Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-23 / 277. szám

1989. november 28. szerda NÖGRÁD 3 Az idős közkatona Tsz-ek a reform útján 11. Akire in ég* számítanak Egy karmozdulat és leáll a gép. Az ősz bajuszú kezelő újabb jelzésre vár, hogy in­díthassa. Az ő feladata a te­le csillék kihúzatása és az üresek visszaeresztése a vég­napjaihoz közeledő György- aknán. Arcán végtelen nagy nyuga­lom. Mozdulatai is ilyenek, ahogy a zsebből cigarettát kotor elő és rágyújt. — Megy a gép Jóska bé­csi? — szól be valaki az aj­tón. — Menne, ha jeleznének — válaszol, azután egyedül ma­rad. Vajon mire gondolhat? Az öreg bányára, amiből nem­sokára elfogy a szén, vagy arra, hogy még másfél év és ö is szegre akasztja a bányász mécsest, nyugdíjba megy? Er­re — ha netán megfeledkezne róla — figyelmezteti a teste is, ami könnyebben fárad, mint azelőtt, mart 58 év alatt sokat megért. Vagy talán a gyerekekre gondol? A lakatosra, amelyik nemrég szerelt le, a dukkózó- ra, amelyik most készül a be­vonulásra? A lányokra gon­dol talán? Az egyik már az üveggyárba jár, a másik még iskolás. Hamarosan kell a stáférung. Későn jöttek, de azért felnőnek. Ha van sza­bad idő és beszélgető partner, akikor téma is kerül. A gépke­zelőnek van mondanivalója a régiről és az újról i& Az illegális kommunista pártnak 21 éves korában, 1929- ben lett tagja. Titkos talál­kozók, a konspiráció különfé­le módszerei, a fedőnevekkel takart elvtársak utasításai és megannyi epizód. Tagja lett a munkanélkü­liek bizottságának Kistere- nyéről indult, Baglyason volt a találka, azután csoportban, gyalog vágtak az útnak az akkori megyeszékhelyre, Ba­lassagyarmatra. A céljuk: fel­keresni a főispánt, a megye urait és munkát, segítséget kérni. — Emberek nem magukat várják? Az összes utat eláll­tak erre a csendőrök. — Egy asszony jött Szécsény határá­nál az mondta. — Majd meglátjuk — vá­laszoltuk azután mentünk tovább. Egyszer csak egy bok­ros résznél elénk álltak szu­ronyt szegezve. —• Hova emberek? — szólt a csendőr. — Megmondtuk. Visszato- loncoltak bennüníket. Tudja sok volt ám a provokátor kö­zöttünk is. így tudhatták meg akkor is, mire készülünk. — Csendőri felügyelet alatt álltam én is szinte végig. Ügy találkoztunk nem egyszer, hogy én a terenyei úton bicikliz­tem Tarján felé a másik meg onnan jött. Be volt kötve a keze. Amikor összetalálkoz­tunk, a megadott jelszó el­hangzott, akkor adtuk, vettük az utasítást, azután ki erre, ki arra elkerekezett. '— Hires volt ez a kisterenyei csendőr-őrs. Mikor 1982-ben lebuktunk, bevitték bennün­ket Ott ültek nappal a hites emberek, az esküdteket hívták így a faluban. — Addig nem is volt baj, nem bántottak, ha­nem estefelé megszólalt a csendőr: — Pista bácsi — János bá­csi. maguk el is ballaghatnak most már haza, mert este lesz. — Jó éjszakát tiszthelyettes úr! — még meg is hajoltak hozzá. Aztán mentek, nekünk meg kezdődött és tartóét reg­gelig. —- Te Jóska «sóit egy­szer a detektív. — Miért mar- háskodsz te mindig. Ha elfo­gadod a mi ajánlatunkat jó dolgod lesz. Lesz munkád, pénzed csak néhány dolgot el­mondasz nekünk. — Nem tudok én semmit, amit maguk meg akarnak tud­ni — válaszoltam. Azután vittek a simítóra. Hogy mi volt sz a simító’ Könnyen kitalálhatja. A tal­punkat verték. Az ember agy­rázkódást kapott és úgy érezte, mintha cafatokban lógna minden porcikája. Azért csinálták, hogy az ember agya is eltompuljon. Mikor bebörtönöztek), egyes zárkában töltöttem egy évet. Saját ruhámban jártam. A testvéreim vettek