Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-01 / 35. szám
1963 május 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Orv. Bedő Jánosné keze alatt szépen gyarapodnak a borjak. A termelőszövetkezetben évek óta eredményesen foglalkoznak az Itatásos borjúneveléssel. Az új módszerrel a borjak felnevelése darabonként 1200 forint megtakarítást jelent a közösségnek. Május derekán már az új, korszerű nevelőbe költöztetik a borjakat. Az épület teljesen „saját erőből’* készült, sőt az üzemeléshez szükséges berendezések egy része Is, A 200 literes vlllany- boyler, a 300 literes tejforraló üstök megérkeztek rendeltetési helyükre. Évente so—100 hlzóbikát exportálnak külföldi országokba Palotásról. Az idei első szállítmányt, 30 lúzóáUatot még e hónapban útnak indítanak Görögországba. Több mint ötezer tyúkot gondoz a korszerű tojásgyárban özv. Bodza Istvánná társaival. A nagyüzemből hetente 15 ezer tenyésztojást szállítanak a mátraverebélyi barom fikeltetőbe. Tíz erőgép, a hozzávaló munkagépekkel felszerelésekkel egy kisebb szerű gépállomás gépparkjának is megfelel. így a szövetkezet javítóműhelyében mindig akad tennivalójuk a szerelőknek. Képünkön is éppen egy beteg Zetor alkatrészeit vizsgálják. Pálinkás László, a fiatal gépcsoportvezető az első autótulajdonos a termelőszövetkezetben. Néhány hónapja Moszkvics személykocsit vásárolt. Még jó, hogy Varga Pál, a termelőszövetkezet elnöke idejekorán figyelmeztetett: — Aztán jó lesz korán jönni... Hét óra után nálunk nem igen lelnek emberre. Megy mindenki a dolga után. így történt aztán, hogy már reggel fél 7-kor a palotási határt jártuk. Kiadós eső áztatta előző éjjel a földeket. Jól jött ez a borsónak, árpának — nyugtázták elégedetten az emberek. Kinn Pajta-pusztán azonban cuppogott talpunk alatt a sár, s piszok színű tócsákat kerülgetve jutottunk el a borjúnevelőig, majd a gépjavítókhoz. onnan meg a szűnni nem akaró kotyogástól hangos „tojásgyárba”. Benn az irodán aztán „értékeltük” a sétát. Addigra előkerült Illés Gyula, a mezőgazdász is és együtt sorolták az elnökkel a növénytermesztés, meg az állattenyésztés tavalyi millióit, a súlyos százezreket, amelyekből felépítették a baromfiüzemet, a tágas, világos borjúnevelőt, és gépeket vásároltak. Később emberekkel találkoztunk. Lovakat gyorsabb haladásra nógató foga- tosokkal, valamint tehenészekkel, gépszerelőkkel, növény- termesztőkkel. Beszélgettünk. A téma valamennyinél közös volt: hogyan fejlődik a termelőszövetkezet, s a közös vagyon gyarapodásával hogyan találja meg számítását az ember, a szövetkezeti tag? Illés Pál, ez a barna, mokány paraszt- ember, nemrégen még az egyik legtekintélyesebb gazdának számított Palotáson. Az apjától örökölt föld mellé még bérelt pár holdat. Ezzel dolgozott, meg állatokat nevelt. Volt olyan esztendő, hogy húszezer forintot vágott zsebre egy pár jó tinóért. — Tudta az egész falu, jól ment a sorom ... — mondta most is a jó gazda büszkeségével. No persze, nem elégedetlen a szövetkezetben sem. Dicsérte a vezetőket, méltányolta az erőfeszítéseket, elismerte az eredményeket, azt, hogy a Május 1 Termelőszövetkezet viszonylag rövid idő alatt a megye egyik legvagyonosabb közös gazdasága lett. Hanem azt csak megjegyezte: — Azért jő pár esztendő kell még, hogy elérjek oda. ahol néhány esztendeje voltam ... Pedig a szövetkezetben a mammut beruházások ellenére, jó pár éve nem volt alacsonyabb