Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
10«R ía-miír 78. N06R Ä O 3 Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) A költségvetés bevételi oldalán a kisipari és földművesszövetkezetek adóbefizetése több mint 3 milliárd forint. Ennek zöme a kisipari szövetkezeteket terheli. Termelésük 1966-ban 8,5 százalékkal haladja meg az előző évit. Az adóbevétel azonban nem emelkedik ilyen aranyban, mert a szövetkezetek export-termelése — örvendetesen — az össztermelésnél nagyobb mértékben (mint egy 13 százalékkal) nő, ami forgalmiadó mentes és jövedelemadó kedvezményben részesül. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek befizetési előirányzata — összesen 1625 millió forint — az előző évihez kénest némi emelkedést mulat. A kenyérgabona felvásárlási áremelésből származó bevétel egy részét adókedvezmény formájában kapják meg a szövetkezetek. Gondoskodni kell a költségvetést megillető adóbefizetések és a hitelvisszafizetések pontos teljesítéséről. A termelőszövetkezeteknél úgy kell tovább fejleszteni az ösztönző jövedelemelosztási formákat, hogy azok szorosan kapcsolódjanak a végzett munkához és ne okozzanak üzemen belüli aránytalanságokat. Meg kell akadályozni minden olyan juttatást. amely mögött nem áll tényleges teljesítmény. Exportnövelő beruházások A lakosság befizetései ösz- ezesen 6291 millió forintot tesznek ki, ami a költségvetés összbevételeinek 6,6 százaléka. Ez évben adórendszerünkön néhány változtatást eszközlünk, amelyek előreláthatólag mintegy 150 millió forintos többletbevételt eredményeznek. Ezek az intézkedések elsősorban a magas jövedelmű kisiparosokat, kiskereskedőket és szabadfog- lalkozásúakat érintik. Az államháztartás bevételei szempontjából ez viszonylag nem jelentős összeg, az intézkedések mégis szükségesek a jövedelemelosztás aránytalanságainak mérséklése végett. Bizonyos — nem széles — rétegnél ugyanis olyan kirívó aránytalanságok mutatkoznak, amelyek nem indokoltak és nem is engedhetők meg. Az adóemelés nem fogja érinteni a kis jövedelmű szolgáltató, javító és más iparosokat. A termelőszövetkezeti beruházások megvalósításához hosszú- és középlejáratú hitelek formájában 4472 millió forintot, beruházási és üzemviteli juttatásokra pedig 4434 millió forintot irányoz elő a költségvetés. Termelőszövetkezeteink 1966-ban a felvásárlási áremelés nyújtotta bevételi többletek fel- használásával amortizációs alapot létesítenek. Az alap — egyelőre — gépek és gépi berendezések pótlására és fejlesztésére használható fel. Az alap képzése és elszámolása fontos lépés az önálló gazdálkodás erősítését célzó intézkedések sorában. Növekszik a korábbi években megvalósított beruházásokkal, ültetvény telepítésekkel kapcsolatos járulékos létesítményekre fordított ösz- szeg. így az előző éveknél nagyobb mértékben létesülnek csomagolók. tárolószinek, tej házak, takarmányelőkészi- tők. Gépállomás! díjkedvezmény címén 820 millió forintot. a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatására — az előző évhez hasonlóan — 700 millió forintot biztosít a költségvetés. A vállalatok pénzellátása keretében a költségvetés 4,8 milliárd forintot fordít külkereskedelmi árkiegyenlítésre. E hatalmas összeg a hazai és világpiaci árak eltéréseit fedezi, s arra figyelmeztet, hogy exportcikkeink önköltsége sok esetben megengedhetetlenül magas, gazdaságosságuk nem kielégítő. Nyugdíjakra 7350 millió forint Tiniár Mátyás elmondotta, hogy a költségvetési szervek kiadásai összesen .33.4 milliárd forintot tesznek ki. Ezen belül elsősorban