váltást, va­sárnaponként pedig elvtársnők jöttek beszélőre. A vörösse­gély ajándékát, könyveket, íróeszközöket hoztak. Amikor letellett az idő nem kaptam munkát. Felügyelet alatt áll­tam, azután valahogy fel­vettek a postához, nem kértek erkölcsit Nem tartott soká! A vasúton is dolgoztam, mint pályamunkás, azután meg maszeknál. Élni kellett vala­hogy. Látja ezért nősültem én későn 34 éves koromban. Nem volt arra időm se, meg módom se korábban. • Együtt tartunk hazafelé az idős kommunistával'. A téma a jelen. A gyerekekről beszél, akik már felnőnek. A házról, amit az úgynevezett bányász sajátház-akcióban épített A munkáról, aminek a folya­matossága csak a felszabadu­lás óta biztosított szánvára. — Volt-e valamilyen funk­cióban? — Huzamosabb ideig nem. Hogy is magyarázzam magá­nak? — szólal meg némi hall­gatás után. — Csak három elemit vé­geztem. Nem olyan világ volt mint mpst. Ezért van egy bi­zonyos kisebbségi érzésem is. Ezért és talán a sok verés is hozzájárult Dolgozom, párt- munkám mindig van, amit rámbíztak, a múltban ts meg­csináltam és most is megcsi­nálom. Legutóbb beválasztot­tak a tröszti pártbizottságba és ez azt jelenti, hogy még számítanak rám. — Segélyt egyszer kértem. Mások mondták, kérjek. Bal­eset ért, beteges volt a fele­ségem is, azután még a gye­rekek ie kicsinyek. Akkor hosszú utánjárásra kaptam kétszáz forintot. — Tavaly — november he­tedikén Moszkvában jártam. Azért nem kellett fizetnem. Életemben az volt a legszebb élményem. A kislánynak egy órát, a feleségemnek egy tész­tavágókést, meg kapron ha­risnyát hoztam emlékbe Amikor elbúcsúzunk, korát megtörtségét meghazudtoló fürgeséggel igyekszik hazafelé. Siet a családhoz. Bódé János dig a párhuzamos létezés nem lehet az állandó háború álla­pota, bőiének kell lenni. Ez mind a győztes szocializmus­nak, mind a még tőkés rend­szerben élő népeknek érdeke. A győztes szocialista forra­dalom — egyebek között — a nemzetiségi kérdésnek, a tör­ténelemben első valódi meg-, oldásával példát adott a füg­getlenségükért küzdő népek­nek, azóta pedig tettekkel fe­jezi ki szolidaritását irántuk. A békés egymás mellett élés ma a nemzetközi osztályban: tgyik formája. Erősíti a hala­dás, a szocializmus pozícióit, és így állandóan közelebb hoz­za a nemzeti függetlenségnek a gyarmatosítás, a szocializ­musnak a kapitalizmus feletti világméretű győzelmét R békés egymás mellett élés politikája állam­közi viszonyra vonat­kozik, és azt jelenti, hogy az államok tudomásul veszik egy­mást úgy, ahogy vannak, tu­domásul veszik azt a kor­mányt, amely a másik ország­ban hatalmon van. Hogy a társadalmi rendszer milyen, az kizárólag az adott ország la­kosságára tartozik, és teljes mértékben belügy. A szocialista országok kö­vetkezetesen tartják magukat ehhez az állásponthoz, az im­perialisták viszont éppen a békés egymás mellett élésre való hivatkozással szegik meg magát a békés egymás mel­lett élést. Jogot formálnak arra, hogy meghatározzák, mi­lyen legyen a társadalmi rend abban az országban, amel­lyel „hajlandók” együtt élni, sőt, be is avatkoznak annak érdekében, hogy egyes or­szágokban megteremtsék az amerikai értelmezésű együtt­élés belpolitikai feltételeit. Másfelől nem egyszer hall­juk tőlük, hogy fenn kell tar* tani a világom a status quot. Ezen azt értik, hogy a gyar­matok maradjanak gyarma­tok, a befolyási övezetek be­folyási övezetek, és a kapi­talizmus maradjon kapitaliz­mus ott, ahol még uralkodik, ök tehát beavatkoznak a ma­guk érdekében, a népeknek viszont meg akarják