Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-13 / 91. szám
1963. november 13. NÖGRÄDI NÉPOJSÁG 5 KÖLCSÖNÖS BIZALOM A rétsági járás egyik termelőszövetkezetének vezetői az őszi betakarítás és szántásvetés erőfeszítést követelő napjaiban rendkívül jól megoldották a másodvetésű pillangósok kaszálását is. Arra járt a szomszédos szövetkezet elnöke és meglepetten kérdezte: „Hogyan jut ember még here-kaszálásra is?” Kiderült, hogy az eredményesen dolgozó* szövetkezetben „felesben” takarítják be a szériát. A szomszédos szövetkezet elnöke úgy vélte, hogy végre megtalálta a titok kulcsát s a yezetőséggel közös megegyezésben nyomban közhírré tétette, hogy e naptól kezdve a fele termény az ö szövetkezetükben is a jelentkező kaszásokat illeti. Csakhogy ebben a szövetkezetben a fele terményért sem tolakodtak az önkéntes kaszások. Néhány nap múlva derült ki, hogy a tagok munkaegységért és némi készpénz prémiumért szívesen vállalnák a munkát szombat délután, vagy vasárnap is. Érthető, mert az első szövetkezet tagjai csaknem kivétel nélkül a háztájiban is tartanak tehenet, míg a másik faluban, ahol a termény nem jelentett vonzerőt, mindössze huszonöt háztáji tehenet számlálnak. Ez több szempontból is roppant tanulságos történet. A tsz-demokrácia oldaláról vizsgálva a kérdést, a termelőszövetkezeti • élet egyik alaptételét tárja elénk; a tsz-tag- ság a szövetkezetnek tulajdonosa s megkérdezése, véleménye, meghallgatása és javaslatainak figyelembevétele nélkül elképzelhetetlen a rugalmas, zökkenőmentes vezetés. S ami ebből következik: a szövetkezeti vezetésben meg- engedhetetlenek a dogmák; a legüdvözítőbb módszerek is csak akkor járhatnak sikerrel, ha megnyerik ezekhez a tagság megértő támogatását, s ha figyelembe- veszik az adott szövetkezet sajátos körülményeit. Az október 25-tel zárult vetési kampány számtalan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy elsősorban ott birkóztak meg különösebb döcce- nök nélkül a nagy feladatokkal, ahol előzőleg a közgyűlés is megvitatta és észrevételeivel gazdagította az őszi idénytervet. Természetesen egyet lehet érteni azzal, hogy a tsz-demokrácia legalább annyira bonyolult és sokoldalú dolog, mint az őszi munka, amikor a különféle termények betakarítása, a kenyérgabonavetés és a szakszerű talaj előkészítés a tavasziak alá egy időszakra esik. Csakhogy amíg a jó munkavégzés elsősorban a szakértelem, továbbá az üzem- és munkaszervezés függvénye, addig a tsz-demokrácia érvényesítésében fontos szerepet kap az irányító és vezető személyek, valamint a tsz-tagok egyéni, sajátos magatartása is. Ahol a tsz-demokrácia megsértésével találkozunk, rendszerint felfedezhetjük az „alapállás” helytelenségét s az ebből fakadó bizalmatlanságot, vagy helytelen magatartást. A tsz-demokrácia ott érvényesül legjobban, ahol a tagság tudja, megérti, hogy egyéni érdeke szoros összhangban áll a termelőszövetkezet és a népgazdaság érdekeivel, de az állami és szövetkezeti vezetők is minden esetben tiszteletben tartják a tsz-tagok jogait. Tehát a tsz- demokrácia gyümölcsöző érvényesítése feltételezi a kölcsönös bizalmat, a közös, szép célok alapján. Amennyiben ez az alapigazság megértésre talál, mind kevesebb nézeteltérés vetődik fel az állami szervek és a szövetkezet, a tsz vezetősége és a tagság között. Ebben az esetben a tervjóváhagyó tárgyalás nem lesz az irányító szerv és a szövetkezet közelharca, hanem a járási tanácsok és a szövetkezetek megértő, hasznos, megoldást