a nyugdíjak növekednek. Ebben az évben 1 186 000 állami és szö- vetkezti m'ugdíjas ellátásáról gondoskodik államunk. A nyugdíjkiadások teljes összege 7 350 millió forint, míg a nyugdíjjáruiékból eredő bevétel — az újonnan bevezeted progresz- szióval együtt — 5 460 millió forint. A hiányt az államháztartás biztosítja. Ugyancsak a költségvetés fedez* a tsz nyugdíjalap 330 millió forintos hiányát Is. A társadalombiztosítási kiadásokra fordított teljes összeg — figyelembe- véve a bevezetésre kerülő intézkedéseket is — az előző évinél 2 milliárd forinttal lesz magasabb. A szónok elmondotta, hogy egészségügyi ellátásra 5 680 millió forintot, a kulturális kiadásokra 9 920 millió forintot fordítunk. A községfejlesztési alapot illetően január 1-én életbe lépett a kormány rendelete az állami hozzájárulási rendszer módosításáról. Ennek alapján elsősorban a városok helyzete javul. Az állami hozzájárulás 130 millió forinttal nő. Az aránytalanságok csökkentése Tímár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2.5—3 százalékkal nő. A reálbéreknél az emelkedés 1,5 százalék. A megjelent rendeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alapján hozott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező árarányok megteremtése, a termelés ösztönzése, a dotációk csökkentése, a fogyasztás összetételének bizonyos változtatása. Közismert, hogy húsáraink lényegesen alacsonyabbak, mint számos szocialista országban és általában a tőkés országokban. Mivel a hús fogyasztási ára. s ennek következtében felvásárlási ára is alacsony volt, ez nem ösztönözte megfelelően az állattenyésztést. Ugyanakkor az alacsony árral összefüggően 1957 óta 30 százalékkal nőtt a fogyasztás. A fogyasztói ár-, a bér- és társadalombiztosítási Intézkedések a költségvetés egyenlegét nem érintik. A felvásárlási árak emelése bizonyos többletterhet ró az államháztartásra, amelynek fedezetét előirányoztuk. Az Intézkedések részletes költség- kihatását az érdekelt szervek decemberben és januárban kidolgozták. A hús & állati termékek, a tüzelőanyagok árainak emelése, a helyi közlekedési tarifák emelése, a progresszív nyugdíjjárulék és egyes magas jövedelmű kategóriák adójának növelése a költségvetés bevételeit növelni fogja, illetőleg kiadásait (a dotációkat) csökkenti. Ezzel szemben a béremelések, a családi pótlék, nyugdíj és egyéb társadalombiztosítási juttatások, valamint a textil és egyéb árleszállítás a költségvetés kiadásait növeli, illetőleg bevételeit csökkenti. Ilyen nagyhorderejű intézkedésnél a fogyasztói struktúra alakulása és így hatása a költségvetésre teljes pontossággal természetesen nem számítható ki, feltehető azonban, hogy a tervezettnél jelentősebb eltérés nem lesz. A* árleszállításokról A határozatok nyilvánosságra hozatala után elsősorban a lakosság jövedelmét csökkentő intézkedések: az ár-, a közlekedési-tarifa és a nyugdíjjárulék emelése volt az érdeklődés előterében. A jövedelem-növelő intézkedések közül a béremelések részletei a közelmúltban váltak ismertté. A béremelések összesen körülbelül 300 000 dolgozót érintenek, így az állami iparban és az egyéb ágazatokban mintegy 300 000 munkás részesül 7—8 százalékos béremelésben. Körülbelül 100 000 pedagógus 15—16 százalékos, 140 000 belkereskedelmi dolgozó 8—9 százalékos és több mint 50 000 egészségügyi dolgozó havi átlagban 170—180 forintos fizetésemelést kap. Az állami építőiparban 100 000 főt érint a különélési-, és 10 000 főt a munkahelyi pótlék felemelése. A művezetők béremelése körülbelül 40 000 főt