tiltani, hogy cselekedjenek saját ha­zájukban, a saját érdekükből. És ami még ennél is fur­csább, és tűrhetetlenebb; az imperialista országok, elsősor­ban az Amerikai Egyesült Ál­lamok nem átallanak a Szov­jetuniótól, és a szocialista or­szágoktól kérni garanciát ar­ra, hogy a status quo a vilá­gon nem változik. így tehát a Szovjetuniótól, és a szocia­lista országoktól akarnak biz­tosítékot kapni arra, hogy se­hol a világon nem lesz nem­zeti függetlenségi harc, és szocialista forradalom. Az im­perialisták tehát nem ismerik el, hogy a népek maguk vív­ják nemzeti függetlenségi har­cukat, maguk csinálják a tár­sadalmi forradalmat. Tudják ezt, de nem ismerik el, mert úgy vélik, elfogadhatóbbá te­szik a közvélemény előtt a belügyekbe való imperialista beavatkozást, a haladó moz­galmak elleni fegyveres fel­iepést, ha propagandájukban arra hivatkoznak, hogy egy másik hatalom külső beavat­kozása ellen nyújtanak védel­met A békés egymás mellett élés lenini politikájából épp ennek a fordítottja következik. A kommunisták azon a nézeten vannak, hogy a történelmet senkinek nincs joga megállí­tani. Elutasítanak mindenfé­le politikai és társadalmi sta­tus quot abban az értelem­ben, ahogyan, azt az imperia­listák felfogják. Az osztály- álláspontból az következik, hogy a szocializmus, és a nem­zeti függetlenség erői egy ta­podtat sem adnak fel a már elfoglalt állásaikból, és nem mennek bele abba sem, hogy a kapitalista rendszer, a gyar­matosítás a status quo címén védelmezni próbálja a maga osztályállásait, és meggátolja a népeket abban, hogy élje­nek elidegeníthetetlen jogaik­kal. A békés egymás mellett élés politikája magában foglalja a bandungi értekezleten elfoga­dott öt alapelvet, a Pancsa Sálát, azaz a népeknek a szu­verenitáshoz, belügyeik önálló intézéséhez és társadalmi rendszerük szabad megválasz­tásához való jogát. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország küzd azért, hogy rá­kényszerítse az imperialisták­ra a békés egymás mellett élésnek e teljes és egyedül helyes értelmezését. Emellett a szocialista országok nem tít­A mezőgazdasági árreform A mezőgazdasági árreform alapvető célja, olyan árszín­vonal kialakítása, amely fo­kozatosan biztosítja a szövet­kezetek pénzügyi önállósá­gát. Közismert, hogy az ed­dig megvalósított mezőgaz­dasági felvásárlási áremelést 1968-ban az általános árre­form keretében, és ezt köve­tően további árrendezés kö­veti. Jelenleg a mezőgazda- sági árszínvonal alacsonyabb, mint azt a társadalmilag el­ismerhető költségek indokol­nák, az ipari termékek ár­színvonala pedig ennél maga­sabb. Ennek következtében a mezőgazdasági termelőüze­mek többsége számára az árbevételek nem teszik lehe­tővé a termelés zavartalan fejlesztését, bővítését. Ilyen irányú vizsgálatok például kiderítették, hogy az 1966. ja­nuár elseje előtti árakat fi­gyelembe véve a tsz-ek csak egy kisebb hányada képes a saját bevételeiből gazdálko­dását bővíteni, és nem kevés az olyan tsz-ek száma, ame­lyeknek árbevételeiben még az azonos színvonalú terme­lés költségei sem térülnek meg. De nemcsak a tsz-ek jelenlegi helyzete, hanem a mezőgazdasági termelés nö­velésnek anyagi-műszaki megalapozása. az alapvető termeléspolitikai célok meg­nyugtató érvényesülése, az élelmiszer fogyasztói árak szilárdságának követelménye is igényli a mezőgazdasági árak rendezését Mint a népgazdaság többi ágában, úgy a mezőgazdaság­ban is az egyik legfontosabb követelmény, hogy a mező­gazdasági termékek felvásár­lási árszínvonala normális