Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-01 / 35. szám
4 N Ö G R A DINEPÜJSÄG 1963. május 1 «WVWWWWVWWWV^jl Felnőttek az Iskolapadban... A csengő berregése után néma csend ül az iskola folyosójára. A padokban most nem az iskolakötelesek, hanem meglett emberek, felnőtt férfiak és nők foglalnak helyet. Dolgozók, — bányászok, lakatosok, kereskedők —, akik a napi munka után vállalták magukra: újra beülnek az iskola padjaiba, folytatják tanulmányaikat. Sokan közülük különböző üzemekben, szocialista brigádokban dolgoznak. A szocialista módon tanulni jelszó valóra váltása tehát kötelező is ... Nézzünk be a tantermekbe. Hallgatózzunk, csak ügy, félrevonulva. Érdemes ezeket a nagyszerű, az újat formáló embereket hallgatni: hogyan birkóznak a történelemmel, fizikával, magyarral. Az V—VI. osztályban éppen történelem órát tartanak. Argalás Irén nevelő érdeklődve hallgatja tanítványait. Éppen Mátyás királyról beszélnek: — Mátyás előtt V. László volt a király — számol be tanulmányiról Lesziák László, szocialista brigádtag. Ciliéi volt a gyámja, apja. Hunyadi János halála után, aki a törökök ellen védte a hazát... Lesziák László beszél Mátyás királyról. Látni, hogy ismeri az anyagot, sokat tanult, olvasott róla A VII. osztályban már sokkal nehezebb a felnőttek helyzete. Fizika órát tart Tur- csányi Jenő nevelő. Érdeklődve figyeli: mennyire ismerik hallgatói az elmúlt óra anyagát. Kérésemnek is eleget tett. A szocialista brigádtagokat szólítja felelésre. — A gömbtükrökről és a lencsékről tanultunk legutóbb — áll fel a padban Zsélyi Péter, a 100-as népbolt vezetője, a kétszeresen kitüntetett szocialista brigád tagja. Kis gondolkodás után folytatja: — A gömtükröknél kétfélét különböztetünk meg: a hosszú gyűjtőtükröt és a szórótükröt. A lencséknél van domború és gyűjtő lencse ... A kérdések egymás után hangzanak el. Pozsonyi István harmadvezető vájár, Ka- róczkai József szorospataki vájár pedig nem késlekednek a válasszal. Az egyik a beesési szög és visszaverődési szög egyenlőségéről, a másik a fénytörés törvényéről beszél — Turcsányi Jenő nevelő teljes megelégedésére. És ha már itt tartunk, érdemes a VIII. osztályba is betekinteni. A „diákok” bizony nehéz helyzetben vannak. Szűcs Károly nevelő kérdése — az összetett mondat és fajainak meghatározása — komoly gondot okoz. „Mihály nevelői állást vállalt, hogy könnyítsen édesanyja gondjain” — ez hát a mondat, tessék; tftétnezzük'ts, szól Szűcs Károly. Kiskormos Imre, kötélpályái szocialista brigádtag kerül a tábla elé: — A mondat összetett, mert két gondolat van benne... Az „édesanya” összetett szó... A tanár közben segít: — Keressük az állítmányt. Mit állítunk? Vállalt. Az alany? Ki vállalt? Mihály Közben Kiskormos Imre homlokán apró izzadságcseppek jelennek meg. De amire vállalkozott, ha nehezen is, de sikerült. A tanár összefoglalja az új anyagot. Érzi, hogy munkáját ma is siker koronázta, mert újat adott tanítványainak, új fogalommal gazdagodott a nehéz fizikai munkát végzők „gyűjtötára”. Az ismétlés természetesen itt sem maradhatott el. Nagykiska Bertalan szocialista brigádtag Adyról beszél. És milyen megfontoltan, milyen szabatosan. Aztán a Dózsa György unokája című verset elemzi. — Ebben a versben Ady