a munkaegység értéke 40 forintnál. Olyan tekintélye van már itt a munkaegységnek, hogy amikor annakidején a szövetkezeti vezetők javasolták a premizálás beveztését, a rendszeresen dolgozó tagok tiltakoztak ellene legjobban. Tavaly is 43 forintot fizetett egy-egy munkaegység a közösben. Illés Pál meg mindig a legszorgalmasabbak közé tartozott. Nem emlékszenek napra, hogy amióta aláírta a belépési nyilatkozatot, azóta egyszer is hiányzott volna a közös munkából. Csaknem 500 munkaegységet tüntettek fel nevénél tavaly is, s ez több jövedelmet jelentett huszonegy ezer forintnál. Ahogy így beszélgettünk, egyszeres ak kistermetű, őszfejű ember nyitotta ránk az ajtót. Szűcs Mihály, akinek szövetkezeti tagsága egyidős a termelőszövetkezettel. Alapító tagja a Május 1-nek. Huszonhat esztendeje tehenész. Szolgált Hatvani bárónál, Radvánszkynál. Évtizedek repültek el felette, s ő nem szerzett egyebet, mint ősz Illés Pál, az egyik legszorgalmasabb fo- gatos. fejet, alázattól görbült hátat. írni, olvasni nem tanult, hiszen az űr nem hajtotta iskolába, az oktalan állatoknak meg egyre ment, ír és olvas-e, aki naponként eléjük veti az elesé- get. Tehenekkel dolgozott mindig. Ez a munka hozott neki most megbecsülést a közösben is, s tavaly 650 munkaegységet, s havonta csaknem 2 ezer forint jövedelmet. — Azért sok éjjelen nem volt pihenésem ... — mondta önérzetesen. — Korábban ugyan még több volt a munkám. Most már állatorvos jár hozzánk, iskolázott embereink vannak ... Nekem már csak az állatok gondozása jut. Majd azt magyarázta: így van ez rendjén, így haladhatnak előre. Itt dolgoznak a fiai is. A nagyobbik, több esztendeje egyike a legjobb zetoro- soknak a szövetkezetben. — A kisebbik tavaly még vizet hordott a mezei munkásoknak. Vettem neki egy kerékpárt, hogy időben eljusson mindenhová, ne járja le estére a lábát... De most, hogy a kőművesbrigádba került, most már nem felel meg a kerékpár ... Motort emleget, hogy azt kellene neki, — mondta és a fiaira büszke apa széles mosolya terült arcán. Szabó Mihálynét, az egyik szocialista növénytermesztési munkacsapat vezetőjét Szabadság úti otthonában találtuk. Férjét már útnak indította, évek óta Pe- tőfibányán dolgozik, ő maga meg a vasalót tüzesítette. Három gyerekre sok a mosni vasalni való. S amíg az asztalon kisimultak a kis szoknyácskák, in- gecskék, addig bőven volt idő bepillantani Szabóék életébe is. — A csapatban már valamennyien elvállaltuk a területet, amelyen a nyáron dolgozunk majd, — magyarázta, miközben kezében sebesen járt a tüzes szerszám. — Ahol apró gyerekek vannak a családban, azok az asszonyok kisebb területet vállaltak, de mindnyájan dolgoztunk... Pedig Szabó Mihály, a férj jól keres. Nem tagadja, úgy vannak vele ők maguk is, nincs az a zsák, amelyik nem bír el hátán még egy foltot. Így toldozgat- tak, foldozgattak öszsze egy új házat. Most már teljesen elkészült a ház is, tágas, világos, kényelmes. — Csak hát a bútor az még kicsit régimódi — szégyenkezett az ■ asszony, ahogy tekintetünk a világos fal mellett húzódó falócára siklott. — Van új is, de hát az anyám __rag aszkodik a régihez. S ahogy ezt a szégyenkezve magyarázkodó asszonyt hallgattam, hirtelen arra gondoltam, olyan ez a nagy közösség itt Palotáson, mint egy jól elkészített finom művű hangszer. Csodálatos dallamok rejlenek benne és kelnek szárnyra, ha hozzáértő emberek kzébe kerül. Így van az valahogy