Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

4 NÖGRAD Nff. Január 28. péntek. Együtt a tagsággal Sikeres tanfolyamok Régi gyakorlat már az őr­halmi Hazafias Népfront Tsz ben, hogy a tervkészítés előtt a szövetkezet vezetői széleskörű közvéleményku ta­tást tartanak a tagok, kö­zött. Hadd mondhassa el mindenki az észrevételét, javaslatait a közös jövede­lem további javításáért. Az elv, a tsz-demokrácia elmé­lyült alkalmazása, régi és állandó, de az elv gyakor­lati megvalósításának mód­szerei szinte évről-évre vál­toznak. Tavaly még csak a tagok véleményét kérték be a tervkészítés előtt, az idén viszont már arra is lehető­séget biztosítottak, hogy a tagok küldöttei megvédhes- sék a javaslatokat, vitáz­hassanak a vezetőkkel a kö­zös ügy érdekében. Két bizottság' A szövetkezeti termelési terv előkészítését úgy nö­vénytermesztésben, mint gz állattenyésztésben egy-egy bizottság végezte. A két bi­zottságban a szakvezetőkön és az illetékes brigádvezető­kön kívül tizennyolc tsz-tag is részt vett, mint a tagság telj es jogú megbízottja. Kép­viseletet kaptak a bizottsá­gok munkájában a nők és férfiak, idősek és fiatalok, a növénytermesztés és állat- tenvésztés minden területé­ről. A küldöttek előzőleg meg­tárgyalták a tagokkal, mi­lyen tapasztalataik vannak a tavalyi munkáikról, milyen növények vetését, álllattfaj^ fák tenyésztését és hizlalá­sát javasolják, mely táblá­kon helyezzék el a kapás­növényeket, milyen termé­nyeket kössenek még le szerződésileg (a szerződéskö­tések javát már a szeptem­ber 10-1 küldöttgyűlés elha­tározta!), tehát lényegében a szövetkezeti termelés minden lényeges pontja napirendre került Ilyen előzetes tájékozódás és felkészülés után jelentek meg azután a tsz-tagok kép­viselői a két bizottság ülé­sén, amelyeken Síraki Ist­ván főagronőmus, a termelé­si terv letéteményese elnö­költ. Vitás kérdések A növénytermesztés idei tervét megtárgyaló bizottság nyomban egy vitás kérdés tisztázásával kezdte munká­ját. Nagy Jánosné, Hegedűs Jánosmé és Fábián István növénytermesztők felvetet­ték, hogy bár a vezetőség igyekezett a cukorrépát egyenlő értékű talajba elhe­lyezni és a munkáikra is ösz­tönzőleg hatott a terven fe­lüli termés ötvenszázalékos prémiuma, a termésátlagok mégis igen változékonyak voltak. A sok csapadék kö­vetkeztében egyes területe­ken alig 120 mázsa termett holdamként, míg a jobb fek­vésű helyeken 350 mázsás termést is elértek. Ez nem az ápolási munka minősége közötti különbségekből fa­kadt, hanem a tagok munká­jától független körülmények­től. A tsz-tagok javaslatára az idén nagyobb gondossággal jelölték ki a cukorrépa ve­tésterületét. hogy a termés­eredmények ingadozása kizá­rólag a tagság igyekezetétől függjön. Közös megegyezéssel kije­lölték azt a hatvanholdnyi ló­herét, amelyet magfogásra hagynak meg, s megegyeztek a burgonya elhelyezésében is. A kertészeti munkákkal kap­csolatosan viszont a vezető­séginek akadtak észrevételei. A vezetőség véleménye sze­rint a kertészetben dolgozó tsz-tagok nem mindig a leg­gondosabb munkát végezték és a szedésnél sem jártak el kellő figyelemmel. A bizott­ság úgy határozott, hogy az idén a kertészetben is a ho­zamoktól teszik függővé az ott dolgozó tagok jövedelmét. A csapadékos tél miatt éle­sem felvetődött a vízrendezés kérdése is. Kanyó Ferenc, Fábián István, Hegedűs An­tal javasolta, hogy az idén fokozott gondot fordítsanak a vízlevezető árkok tisztítására és a szövetkezet is járuljon hozzá a vízrendezés költsé­geihez. Ügy