Endre saját magát személyesíti meg: „Dózsa György unokája vagyok én...” „Mert a nyár heves” — ezzel a nép forradalmiságát fejezte ki... Kemény és fárasztó órák ezek. Csakúgy, mint a fiatalok, a felnőttek is örülnek az óraközi szüneteknek. Ekkor aztán minden szóba kerül. A család, a munka, a tanulás. Az egyik azon bosszankodik, hogy nem sikerült a felelete, a másik, hogy miért is nem készült rendesen. — Nagyon nehéz számunkra ez a tanulás. De önként vállaltuk, szégyent vallani nem akarunk — mondja beszélgetés közben Zsélyi Péter. — 1935-ben ültem utoljára padok között. Akkor még könnyebb volt. De most a munka, a család... — Ami sokszor bántó: az üzemben sem értik meg tanulásunk fontosságát — veszi át a szót Karóckai József szorosi vájár. — Szinte állandó probléma a műszakcsere. Hosszú a kijárás a bányából, a főúti vonalon kell megtenni, s a korábbi kiszállás a szállítást zavarja. De mit csináljunk, tanulni akarunk, ezt kötelezően váU laltuk. — Nagyon el kelne nekünk is legalább három nap szabadság a vizsgák előtt. Jobb lenne a felkészülésünk, jobb eredményt is tudnánk felmutatni — szól közbe Pozsonyi István katalini vájár. — Reméljük, megértik ott fent is. M ennyi gond, baj és öröm. De Icküz- dik a bajokat, vállalják az ezzel járó fáradságot. Ök mondták: megéri, mert a tudás hatalom, s a munkások hatalmához ez is nagyon kell. SOMOGYVÁRI LÁSZLÓ VWWWVwVWWVVVVy^VWW^^VtfSWWVVVWWVVVVWVVW f^wwwwwy* Tarjáni hős napok emléke igéz... — Az egész szép élmény ügy kezdődött, hogy megszöktünk Budapestről. Tizennégy éves voltam ... tizenötödik. Hárman szöktünk' együtt: Kolozsvári Andor, alá ma jónevű író s egy Maurer Vince nevű, meg rajtunk kívül két nő ,hogy színtársulatot szervezzünk. Ezerkilencszáztizen- kilenc koratavasza járta a három fiú közül egyedül Kolozsvárinak volt télikabátja, így vetődtünk Fülekre s abban az egy kabátban játszottuk végig azt a néhány kabaréműsort, amire sor kerülhetett. A trupp ugyanis hamarosan szétszéledt: a mi két nőnket maguk Ital csábították a katonatisztek — És hogyan lett azután? — kérdezem, mert kiváncsi vagyok, mi akar kikerekedni a dologból. — Ment kiki a maga útján. — Kolozsvári vissza, Pestre, mert megelégelte a kószálást, Maurer Vincét már nem tudom, — én Füleken maradtam. Ott állomásozott, akkor a budapesti I-es vadászezred és báró Burián volt a parancsnoka. Mondom, tizennégy éves múltam min- ösze, telve mindenféle szép és csábító romantikával, a mozgalmas idők hangulatával s amikor a Károlyi kormány bukása után kikiáltották a Tanácsközársaságot, azt döntöttem, hogy katonának állok. Emlékszem, nagy csibész volt ez a Burián. A tanácshatalom győzelme napján még lelkesítő szózatot is mondott s két nap múlva átszökött a csehekhez. Na, szóval én olyan katonaféle lettem. A Tanácsköztársaság és az antant csapatai között fellángoltak a harcok. Nagy volt a nyomás a frontnak ezen a sza kaszán, franciák küldte arabokkal, szenegáliakkal álltunk szemben s a túlerő elől fokozatosan hátráltunk Salgótarján felé. Itt aztán újm megvetettük a lábunkat s az ezredünk ellentámadásra készülődhetett. Somoskőújfalu és a város között a Karancs lankáin ütöttünk tanyát, erdős területen s az ezred két lövészárokban foglalt állást, egymástól jó ötven