érint. A családi pótlék rendezés 600 000 családot, a nyugdíjemelés 367 000 főt érint. Kétségtelen, hogy a jövedelemnövekedés inkább az alacsony keresetű, a csökkenés pedig a magas jövedelmű családoknál mutatkozik. Bár ez a jövedelmek differenciálásával szemben hat, úgy véljük, hogy a jövőt illetően a differenciálás helyes elvét fenn kell tartani és lehetőséget kell biztosítani a bérezés és anyagi érdekeltségi rendszeren keresztül ennek érvényesítésére. Február 1-ével életbe lép a textilárleszállításra vonatkozó határozat is. amely azt jelenti, hogy számos ruházati cikket — többek között olyan keresett árukat, mint egyes ágyneműk, körkötött női harisnya, kártolt gyapjúszövetek, szintetikus és műselyem kötöttára, — mintegy 15—20 százalékkal olcsóbban vásárolhat a lakosság — mondotta, majd az 1966. évi népgazdasági terv és költségvetés sikeres megvalósítása szempontjából jelentősek a Központi Bizottság határozata nyomán ez évben bevezetésre kerülő gazdaságirányítást intézkedések. A kormány nem írt elő teljes termelési mutatót az ipari tárcák részére, ami elősegíti a szükségletre termelés jobb érvényesítését. Éljünk a lehetőségekkel Az elmondottakból is kitűnik, hogy az 1966. évi gazdálkodásban már számos vonatkozásban érvényesítjük a Központi Bizottság által megerősített irányelveket. A jelentősebb intézkedésekre azonban 1967-ben és főleg 1968. január elsején kerül sor, amikor a reform teljes egészében életbe lép. — jelentette ki Tímár Mátyás, majd befejezésül többel^ Között ezeket mondotta: 1966. harmadik ötéves tervünk kezdete. A terv fő arányai már kialakultak. A még hátralévő munka megvalósításakor biztosítani kell a beruházások koncentrációját azokra a területekre, ahol az. új létesítmények leginkább elősegítik a gazdasági egyensúlyt és a fejlődés fokozott ütemét. Meg kell vizsgálni széles összefüggéseiben a fő felhasználók és más érdekelt szervek bevonásával néhány olyan kérdést, amely alapvetően befolyásolja jövőnket. Így energiagazdálkodásunk fejlesztését, ezen belül a gázfelhasználás programját, alumíniumfeldolgozó iparunk fejlesztését, vegyiparunk, járműgyártási iparunk feladatait, a gépipar egyéb területein Kialakítandó súlypontokat, a mezőgazdasági járulékos beruházások kérdését, az élelmiszeripar fejlesztési lehetőségeit. Ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni azokat a koncepciókat, melyek a következő 10-15 évre meghatározzák feladatainkat. A vállalatok vezetői törekedjenek a belkereskedelem áruellátásának javítására, az export terven felüli növelésére. Biztosítsák, hogy valódi kereslettel alá nem támasztott termelés sehol ne legyen. A felhasználók ne termeltessenek és ne vegyenek át olyan termékeket, amelyeknek minősége nem kielégítő és amelyeknek realizálása bizonytalan. A tervet azokon a területeken teljesítsék túl, ahol ezt a népgazdaság érdekei valóban szükségessé teszik. Javítani kell az exportcikkek gazdaságosságát, helyt kell állni a világpiacon is cikkeink minőségével, korszerűségével. El kell érni, hogy a folyamatban lévő nagy beruházások az előírt határidőre és a tervezett költségekkel valósuljanak meg. Terveink végrehajtásában a legnagyobb feladatok a vezetőkre hárulnak mind az államapparátus intézményeinél, mind a vállalatoknál. Rajtuk áll, hogy kihasználják azokat a hatalmas lehetősége, két, amelyek a szocialista rendszerben, a tömegek munkájában rejlenek. Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott beszéde után dr. Pesta László a Terv- és Költségvetési Bizottság előadója felszólalásával kezdetét vette az axpozé feletti vita. A vitában felszólalt Mihályfi Ernő Nóg- rád megye országgyűlési képviselője isjHihályfi Ernő felszólalása — Az előttünk fekvő költségvetési tervezet, csak néhány, aránylag kisebb tételéből szeretnék kiindulni, azokból a számokból, amelyek azt mutatják, hogy a Művelődésügyi Minisztérium mennyit tervez művészeti célok támogatására, — kezdte felszólalását Mihályfi Ernő elvtárs. Majd így folytatta: — Művészeti eredményekről és sikerekről szeretnék beszélni, egyrészt azért, mert ezekből vissza lehet következtetni gazdasági fejlődésünkre is, másrészt ezek vissza is hatnak arra, nem utolsó sorban pedig azért, mert ilyenek bőven vannak s megérdemlik, hogy az egész közvélemény figyelmét feléjük fordítsuk. Az országgyűlési képviselő felszólalásában elmondotta, hogy az elmúlt év, felszabadulásunk 20. évfordulója különösen jó alkalom volt arra, hogy művészeti eredményeinket felmérjük. De függetlenül az ünnepi évtől, eljött az ideje az összegezésnek, az eredmények tudatosításának, mert korszak, sőt korszakok záródtak, távlatot kaptunk és most történt meg, a hagyományok helyes felmérése, tisztázása is. Kijelentette, hogy éppen az elmúlt jubileumi esztendőben derült ki, hogy a szocialista művészet, a szocialista realizmus hazai hagyományai, amelyekre a további fejlődést építeni lehet, sokkal gazdagabbak, mint ahogyan azok a közvélemény, a nagy közönség, de még a művészi közvélemény tudatában is élnek. Utalt Mihályfi Ernő az MSZMP Központi Bizottságának tavaly kiadott irányelveire, az időszerű ideológiai feladatokra. Beszéde további részében a haladó hagyományok feltárásának szükségességéről szólott, amely 1964-ben kezdődött el a Szocialista Képzőművészek Csoportjának emlékkiállításával. Ezt követte a XX. század legnagyobb magyar festőművészének, a világ egyik legnagyobb proletár festőjének, Derkovits Gyulának végre teljes életművét bemutató emlék-kiállítása. Ugyanez a jóvátétel megtörtént tavaly a másik nagy szocialista festőművész, Dési—Huber István emlékével kapcsolatban is, majd az igazi hagyományok feltárása során következett a fasizmus ellen harcoló művészek munkásságának ösz- szegyűjtése és bemutatása. — Szocialista képzőművészetünk nagyszerű haladó hagyományait tehát világosan megállapítottuk az elmúlt két esztendőben — mondotta megyénk országgyűlési képviselőié. — A kép tiszta, megtörténhetett az eredmények összegezése, a szintézis és ma már e hagyományok felhasználásával szerves egységben folytatódik képzőművészeti életünk. Ez a legfőbb tanulsága a nemreg rendezett X. Magyar Képzőművészeti Kiállításnak is. Es ennek a fejlődésnek az eredménye és a jubileumi kiállítás másik nagy tanulsága az a hatalmasan megnövekedett érdeklődés, amely képzőművészetünk új eredményei iránt a széles nagyközönség részéről megnyilvánult. — Sok szép és jó eredményt. sok örvendetes dolgot, nemzetközi sikerek híreit lehetne még hosszan sorolni — jelentette ki a felszólaló. — A festészet, szobrászat és grafika mellett hasonló eredményeket állapíthatunk meg a képzőművészet más műfajaiban is. Felesleges példákat említenünk korszerű építőművészetünk remek kibontakozására. Valamennyien láthatjuk naponta a oéldákat Budapesten és az egész országban. Megyénk országgyűlési képviselője ezután az iparművészettel foglalkozott, s megállapította, hogy az most alakul át ipari művészetté, vagyis egyedi darabokat készítő művészi kézműiparból művészi tervezés alapján sorozatban gyártott használati, lakberendezési-cikkeket előállító művészi iparrá. A