kereső tanácskozása; a közgyűlések, brigádmegbeszélések nem maradnak el és nem fordulhat elő, hogy a tagság ne tudja, mit miért végez; s nemcsak a tagok tájékozatlansága szűnik meg, hanem okos észrevételeik és tanácsaik is érvényesülnek a közös munkában. Ott, ahol a tsz-demokrácia nem pusztába hangzó szó, ahol a tagság jogait és kötelességeit érezve bátran kifejti szövetkezetét erősítő véleményét, s ahol a vezetők építenek a közösség erejére, . ott elosztanak az afféle aprócska gondok, hogy milyen intézkedéssel, vagy módszerrel oldják meg mondjuk a here, 'j vagy a sarjú kaszálását, be- f) takarítását. a Lakos György és a Csiga-biga pásztói gőzfürdő Valahol láttam egy versenytáblát, amelyen különböző állatok jelezték az egyes brigádok előrehaladását. A rajzoló a csigát rajzolta a legnagyobbra, mintha ezzeV is hangsúlyozni szeretné jelentőségét. Nos, ez a tábla ötlött fel előttem, mikor a napokban megnéztem a készülő pásztói gőzfürdőt. A pásztói kádfürdő mennyezete valamikor májusban, vagy júniusban besza'cadt. A Vizes Csatornamű Vállalat — ide tartozik ez a fürdő is — tudott az esetről, mert Durucz József fűtő, a fürdő fáradhatatlan gondozója azonnal jelentette. Az lett volna a természetes, hogy a vállalat minél előbb hozzáfogjon a javításhoz. A munkálatok azonban húzódtak, illetve sokáig el sem kezdődtek. Július 16-án' pedig már a községi tanácsnak kellett sürgetnie a fürdő megjavítását és üzembe helyezését. A válasz a tanács levelére augusztus első napjaiban érkezett meg: remélik, hogy augusztusban befejezik a munkákat és Pásztó lakossága szép, tiszta, egészséges fürdőben tisztálkodhat. Az ígéretet nem váltották be. A munkások. elkezdték, majd abbahagyták, s aztán újra elkezdték a munkát. Az emberek a tanácsot szidják, mert úgy tudják, hogy a fürdőt a tanács kezeli. A tanács azonban tehetetlen, minden a vállalattól függ. Szerencsére, a jelek szerint már novemberben teljesül az augusztusi remény. Félvén a csigalassú intézkedéstől, közöljük a fürödni vágyók kívánságlistáját: a tiszta, egészséges fürdőben legyen gőzkabin is. Jó lenne bérletrendszert életbe léptetni, hogy torlódás nélkül lebonyolíthassák a fürdéseket! Így biztosítottabbak az anyagi feltételek. Régi tapasztalatok ezek, de megoldásuk gyorsabb, újszerűbb intézkedést követel. P. A. () ? A községi szakmaközi bizottságokról Az eiső lépések Erő, amely falvaink fejlődését segítheti Lemondó kézlegyintés Segíteni az ifjúságot A mátranováki példa Egy esztendeje bizony még hiába faggattuk volna a szakmaközi bizottság tevékenységéről Kovács Józsefet Zagyvarónán. Akkor talán értetlenül állt volna a kérdések zivatarában. De most a községi tanácson, ahogyan egy esztendős munkájukról beszélt, már vallotta: nagyszerű lehetőséget rejtenek a községi munkaközi bizottságok. Összefogja a falun élő szakszervezeti tagokat, a nyugdíjas éveket'élvező bányászokat üzemi munkásokat, pedagógusokat, postai alkalmazottakat, vendéglátóipari dolgozókat segíti mun ka- és életkörülményeik további javítását'. Így összefogva tartalmasabbá tehetik a falun élő emberek életét. S ezzel megrövidül az a távolság, ami sok tekintetben a város és falu között ma még megtalálható. Pedig a szakmaközi bizottság az első lépéseit próbálgatja Zagyvarónán. Mondja is Kovács József: — Sok még a gond, a baj nálunk... Kovács elvtárs alakulása óta irányítja a rónai szakmaközi bizottság munkáját. Több mint négy évtizedet töltött a Salgótarjáni Acélárugyár szervezett közösségében. Nem