határoztak, hogy az állami hozzájárulással egyenértékű összeggel, mint­egy ötvenezer forinttal járul­nak hozzá, hogy a mélyebb fekvésű szántóföldekről ide­jében levezessék a talajvizet. Kilenc millió forint A honamtervek összeállítá­sánál vezetők és tsz-tagok egyformán azt az elvet tar­tották szem előtt, hegy a tsz-nek azt a mintegy kilenc­millió forintos bevételét, amely megalapozza a tagok megszokott, szép jövedelmét, biztosítani kell. Ezért ter­veztek 180 mázsás átlagter­mést cukorrépából és az ál­lattenyésztésben ugyanezért szabták meg a tehenenkénti tej hozamot 2600 literben. S a tej hozam növelésével a vita végén Kanyó Mihály, Hege­dűs Ferenc és még néhányan, akik előbb aggályukat fejez­ték ki a tervvel kapcsolatban, ugyancsak egyetértettek. Hi­szen a tavalyi tény számok alig maradtak el az idei terv irányszámai tóL A jövedelem, az árubevétel növelése érdekében szabták meg az állattenyésztésben a súlygyarapodás mértékét. Ita­tásos borjúnevelésnél 26, nö­vendékmarhánál 16, marha- hizlalásnál 28, választási ma­lacnál 20, tenyészsüldőnél 14 és hízósertésnél 17 kilogram­mos havi súlygyarapodást terveztek. Egyidejűleg meg­beszélték a szaporulati elő­irányzatot, az elhullást csök­kentő módszereket, az érté­kesítés kérdéseit is. Az állattenyésztés tervének megvitatásánál egyetlen problémásabb kérdés akadt: a hízómarhák gondozói ag­gódnak, hogy a ráhizlalás mértékével gondjaik lesz­nek, nőért újabban gondosab­ban takarmányozott alap­anyagot kapnak. Így a súly­gyarapodás csak nagyobb gondossággal biztosítható. A vezetőség azonban megnyug­tatta az állatgondozókat, hogy a hízómarhák etetésé­hez éppen olyan jómdnőségű pillangós takarmányt tudnak biztosítani, mint a borjúne- velőfcnek. Tetszik az új módszer A két bizottság munkája után a tsz főagronómusa hoz­zálátott a termelési tervek pontos kidolgozásához. S mi­előtt az új terv közgyűlés elé kerülne, egy harmadik, tsz- taggal kibővített bizottság megtárgyalja a jövedelemel­osztás módozatait is. A növénytermesztési és ál­lattenyésztési bizottságban résztvett munkacsapatveze­tők, brigádvezetők már to­vább is adták megbízóiknak azokat az irányelveket, ame­lyeket vezetők és tagok egy­formán magukévá tettek. S általános a vélemény, hogy a tsz-demokráciának ilyenfor­ma érvényesítése tovább fo­kozza a vezetők és a tagok közös felelősségét Lakos György A rétsági járásban 150 analfabétát számoltak össze a múlt évben. Többségük Diósjenőn, Rétságon, Legén- den, Szendehelyen és Száto­kon lakik. Diósjenőn 40 analfabéta van, ebből 20 már 50 éven felüli, és ezért már nem is hajlandók is­kolába járni. Meggyőzéssel elérték, hogy a másik 20 be­iratkozott az alapismereti tanfolyamra. A községi ta­nács vezetői a falu egyik ré­gi épületét rendbe hozták s itt folyik az oktatás Végh Lászlóné pedagógus vezeté­sével. A szátoki eredmények is az összefogást dicsérik. A községen kívül lakó cigányok a nagy távolság miatt nem jártak be az iskolába. A gyógypedagógiai gyermek- otthon viszont alig 150 mé­terre van a lakóteleptő’ Paksi Katalin, az otthon fia tál igazgatónője és a nevelők vállalták az alapismereti tanfolyam lebonyolítását. Ma tízen tanulják a betűvetést a gyermekotthonban. Szen­dehelyen nyolcán járnak alapismereti tanfolyamra. AU a bál. Kétszáz nyugdí­jas nyomdász mulat. Férfiak, nők vegyesen. A nyomda igaz­gatója és szakszervezeti bi­zottsága hívta meg őket egy kis légyottra. Néhány „ci­vil” is betévedt közéjük. Nem nyomdászok, nem nyugdíja­sok, másféle idegen