képzőművészeti életben fellelhető hibák, nehézségek, akadályok — amelyek lassítják a továbbfejlődést — ismertetése után Mihályfi Ernő a következőket mondotta: — örvendetes viszont a vidéki képzőművészeti élet elevensége. Művészeti központok: Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs, Szeged, Szolnok, és újabban Salgótarján is versenyeznek Budapesttel. A tanácsok műtermes lakások építésével, külön díjak- 'cal, megbízásokkal támogatják a fiatal, tehetséges művészeket. Ez az egészséges decentralizálás máris felszámolta a vidék elmaradottságából származó provincializmust és például a hódmezővásárhelyi iskola munkája fontos tényezője lett a mai magyar képzőművészeti stílus kialakításának, Mihályfi Ernő felszólalása további részében azokról az intézkedésekről beszélt., amelyeket kormányunk a képzőművészet továbbfejlesztése céljából hozott. Ilyen a fiatal művészek indulását segítő Derkovits-ösztöndíj. A tragikusan elhunyt művészről elnevezett díj három éven át havi háromezer forintot, tehát összesen százezer forintot bocsát a legtehetségesebb fiatalok rendelkezésére. Hasonló az úgynevezett kétezretek, vagyis az építési beruházások költségének kétezreléke, amelyet az építkezésekkel összefüggő képzőművészeti alkotásokra kell fordítani. Nagyon jó eredményei vannak már is a két évvel ezelőtt felállított állami lektorátus munkájának. Megyénk országgyűlési képviselője ezután javasolja, hogy a harmadik ötéves terv folyamán felépülő budai Várpalotába helyezzék el a Nemzeti Galériát, ahol sokkal nagyobb területen, bővebben, gazdagabban tudja majd bemutatni a magyar képzőművészet egész történetét. Javasolta, hogy a Nemzeti Galéria jelenlegi épülete maradjon meg állandó kiállítási helyiségnek. A három szinten sorakozó kiállítási termeiben egyszerre három, vagy még több kiállítást is lehet rendezni, nemcsak képzőművészetit, hanem iparművészetit, iparit és más irányút — A képzőművészet mai helyzetével foglalkoztam legrészletesebben, mert azt hiszem, Itt rajzolódnak ki legtisztábban a fejlődés vonalai — folytatta hozzászólását Mihályfi Ernő. — De hasonlóan örvendetes tényeket sorolhatunk más művészetekről is. Zeneszerzőink is előadó-művészeink, klasszikus és népi táncművészetünk hazai és nemzetközi sikerei, új magyar operák születése éppúgy ezt bizonyítja, mint filmművészetünk emelkedő színvonala. A magyar filmművészet határozottan lendületes időszakához érkezett. Hosszan lehetne sorolni a sikerült és sikeres nagy- és kisfilmeket de elég, ha itt a Húsz óra, fesztiválokon aratott győzelmét említem meg. Filmművészeink egyre inkább igazi, mai, fontos témákat és problémákat dolgoznak fel, szocialista szenvedéllyel, hatásosan. És, mert őszintén beszélnek a mi életünkről, értékes mondanivalójuk van más népek számára is. A felszólalás befejező részében Mihályfi Ernő a televízióról, mint a kulturális forradalom eszközéről szólott. Mint mondotta nem túlzás azt állítani, hogy rohamos terjedésével — több mint nyolcszázezer készülék működik már az országban — közös nevezőre hozta az egész ország kulturális életét, Budapesttől a legkisebb faluig. Befejezésül ezeket mondotta: — Nagy öröm egy képviselőnek, hogy ilyen eredményekről számolhat be. Ezek mind azt bizonyítják, hogy művészeti életünk elvi, ideológiai irányítása és gyakorlati szervezése helyes, megnyugtató. Az erre vonatkozó költségvetési tétetek a tavalyihoz képest óvatos növelése biztosítja a további fejlődést. Jó lelki ismeret tel fogadom el a költségvetést. Az országgyűlés ma folytatja mun Icáját.