vetheti szemére senki a tapasztalat hiányát. A választások idején nyolc jelölőgyűlés megszervezését, levezetését vállalta a szakmaközi bizottság. Az egyiken a József Attila úti lakók valamelyike szólt: kössék össze egy járható útszakasszal a József Attila utcát a főutcával. Kovács József másnap már a tanácstitkár ajtaján kopogtatott, hogy elmondja a panaszt. — Megcsinálnánk mi azt — mondta a tanácstitkár, de nincs ember hozzá ... — Az legyen a legkevesebb — magyarázta Kovács József. — Megszervezzük mi a lakók társadalmi munkáját. Azóta mór járnak az új utcán, amelyet a lakók készítettek társadalmi munkával. Dorogházán ugyancsak a szakmaközi bizottság vezetőjét, Csőke Balázst kerestük. A tanácstitkár a szakmaközi bizottság említésére legyintett: — Nincsenek azok sehol. Hát igen, halva született Jutalom a vadvédelemért az élenjáró vadásztársaságoknak A Vadgazdálkodási és Vadászati Tanács dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének elnökletével ülést tartott. Megvitatták a vadgazdálkodás helyzetét és az elmúlt vadászati év tanulságait. A tavalyi tél tapasztalatai alapján minden vadászatra jogosultat felhívtak arra, hogy a vadászterületeken legkésőbb november 15-ig elegendő takarmányt biztosítsanak a hasznos vad sikeres átteleltetéséhez. Elhatározták, hogy az értékesítésben, az apróvad (fogoly, fácán, nyúl) tenyésztésében, vadkárok megelőzésében és a rendezett vadászatok tekintetében legjobbnak bizonyult négy vadásztársaságot évről évre pénzjutalomban részesítik. Az első helyezet vádor- serleget és 25 000 forint jutalmat kap, a következő helyezettek 15 000, 10 000 és 5 000 forint jutalomban részesülnek. dolog az. Akik segíthetnének, kézlegyintéssel intéznek eí bennünket — panaszolja a fiatal, piros arcú Csőke Balázs. — Az ünnepségeket a KISZ, meg a párt rendezi itt — szól közbe az asszony is. — Nincs itt szükség rájuk. A ménkesi szakszervezeti bizottság titkára, Bakos P. András vállalt védnökséget a szakmaközi bizottság munkája felett. A segítséget azonban mindezideig csak ígérte. — Ha olykor-olykor mégis ötlettel, javaslattal állunk elő, a tanácson vétózzák meg először, — folytatta elkeseredetten Csőke Balázs. S meséli a művelődési otthon ügyét. Felajánlották, társadalmi munkát szerveznek, hogy minél előbb elkészüljön. — Megszervezzük mi azt — hárította el a segítséget a tanácselnök. Pedig ha többen segítenék az építkezést minden bizonnyal korábban elkészülne, a község dolgozói már a jövőévi aratás előtt birtokukba vehetnék a művelődési otthont. Nemtiből hasonló tapasztalatokat gyűjve indultunk Mátranovákra. A megye 39 szakmaközi bizottsága közül a mátranovákit szervezték utoljára. Tevékenységüket Ítélve azonban az elsők között vannak a megyében. Különösen a fiatalok nevelésére, szellemi, testi fejlődésére fordítanak nagy gondot. Segítik, hogy az óvoda újra megnyissa kapuit a kicsinyek előtt. Tanórákat látogatnak a bizottság tagjai és segítséget adnak a gyermekek politechnikai ismereteinek kibővítéséhez. Egészséges kezdeményezéssel járultak hozzá a község sportéletének fellendítéséhez. — Egésznapos sportünnepséget szerveztünk a nyár végén — mondta Tó B. Ferenc, a szakmaközi t zottság vezetője. Ott volt a sportpályán az egész fáim Szépirodalmi könyvekkel, oklevelekkel, érmekkel ' jutalmaztuk a versenyek legjobbjait. Most a község pedagógusaival egyetértésben a fiatalok kultúrált szórakozásának megszervezésére dédelgetnek terveket. Azért, hogy a fiatalok ne csak a