méternyire s itt vártuk hogy méltóan fogadjuk a völgy másik oldalán az erdőbe lassan befészkeled ő intervenciósokat. Én vízhordó voltam az ezredben, azaz négyes géppuskás, ami annyit jelentett, hogy az egyes: az irányító, a kettes: aki a lőszert rakja, a hármas, — pontosan már nem tudom. — azt hiszem, aki cserélte, a négyes pedig vizet hordott a fegyverhez. Emlékezetem szerint májusban jártunk s parancs szerint ellentámadásba kellett lendülnünk. A szűrön yrohamra kézigránát kidobása volt a jel. ezt tudatni kellett a szomszédos lövészárkunkkal is. A feladathoz önkéntes vállalkozót kerestek mert a félszáz méteres távot a völgykatlanban futva, kúszva megtenni nem volt éppen veszélytelen. Fűtött a nagy tettet cselekedni vágyás, megmutatni azt, hogy már nem vagyok gyerek, elsőnek jelentkeztem az összekötő szolgálatra. Huszonhat géppuska vett tűz alá a völgy túlsó feléről, míg a szomszéd REGGEL (Fametszet. Czinke Ferenc munkája.) ^VWWWViWiftfWVtfWWWWVVVWVVWWVWVWVWWWWWVWWVVWWVVVVWWVWVVVV'/W Sokoldalúan képzett, művelt ifjúságért tJ ónapokon át folytak az Nos, arról mindjárt előljá- előkészületek, tartottalt róban, röviden beszámolha- háziversenyeket, klubversenye- tunk, hogy a középiskolás csa- ket. Helyi összecsapásokon patok között a Salgótarjáni alakult ki az a csapat, amely Madách Imre Állami Általá- képviselte azután a körzeti nos Gimnázium csapata bizo- szellemi vetélkedőn ennek a nyúlt a legerősebbnek — má- nagyszabású elmetomának sodik a Balassagyarmati Ba- legjobbjait. A körzeti ősz- lass! Bálint Gimnázium, har- szecsapások után járási madik a Salgótarjáni Gépszinten mérték össze a ipari Technikum gárdája lett tudásukat, mígnem vasár- — míg a felnőttek közül a nap a megye legjobb hat kő- salgótarjáni járást képviselő zépiskolás, délután a járási zagyvarónai ..ötösfogat” ^ vitte vetélkedőkön legkiemelkedőbb a pálmát-. rr'aE?a ,n”gé.uta' teJjesitmenyt nyújtó hét fel- megyeszékhelyt képviselő nőtt KISZ együttes találko- acélárugyárí együttest; zott, a Megyei Tanács nagy- .. . .,,, .. , . “ Ha a szellemi vetélkedő termeben, hogy megmérkőzzön már nem is újdonság meaz első helyért. A közép isker gyénkben, a vasárnapi esc- lások számára ez egyben azt ménysorozat mégis új szint is jelentette, hogy a legjobb Nógrád ifjúságának csapat a Sárospataki Diakna- zott u„y a KISZ Közpon. pokon képviselheti Nográd ti bizottsága, hogy a Lovász megye középiskolásait. József Kultúráiig Szemle középpontjába Kell állítani a , szellemi vetélkedőket. Hatá- ; rozata az egész társadalom árok védelméig jutottam s átadtam a rohamra szóló rendelkezést. Ami ezután történt, már úgy él bennem, mint fenségesen szép lázas tünemény. Berobbant a jelzőgránát s egyszerre ezer ember sodródott, hullámzott előre a katlanban, a gyilkos géppuskafészkek felé. Ordítás, kelepelés, ropogás töltött be mindent. Tisztán már csak az maradt meg bennem, hogy a rohamban huszonöt géppuskát zsákmányoltunk a megfutó intervenciósoktól. — Három hétig tartottuk ezt a pontot, addig, amíg felváltásunkra a székely hadosztály megérkezett Csókoltak, öleltek bennünket a helytállásért, a kitartásért s mozdonnyal hoztak bennünket Tarjánba. A lefelé vivő útból már csak olyan benyomások élnek bennem, mint a 106- os, 