emberek. Kicsit megbámulják ezeket, aztán hagyják. A teremben kellemes me­leg, kellemes szordinós ma- dárcsiripelés, az asztalokon bor, sör■ Ósszecsendül két pohár, összecsendül száz po­hár, szép üvegmuzsika. Az arcok már egy kissé pirosak. Hát igen, a vérnyomás... A nyomda igazgatója feláll. Kissé zavarban van a meg- hatódottságtól — Halljuk a Miska gyere­ket! — szólnak többen is. A Miska gyerek, az igazga­tó kétszáz mamának és papá­nak tisztelettel jelenti, hogy... „máskor is jöjjenek el szak­társak, mert mi nagyon sze­retjük magukat"' Nem változtak a kőtelező tárgyak Kijelölték a szóbeli érettségi tételeket Az 1965—66. tanévi gimná­ziumi szóbeli és gyakorlati érettségi vizsgák anyagát, — amely a tételek alapjául szolgál — megküldték az is­koláknak. Ebből a központi­lag kijelölt anyagból állítják majd össze az érettségi tár­gyakat tanító tanárok a vizsgatételeket. A kidolgo­zásra most egy hónappal több idejük lesz, mint az előző években. Az érettségi szerint az A-tételeket legké­sőbb március 15-ig kell a diákokkal ismertetni. A vizs­gaanyag előbbrehozott köz­readása azonban remélhető­leg azt eredményezi, hogy a tanulók is előbb kapják kéz­hez a tételeket, s kellő idő­ben hozzákezdhetnek a fel­készüléshez. Kötelező tárgyak változat­lanul: magyar nyelv és iro­dalom, történelem, valamint (a matematika. Választhatóan (kötelező egy tantárgy a kö- • '■skezök közül: orosz nyelv, r ásodik idegen nyelv, bioló­gia, fizika és kémia. Arra vonatkozólag, hogy egy-egy tárgyból milyen főbb követelményeket tá­masztanak az érettségizők­kel szemben, a minisztérium­ban elmondották: magyarból a jelöltekre mindenekelőtt az a feladat vár, hogy megmu­tassák tájékozottságukat az irodalomtörténet folyamatá­ban, értékeljék az olvasott műveket művészi és eszmei szempontból, adjanak számot olvasottságukról, irodalmi műveltségükről, előadó kész­ségükről. Történelemből az egyetemes és a magyar tör­ténelmi fejlődés ismeretét kell bebizonyítaniok a diá­koknak, gazdasági, társadal­mi, politikai és kulturális vonatkozásban vizsgálják a fiatalok marxista-leninista történelem-szemléletét vala­mint azt is hogy gondolkodá­sukban — történelmi, politi­kai kérdések megítélésében — hogyan tudják ismereteiket al­kalmazni. A harmadik köte­lező tárgynál, a matematiká­nál nem a formális matema­tikai ismereteket kérik szá­mon, hanem a megértésen alapuló alkalmazást, a gon­dolkodó képességet Ezért a matematika elméleti tételek­hez egy-egy gyakorlati fel­adat megoldása is csatlako­zik. ÁLL A BÁL Csillognak a szemek. Itt már senki sem öreg. A zene­kar tust húz, majd valcerba kezd. Feri bácsi 81 éves. Egykor gépszedő volt. Most sötét za­kóján vidáman csilingelnek a kitüntetések. Amikor megér­kezett, úgy tűnt, valamit ke­res a földön. Most kihúzza de­rekát és int élete párjának. — Gyere Jucikám, én csak veled tudok valcerezni. — Jucika hetven éves. Hat gyermeket szült és álmában még most is a betűket szedi. Feri mellett kezdte- Feri ak­kor már öreg segéd volt, 6 csitri. Szóba se áUt vele. De ötszáz év távlatából is jóságos volt hozzájuk Gutenberg Já­nos, a nyomdászok atyja. János-napkor valcereztek elő­ször a ligetben. Akkor még a hat gyermek csupán egy szerelmes pillantás volt. Es most újra fiatalok. Mindenki őket nézi, azután mindenki táncolni kezd. Feri bácsi a szünetben azt mondja a pincérnek: „Hozzon fiam három üveg bort a ze­nekarnak, a jobbikbóV’ Es ha katonatiszt nem is volt, mindenképpen úgy fizet. Az asszonyt legényesen karon kapja és