kocsmában érezzék jól magukat. Egy fiatal szervezet, buktatókkal teli esztendejét villantják fel ezek a képek. Az első lépéseket, amelyek a gondok ellenére eredményeket sejtetnek. Csak hát segítség kellene. Jóval nagyobb az eddiginél. Mert most csak a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa igyekszik megváltoztatni az abban mutatkozó téves szemléletet, hogy sok helyen a párt- és tanécsszervek, a szakmaközi bizottságok munkáját, tevékenységét lebecsülik. De a SZOT csak most tesz igazán halhatás intézkedéseket e bizottságok munkájának irányítására, ellenőrzésére. Pest megyei tapasztalat és most próbálkoznak nálunk is vele, hogy járásonként felelőssé tesznek egy-egy embert a szakmaközi bizottságokért: Pest megyében az is nagyszerűen bevált, s Mátranovák, Zagyvaróna példája bizonyítja, nálunk is meghozná az eredményt, ha a párt és tanács-szervek több segítséget adnának a szakmaközi bizottságoknak. Ha ezeket a főbb dolgokat megoldanák ahhoz a hiányzó munkaterveket, a vezetőségi és taggyűléseket, a tagnyilvántartást, az ügyintézést és a pénzkezelés fogyatékosságait már könnyebben rendezni tudnák. Vincze Istvánná Telnek az „éléskamrák” A család téli ellátásáról a jó háziasszony, a megye lakosságának téli szükségletéről, a MÉK gondoskodik. Jó volt az idei zöldség-, gyümölcstermés, telnek az „éléskamrák”, a téli tárolók, raktárak. Van ott burgonyától, almáig, káposztától, savanyított paprikáig minden, amire télen szükségünk lesz, A balassagyarmati tárolóhelyen több mint 90 vagon burgonyát tárolnak a város és a környék lakossága téli ellátására. Dejtáron már jóval nagyobb a választék a télre tartalékolt készletben. A megye burgonyaszükségdeltének jelentős részét, mintegy 140 vagonnyit, itt prizmázzák, védik földdel és szalmával a téli fagyoktól. Több mint 20 vagon vöröshagymát, 40 vagon sárgarépát, 13 vagon petrezselymet, gyökeret, több vagon retket, karalábét, zellert tettek már el télre, a gondos asszonykezek. Káposztát is több mint 600 mázsát tárolnak. Ez a meny- nyiség lényegesen több a tavalyinál. Akkor ugyanis először tartósították úgy, hogy a tövestől kiszedett káposztafejeket a földbe süllyesztették oly módon azonban, hogy a gyökerek maradtak a földhalom felszínén. Ezáltal még a tavaszi hónapokban is olyan friss káposztát kaptak a zöldségboltok, mintha az éppen akkor érett volna be a földeken. Az Ízletes Jonathán almának a téli hónapokban sem leszünk híján. Csaknem 40 vagon almát gyűjtenek össze télre a pincék. Ezek nagyrészt a Nógrád megyei állami gazdaságokból, a magyamándori és a kisterenyei állami gazdaság karancskeszi üzemegységéből érkeznek. De a téli Asszonyok és lányok válogatják prizmázás előtt a burgonyát, a MÉK balassagyarmati tárolójában. készlet megkezdéséig is lesz 20 vagon káposztából és 15 alma bőven. Mintegy 80-100 vagon vegyes savanyúságból vagonnal várunk az alma ha- eddig 6,5 vagonnyi káposz- zájából, Szabolcsból. Már tát. 8,5 vagon uborkát: 2,5 vámost naponta három vagon- gon paprikát és 1 vagonnyi nal érkezik és a 3 forintos vegyes savanyúságai készítet- áron kerül forgalomba. tek. Teljes erővel dolgoznak ezekben a napokban a tar- Kepéink az „éléskamrába tósító üzemek is. A tervezett kalauzolnak bennünket. Naponta 35-40, áruval megrakott, teherkocsi fordul meg a dejíári telephelyen: Képünkön: sárgarépa érkezett a pásztói Béke Termelőszövetkezetből. A salgótarjáni tartósító üzemben káposztából hat és fél vagonnal savanyítottak eddig. (Fotó: Kiaka László)