107-es őrház, hogy bent, a városban merre volt a kórház. — És nevek?.. A bajtársakéból?... — Egyetlenné ... Egy Sipos nevű... Ennyi. Róla sem tudom, hogy ottani volt-e, vagy sem. keveredtünk minden fe- lólről. S utána már csak igen keveset időztünk. Túrára irányították az ezredet. Engem ott az ellentámadásban vállalt összekötő szolgálatért egy harminc emberből álló vörösőr rohamkülönítménybe osztottak s vele kerültem június 22-én Pestre. — A Tanácsköztársaság és a már Budapestre behatoló ellenforradalom küzdelmeinek Idejéből olyan élményeim vannak, mint az. hogy a négyes vörösőr különítményünk fedezetében, a Dunán cirkáló elenforradalmi monitorokkal szemben én húzhattam újból fel a Dunapalota szovjet házára a már letépett vörös zászlót. Persze, közben a monitorok sem hallgattak. — És a nagy napok után?... Hat teljes hónapig a miskolci fogházban raboskodtam. Egy Márkus nevű miskolci nyomdásszal kerültem össze, akit halálra Ítéltek. Hogy azután mi történt vele, azóta sem tudom, mert édesanyámnak hat hónap után sikerült térdenállva kikönyörögnie egy nagyszakálú ezredestől. Sikerült, hiszen még akkor sem voltam tizenöt éves sem. — Ezekről a dolgokról én soha nem beszéltem, nem kérkedtem az emlékeimmel. Most is csali azért mondtam el, mert hallom, szerkesztő úr Tarjánból jött — Igen.. mélázik el beszélőm egy kevéskét, — ... három hétig védtem a várost azóta sem jártam ott. — Hogyne beszélt volna. — vetek ellent. — Mint színész, bizonyos, hogy beszélt, ha alkalmazott módon is — ezekből az élményekből. Rengeteg hasznukat vehette. — Az természetes. — raoszándékával és törekvésével re- zonál: sokoldalúan fejlett, széleskörű ismeretekkel, általános műveltséggel rendelkező ifjúság a cél, amely ezzel a műveltséggel felvértezve kapcsolódhat be a szocializmus építésébe. Ez az egész magyar ifjúságot magával ragadó, de nemcsak az ifjúságot, hanem az idősebbeket is, mélységesen érintő és érdeklő koncepció öltött testet első alkalommal az idén a szellemi vetélkedők lebonyolításában helyi versengésektől a megyei döntőig. S bár a szervezés, az előkészítés nem mindenütt volt egyenértékű, a szellemi vetélkedés a fiatalság ezres tömegeit mozgatta meg, felkeltette érdeklődését, tudásának felfrissítésére, ismereteinek olyan mérvű bővítésére ösztönözte, amely már önmagában is nyereség. ^mi a szervezést illeti Intézésére operatív btsolyodik el. - Felbecsulhe- (zottsás, alakult. amely dere_ teilen alapom volt például Jkas munkát végzett. A megveí Ivanov: Páncélvonat című í döntöben cgticsosodó versenv- drámájában annak a paraszt-í . . forradalmárnak a mintázásé-í sor°za sikere dicsén az önéhez, aki felkelésre szítja a írat ív bizottságot annál is in- Tajgát az intervenciósok el-tkább. mert bizony a körzeti, len. Az az élményanyag, ami- í janisi szintű szervezésben ben szinte gyermekségem ide- f ___ . . .... , ,, . ... j én a proletárhaza védelmé-inem ^denutt kapott kellő ben Salgótarján hegyei között i segítséget. Gond, mindenesetrészem volt, későbbi pályá- í re a középiskolákkal volt ke* mon. amikor a színpadon for-ívesebb. Az igazgatók, KISZ- radalmi egyéniségeket kei lőtt, (anácsadó tanárok, sőt gyak- formalnom. mindig kísértett í , , ........ bennem és kísért ma is. Ezért Vran 82 egfisz tanan testulet tudom hinni, amit nagy szín- ^szívügyének tekintette a szel- padi pillanatokban érzek és> lemi vetélkedők eredményes tesze*{- * lebonyolítását, s az iskolát képviselő csapat jó szerepléJsét. Kivételt csupán a nagy- Ezt a történetet egy idős íbátonyi tizenkét évfolyamos becsült színművész, Sarlaií. , , , . . , ... Imre mondta el nemrég Deb-?ískoIa kepez’ ,aho1 az .,skoIa recenben. így kezdte nekem í igazgatósága és a tanácsadó az egészet: í tanár közti nem kielégítő — Tudja, szerkesztő úr, en-íegyüttműködés következmé- •5m nagy-nagy emlék 1 nveként már a kezdet kezdefuz Salgótarjánhoz, az bnok>, ... ... , „ városához í ten zökkenők voltak. Nem A többit már olvashattuk. «vett részt a döntöben a pász- Barna Tibor í tói gimnázium csapata sem. A felnőtt csapatoknak a döntőig való jutását a járási művelődési szervek és járási KISZ-bizottságok illetékes munkatársai intézték, szervezték, istápolták elsősorban. A salgótarjáni és a szécsényi járás művelődésügyi és KISZ- vezetői elismerést érdemelnek már eddig is kifejtett fáradhatatlan, áldozatos szervező munkájukért, melynek íme első gyümölcse megérett. Különösen szemléltető módon a* salgótarjáni járás esetében. A többi járás már nem vetette erőit olyan elánnal a szervezésbe, előkészítésbe, mint az előbb említett, két járás. S bár a balassagyarmati járás illetékeseinek használt a közelmúltban elhangzott bírálat, a hiányosságokat még nem sikerült teljesen pótóil- niok. A rétsági és pásztói járás művelődésügyi és KISZ vezetőiről sajnos, még ezt sem mondhatjuk el: a szemle a két járásban megrekedi a körzeti döntőknél, járási összecsapásokra már nem tellett. S ezen nem ártana elgondolkodni. A rétságiakat ugyan menti, hogy a szemle számára is kritikus időszakban érte a járást az árvíz, de az utána kialakult „most már úgyis mindegy” hangulat már semmivel sem menthető. Pedig érdemes foglalkozni a szellemi vetélkedővel. Nemcsak azért, mert az ifjúság megkedvelte, sőt felismerte, hogy a tudás megszerzéséhez egyik legjobb, sőt legszórakoztatóbb, legjátéko- sabb út a szellemi vetélkedés. Érdemes pártfogolni azért is, mert a csapatok felkészültsé- ge_ hűen tükrözi ifjúságunk műveltségének mai képét: jelzi azt, miben haladt előre, de azt is, minek kell ezután jobban utána nézni. Általános volt például a tapasztalat, hogy a versenyzők a természettudományos vonatkozású kérdésekre válaszoltak a legjobban és legtöbben. Ez nagyon örvendetes. Ezután a régi magyar és világtörténelmi, valamint irodalomtörténeti kérdések következnek. Hanem fehér foltoktól tarkállanak ismereteik a mai magyar irodalomban, kevésbé tájékozottak a jelenkori történelemben, a napi politikai eseményekben és a megye gazdasági, társadalmi és kulturális életében. Lám, a szellemi vetélkedők olyan tanulságokkal is szolgálnak, amelyek pedagógiánk számára is tennivalókkal szolgál! A Lovász József Kultu- ralis Szemle egyik szakasza tehát lezárult. Következik a társas táncokban legjobbak összecsapása és a művészeti csoportok legjobbjainak nem versenyszerű bemutatója. Ügy véljük, hogy az eddigi vitathatatlan sikerek és a becsúszott hibák mérlegelése a folytatás javára válik már az idén is, méginkább az elkövetkező években. Cs. G.