itt a szövetkezetben is. A szövetkezeti tagok esztendők során át nagyszerű dolgokat alkottak, mert a vezetők megtanulták, hogyan kell bánni az emberekkel. Már hetedik esztendeje vezeti a közösség tagjainak megelégedésére a Május I Termelőszövetkezetet Varga Pál, az elnök és kiváló szakértelméért, szorgalmáért marasztalták szíves szóval a tagok Illés Gyulát, a mezőgazdászt, amikor az leszolgálta az elkövetkezett éveket a közösben. Itt maradt Palotáson és úgy látszik családjával végérvényesen gyökeret ver a pusztán. Innen jár át hetente háromszor Szarvasgedére, hogy a közösség dolgaiban még járatlan, tapasztalatlan szövetkezeti vezetőknek segítsen rendet teremteni a közösség portáján. — Mi itt Palotáson már megtettük az első, a legnehezebb lépést, — mondta félreérthetetlenül célozva a korábbi évek erőfeszítéseire. De mindezeket úgy cselekedte, az embernek egy pillanatra sem maradt kétsége afelől: hiszi, hogy ez még korántsem a lehetőségek felső határa. — Most aztán már itt az ideje, hogy leüljünk a falu idős, tapasztalt embereivel a járás, a megye vezetőivel és így közösen tervezzük meg a jövőt... S lelkesen magyarázta, hogyan foghatnák fel a község határában a most még elfolyó vizet, amelynek segítségével dús termést növesztenének a szántók, a legelők az olyan száraz esztendőben is, mint amilyen a tavalyi volt. Terveket kovácsolt, amelytől új arculatot nyer a határ, s hogy benépesítik a baromfitelepet, a tojóházat. Nyugodtan tervezgethetnek. A munka Szabó Mihályné, növénytermesztési csapatvezető. nehezén már túl vannak. Most már egyeztethetik a szövetkezetben dolgozó illés pálok, szűcs mi- hályok, szabónék elképzeléseit, a nagy közösség érdekeivel, hogy valamennyi tag egyformán megtalálja számítását a Május 1-ben. Ilyen körülmények közepette nem is válthatott ki más, csak nevetséges, humoros hatást az a levél, amelyet nemrégiben kézbesített a posta Varga Pálnak, a palotási Május 1 Termelőszövetkezet elnökének. A Pajtapuszta régi tulajdonosának, Deutsch Sándor tőkés birtokosnak valami rokona, vagy ismerőse — nem is tudják pontosan — írta és a birtokos régi érdemeire való tekintettel 300 holdat követel visz- sza a termelőszövetkezettől. Mit válaszolhattak erre a szövetkezetiek? Azt, hogy ők bizony nem dolgoztak eddig hiába. S egészen új a község térképe is. Nincs olyan hatalom, akinek kedvéért felbontanák, vagy 1 elprédál- nák, elajándékoznák az egymáshoz simuló 50—60 holdas táblákat. Felszabadult derű sugárzik arcukról, amikor kijelentik: — De ha az úr any- nyira ragaszkodik a földhöz, hát jöjjön, dolgozzék velünk. Munkájáért járó munkaegységét, a havonkénti 20 foriptös előleget, éppen úgy átveheti a szövetkezeti irodán, mint ahogy ezt teszi a termelőszövetkezet valamennyi tagja. Vincze Istvánná A pályázat lezárult Már jó pár hete, hogy lapunkban első alkalommal megjelent a felhívás, a Nógrádi Népújság, a Nógrád megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatósága közös pályázatot hirdet „Száz forint egy munkaegység” címmel. Mint ahogy azt annak idején a felhívásban közöltük, a pályázatok beküldése- április 20-val lezárult. Uj pályázatokat bírálásra, közlésre ezután a szerkesztőség már nem fogad el, a korábban beérkezett javaslatok közlését azonban lapunk további számaiban folytatjuk. Mai lapunkban is csak azért álltunk el ettől, mert helyszűke miatt nem volt módunk a korábban elbírált, értékelt pályázatok