elviszi a büféhez. Bár az asztalnál ajándékba kapnak mindent, 6 itt, a sa­ját pénzén kér „Jucinak” egy pár virslit és egy pohár sört. mint mindig, ha együtt mu­latnak. Hangolnak a zenészek■ Oda­jön hozzájuk Miska, az igaz­gató és felkéri Juci nénit. — Szép tőled Mihály ■— mondja az asszony. — Mitt- dip rendes fiú voltál. Megér­demlőd ezt a szép rangot, de már bocsáss meg, táncolni azt nem tudsz édes fiam. Olyan öregesen totyogsz. Nézd meg az én Ferimet — s ezzel fér­je karjaiba libben és táncol­nak, mint ötven évvel ezelőtt (soha) MÉSZÁROS OTTÓ dl) Naujochs, te disxnó! Alfred Helmuth Naujocks egyike volt a nácizmus ti­pikus fenegyerekeinek: min­denre kapható fickó, aki „természetesen” csakis az SS- nél köthetett ki, hiszen Himm­ler fekete lovagrendje kor­látlan lehetőségeket biztosí­tott a Naujockshoz hasonló, nem kis számú kalandor szá­mára. Ez az Alfred Naujocks volt az, aki felkavarta a ke­délyeket a nürnbergi tárgya­lóteremben. Keitel dühöng A szenvtelenségével tüntető Keitel volt az, aki elsőnek vesztette el uralmát idegei fe­lett, s felugorva a padot ver­ve ordítozott: „Naujocks, te disznó, eladtad a lelkedet!” Mit mondott ez a minden hájjal megkent SS tiszt, aki nürnbergi vallomása után .lé­hány nappal az amerikai fo­golytábor őrségének szeme láttára sétált ki a kapun, s soha többé nem került elő? „1939. augusztus 10-én Heyd- richtől, az SD főnökétől (az SD az SS saját hírszerző és kémelhárító szolgálata volt — a szerk.) azt a parancsot kaptam, hogy készítsük elő a lengyel határ közelében fek­vő gleiwitzi rádióállomás megrohanását olymódon, hogy mindenki azt higgye, a tette­sek lengyelek. Szükségünk van bizonyítható lengyel túl­kapásra a német propaganda és a külföldi sajtó részére — mondotta Heydrich, majd azt is hozzátette, hogy a felsze­relést és a részletes utasítá­sokat az OKW-től kapom meg. Itt (ti. az OKW-n — a szerk.) azt a parancsot kap­tam, hogy foglaljuk el a rá­dióállomást és addig tartsuk, amíg egy lengyelül tökélete­sen beszélő emberünk mikro- íonba mondja beszédét. Au­gusztus utolsó hetében felke­restem Heinrich Möllert, a Gestapo főnökét, hogy az utolsó teendőket megbeszél­jem vele. Közölte, hogy min­dent elrendezett. Augusztus 31-én délben Heydrichtől te­lefonon megkaptam a titkos jelszót az akció végrehajtásá­ra: jelentkezzék Müllemél a konzervekért-” Az OKW említéséért dü­höngött, s verte a padot Kei­tel. A „tisztességes” tábor­nokok, lám, mibe keverednek! Miért nem a hadsereg haj­totta végre magát az akciót? Lahousen tábornok adta meg a választ nürnbergi vallomá­sában: „Mi teljességgel soha nem bíztunk a hadseregben, olykor még az SS-ben sem. Csak a Hírszerző Kommandó volt teljes értékű.” .és mosolyog A gleiwitzi sötét provokáció után átdübörögtek a német tankok lengyel földre: meg­kezdődött a második világhá­ború. Hitler szeptember el­sején nagy beszédet mondott a Reichstagban, s ott, miköz­ben ezrével gyilkolták meg a lengyel polgári lakosság tag­jait, szemforgató módon ki­jelentette: „A háború nem asszonyok és gyermekek ellen fog irányulni. A légierő kizá­rólag katonai célpontok ellen intéz támadást.” Anglia, s Franciaország csak hosszú napok után üzent hadat Németországnak. Hitler azonnal kijelentette: „Ha Anglia és Franciaország ha­dat is üzent nekünk, ez nem jelenti azt, hogy harcolni is fognak.” Keitel Nümbergben még meg is toldotta führere szavait. Kijelentette: „Straté­giai szempontból nézve a dolgot, Franciaország táma­dása a lengyelországi had­járat idején