gazdálkodás esetén olyan nagyságú bevételt tegyen le­hetővé az üzemek túlnyomó részének, amelyből fedezhe­tik a folyó termelés kiadá­sait beleértve ebbe a dolgo­zónak biztosított kellő nagy­ságú személyes jövedelmet is, továbbá amelyből jut elegen­dő erő a társadalomnak is kívánatos termelés bővítésé­re. Az erűnek megfelelően ki­alakított árszínvonal — még a legrosszabb földeken gaz­dálkodó szövetkezetek eseté­ben is — biztosítja a terme­lés anyagi feltételeit, tehát lehetővé teszi a termeléshez szükséges műtrágya, vető­mag, növényvédőszer, stb. beszerzését, valamint a tusz­kolják, hogy nemcsak erköl­csileg, de cselekvőkig is szo­lidaritást vállalnak a nem­zeti függetlenségükért küzdő népekkel. Sohasem avatkoznak azonban abba, hogy a füg­getlenné vált népek milyen társadalmi rendszert választa­nak. Ha úgy döntenek, hogy a fejlődés nem kapitalista út­jára lépnek, megadják ne­kik ehhez a tőlük telhető anyagi és erkölcsi segítséget. A békés egymás mellett élés politikájának fő célja egy harmadik világháború kataszt­rófájának, a két világrendszer nukleáris, és termonukleáris fegyverekkel megvívott hábo­rújának megakadályozása; a béke, az általános és teljes le­szerelés. Ilyen háború köze­pette Sem nemzeti független­ségről, sem békés gyarapodás­ról nem lehetne szó. E ve­szély kiküszöbölése, és a bé­kés egymás mellett élés po­litikájának érvényesülése te­hát a legkedvezőbb feltétele­ket teremti a népek nemzeti függetlenségi harca számára. M i sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a második világhá­ború után, a szocialista vi­lágrendszer létrejöttének, és az erőviszonyok fokozatos el­tolódásának hatására, alapve­tőig a békés egymás mellett élés viszonyai között győzött sok nép függetlenségi har­ca és széthullott a gyarmati rendszer. tagok személyi jövedelmed­nek a társadalom más. ha­sonló erőkifejtést végző tag­jaival azonos, vagy megköze­lítő szintre emelését. A töb­bi szövetkezetben pedig — a gazdálkodás eredményétől függően — lehetőséget te­remt a bővített újratermelés­re is. A számítások szerint a tsz-ek 10 százalékéban még a jelentősen megemelt felvá­sárlási árak sem biztosítanák a termelés bővítésének költ­ségeit, ezért itt továbbra is fennmaradnak az állami tá­mogatás legcélszerűbb, ter­melést segítő és ösztönző for­mái. A mezőgazdasági árreform keretében sor kerül a mező- gazdasági termékeknek egy­máshoz és a fogyasztói árak­hoz, valamint a külkereske­delmi és az ipart árakhoz vi­szonyított arányainak változ­tatására is. Általános tapasz­talat, hogy a népgazdasági szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet kialaku­lására az árrendszer elsősor­ban a megfelelő árarányok­kal gyakorol hatást. Jelenleg az a helyzet, legalábbis né­hány fontos mezőgazdasági terméket tekintve, hogy ter­melésüket nem a kedvező közgazdasági feltételekkel, hanem egyéb módon bizto­sítjuk. Ezért az árarány vál­tozásoknak szerepük lesz ab­ban, hogy a népgazdasági terv fő termeléspolitíkai cél­kitűzéseinek megvalósítását biztonságossá tegyék, és a népgazdasági szükségleteknek megfelelő termelési szerke­zet kialakítására ösztönözze­nek. A mezőgazdaság fő ter­melési célkitűzései közé tar­tozik a kenyérgabona hazai termelésből való biztosítása, a hazai takarmánybázis no­velese, a zöldségtermelés erőteljes fejlesztése. Fontos, feladat, a szarvasmarhaíe- nyásztés, és ezzel kapcsolat­ban a rét- és legelőgazdál­kodás fejlesztése, stb. Nyil­vánvaló tehát, hogy olyan árváltozásokat szükséges végrehajtani, amelyek — az anyagi