közlésére. Igen örvendetes, hogy a pályázatra a vártnál lényegesen több, mintegy 500 javaslat érkezett szerkesztőségünkbe. A pályázatok feldolgozása, elbírálása azonban igen sok időt vesz igénybe. Ezért a Nógrádi Népújság Szerkesztő bizottsága úgy határozott, hogv a május elsejei jutalomsorsolást bizonytalan időre elhalasztja. Ezért pályázóink szíves elnézését kérjük és azt, hogy a továbbiakban is kísérjék figyelemmel a Nógrádi Népújságot, amelyben a sorsolás pontos idejéről tájékoztatást közlünk. Ami a beérkezett oálvázatokat illeti, szövetkezeti mezőgazdászok, elnökök, könyvelők. brigádvezetők és egyszerű termelőszövetkezeti tagok, ipari munkások, férfiak és nödolgozok fogtak tollat kezükbe, hogy javaslataikkal. elgondolásaik közlésével segítsenek szövetkezetünkben növelni a hozamokat, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. Az eddig elbírált pályázatok túlnyomó többségében a nályázók hasznos, megvalósítható iavaslatot köröltek, amelyek megvalósításával, minden kétséget kizáróan, számottevően növelhető a szövetkezetben dolgozó tagok jövedelme. Azokba a közös gazdaságokba, ahonnan a „Száz forint egy munkaegység” pályázatunkra javaslat érkezett, szerkesztőségünk levelet küldött és küld a termelő- szövetkezet vezetőségének. A levélben kértük. a lehetőségekhez mérten minél e'őbb tárgyalják meg vezetőségi üléseken, vagy ha mód van rá közgyűlésen, a közölt javaslatokból mit valósíthatnak meg a szövetkezetben. Leveleink nyomán legtöbb termelőszövetkezetben megvitatták a közölt javaslatokat és néhány helyen a vezetőség már intézkedéseket is tett arra vonatkozóan, hogy a javaslatokból meg az idén minél többet megvalósítsanak. A karancsaljai Béke Termelőszövetkezetből például már több javaslatot is közöltünk. A termelőszövetkezet vezetősége úgy ta'álja, hogy a javaslatok mindegyike megvalósítható és jelentősen emeli a tsz jövedelmezőségét. A Béke Termelőszövetkezet vezetősége a közelmúltban értesítette a szerkesztőségünket. hogv a javaslatok végrehajtásáról gondoskodnak. De a karancsaljai példához hasonlóan járj el a nógrádszakáli Haladás, a pataki Kossuth és a Uarancskeszi Március 21 termelőszövetkezetek vezetősége is, akik teljes egészében egyetértenek a javaslatokkal. Megvalcsitásukról mindenütt gondoskodnak. A nógrádszakáli Haladás Termelőszövetkezet vezetősége a továbbiakban is a segítségünket kérte, a közölt javaslatok mielőbbi megvalósítása érdekében. Befejezésül még annyit, pályázatunk, a pályázók erőfeszítései a közösből származó jövedelem növelése érdekében, csak akkor érik el céljukat, ha az okos, ésszerű javaslatok tengeréből minél többet megvalósít egy-egy termelőszövetkezet vezetősége. Többször elhangzott kívánságnak tesz szerkesztőségünk eleget azzal az elhatározásával, hogy abba a termelőszövetkezetbe ahonnan a legtöbb javaslatot küldték a pályázatra, nem pusztán az értékes, mutatós irodabútor garnitúrát küldjük meg. Tervezzük, bogy a jutalomsorsolás után ellátogatunk ebbe a termelőszövetkezetbe, hogy a szövetkezeti vezetőkkel a javaslattevő termelőszövetkezeti tagokkal közösen beszéljük meg miiven lehetőség kínálkozik elgondolásaik megvalósítására, hozván segítheti ez a növénytermesztés és az állattenyésztésből származó jövedelem növelését, a közösben szorgalmasan dolgozó termelőszövetkezeti tagok jövedelmének gyarapodását. Varga PjU a szövetkezet elnöke és ülés Gyula, a mezőgazdász.