függönybe ütkö­zött volna, de nem igazi vé­dekezésbe. Mivel azonban Franciaország támadása nem következett be, nekünk ka­tonáknak természetesen úgy tűnt, hogy a nyugati hatal­mak szándékai nyilván nem komolyak, ha egy ilyen ked­vező stratégiai lehetőséget el­szalasztottak, semmit sem tettek ellenünk az alatt a négy hét alatt, amikör a né­met harci alakulatok mind keleten voltak elfoglalva. Ez ismételten alátámasztotta a nyugati hatalmak várható magatartására vonatkozó vé­leményünket. „Keitel vallo­mása befejeztével gúnyos mo­sollyal az arcán, az angol és francia bíró felé fordulva, meghajolt s leült... Jól tud­ta, hogy kínos-kellemetlen igazságot mondott ki! A furcsa háború A furcsa háború — így ne­vezték el a nyugati hadszín­teret, ahol semmi nem tör­tént. Míg a lengyel katonák felszerelés és kellő fegyver­zet híján haláltmegvető bá­torságukkal próbálták feltar­tóztatni az állig felfegyver­zett német hadosztályokat, nyugaton a francia csapato­kat színészek szórakoztat­ták ... Keitel Gilbert dok­torral beszélgetve, a tárgyaló­teremben elmondottakat így egészítette ki: „Ha a külföl­di hatalmak nem hátrálnak meg Münchenben, Hitler semmit nem tehetett volna! Mi sohasem hittük, hogy a franciák harcolni fognak. Még csak meg sem próbáltak szembeszállni a Maginot vo­nalnál álló két hadosztá­lyunkkal. Ügy látszott, hogy a franciák egyszerűen nem akarnak harcolni. Persze, mi sem akartunk. Biztos voltam benne, hogy mindkét részről az emberek félrevezeté­sére törekednek, s Hitler mindent megkaphat, amit akar-” A tárgyalóteremben Brauc- hitsch, a szárazföldi haderők főparancsnoka kijelentette: „Anglia és- Franciaország ha­dat üzent Németországnak. Ez a két hatalom nem hasz­nálta ki azt az időpontot, szemtembert, amikor Német­ország a leggyengébb volt. Jó­magam nagyon kételkedtem abban, hogy ez a két hatalom komolyan elszánta magát a háborúra.” És vajon véletlen, hogy e vallomások után egyetlen kér­dése sem volt a nyugati ügyé­szeknek, bíróknak? Éppen elég volt ezt lenyelni, nem még firtatni, mi hogyan volt. Csak a szovjet ügyész tett fel kérdéseket, mert egyedül ő tartotta fontosnak, hogy a világ megismerje a teljes igazságot. Bixonyos fokig új A háború pokla mind job­ban elöntötte Lengyelorszá­got, s a világ is mind job­ban rájött: nem lesz itt rcast­állás. A német vezetők mind nyíltabban léptek fel nép­irtó terveikkel. 1939. szeptem­ber 12-én értekezlet volt Hit­ler különvonatán (Hitler ugyanis tisztes távolból kí­sérte az előrenyomuló német csapatokat — a szerk.), erről Harlan amerikai ügyész és Lahousen folytatott párbeszé­det Nümbergben: „Harlan: Tisztogató akció­ról nem volt szó ezen a megbeszélésen? Lahousen: De igen. Keitel és Ribbenitrop megbízta Ca- narist, hogy Ukrajna galíci­ai részében szervezzen felke­lést, amely majd ürügyül szolgálhat a lengyelek és a zsidók kiirtására. Ribbentrop még hozzátette: ezt az ak­ciót úgy kell megszervezni, hogy a lengyel udvarháza­kat közben felgyújtsák és a zsidókat agyonverjék. Harian: Bizonyos ön ab­ban, hogy ezt Ribbentrop mondta? Lahousen: A legkisebb kétségem sincs. Közvetlenül mellettük álltam. Fel is fi­gyeltem rá, mert a házak felgyújtása és az agy on ve­rés bizonyos fokig újnak számított. Eddig ugyanis csak a likvidálni és az eltenni láb alól kifejezéseket használ­ták.” Mondanunk sem kell, Rib­bentrop nem volt elragadtat­va Lahousen vallomásától; „te piszok”, sziszegte a tá­vozó Lahousen után. (Következik:-A mi Indiánk”)

Next

/
Oldalképek
Tartalom