érdekeltség élve alap­ján — a fő célkitűzések meg­valósítására ösztönöznek. A mezőgazdasági felvásár­lási és fogyasztói árak ará­nyát nagymértékben befo­lyásolja az a körülmény, hogy a fogyasztói árak, kü­lönösen az alapvető élelmi­szerek árának szilárdságát biztosítani kell. Ezért a me­zőgazdasági felvásárlási árak emelését nem minden eset­ben és nem azonos mérték­ben követik majd a fogyasz­tói árak. Természetesen ab­ban az esetben, ha az indo­kolt mezőgazdasági árválto­zások tartósak, akkor előbb- wtóbb a fogyasztói árak is igazodnak a felvásárlási áriakhoz, de ez minden eset­ben csak a lakosság életszín­vonalának veszélyeztetése nélkül mehet végbe. (Pl. a fogyasztásba azonos szerepet játszó más élelmiszerek árá­nak egyidejű csökentésével.) A rrtezogoadasagr termelés« ben felhasznált ipari erede­tű termelési eszközök j ás a mezőgazdasági termékek árá­nak egymáshoz való viszo­nyát a jövőben az jellemzi, hogy az ipari árak változását követni fogják a mezőgazda- sági árak, tehát ha a me­zőgazdaságban felhasznált ipart termékek árja vala­milyen oknál fogva emel­kedik, akkor az tovább gyű­rűzik a mezőgazdasági érté­kesítési árakra. Ez viszont feltételezi; a mezőgazdasági eredetű termékek szilárd fo­gyasztói árát csak akkor le­het biztosítani, ha az ipari árak nem emelkednek, illet­ve az áremelkedésből szár­mazó többletköltségek a me­zőgazdaság számára valami­lyen formában megtérülnek. A mezőgazdasági és a külke­reskedelmi árak kapcsolatát a népgazdaság más területei­hez hasonlóan az jellemzi majd. hogy a külföldi' piaci hatások, az árakon keresztül az eddiginél jobban érvénye­sülnek a mezőgazdasági tér« melőüzemeknél is. Összhangban a népgazda­ság más területeivel és az általános árreform irányel­veivé!, megváltozik a mező­gazdasági árszabályozás rendszere is. A változás lé­nyege az, hogy szűkül a központi űrhatóság által megállapított, rögzített árak köre, és bővül a piaci viszo­nyok alapján történő szabad megegyezés tárgyát képező árak, illetve a hatóságilag tágaítíb keretek között szabá­lyozott árak köre. Tovább­ra is központilag meghatáro­zott fix ára lesz az alapve­tő élelmiszereknek és azok­nak a termékeknek, amelyek felvásárlására, — pl. kenyér- gabona, dohány, szarvasmar­ha, stb. — kizárólag állami vagy más felvásárló szervek jogosultaik. E termék ekn<3 az árat hosszabb időre álla­pítják meg. A mezőgazdasá­gi termékek egy másik cso­portjánál, amelyek fontos közéleflmeaó* cikkek, de je­lentős a szabadpiaci forgal­muk is — mint pl. a zöld­ség-, gyümölcsfélék nagyobb része, a baromfi, a tojás, a bor, stb. — a központi ár­hatóság csupán tájékoztató árakat állapít meg. És végül a termékek egy harmadik csoportjánál. ahol nem je­lentős a központi felvásárlás, az árak a kereslet-kínálattól függően, szabadon változnalc. A mezőgazdasági árreform tehát valóban az új gazdasá­gi mechanizmus egyik köz­ponti kérdése, hiszen az árak emelése, az árarányok váiltoeása, az árképzés módo­sulása megteremtik a szö­vetkezeti gazdaságok pénzü­gyi önállóságának jobb fel­tételeit, és kedvező i lányban befolyásolják a mezőgazdasá­gi termelést. Dr. Dankovits László . (Folytatjuk) A Vörös Csillag Traktorgyár értékes felajánlások teljesítő, ■ével köszönti a IX. pártkongresszust. A szerelőüzem szo­cialista munkabrigádjai a terven felüli 2« UE—28 típusú traktorból tizenhetet már elkészítettek. Képünkön: az udva­ron sorakoznak ac elkészült ÜK—28-as traktorok (MTI foto — Gárdos Katalin felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom