Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-07 / 35. szám

1958. május 7. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 Törvényes volt-e az Építőipari Vállalat • r r éj arasa t Gutter József március 29- én megjelent „Ez is törvény- sértés!” című cikkében bírál­ta a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalat vezetőségét, mert véleménye szerint a vállalatvezetőség Petrezse­lyem B-né és Vigh E-né bér­reklamációja ügyében „fel­rúgta az egyeztető bizottság határozatát” és megsértette a törvényességet. A cikk megjelenésekor ugyanis még nem volt jog­erős egyeztető bizottsági ha­tározat, nem lehetett tehát a végrehajtás megtagadásáról beszélni. A Területi Egyezte­tő Bizottság pedig a későb­biek során a vállalat vezető­ségének eljárását helyben­hagyta, a vállalati Egyeztető Bizottság jogszabályellenes határozatát pedig hatályon kívül helyezte. Ilyen körülmények mellett Gutter elvtárs cikke nem szolgálta a törvényesség ér­dekeit, és hangneménél fog­va is inkább a nehéz és tü­relmes következetességgel megszilárdított vállalati mun­kafegyelem lazítására volt al­kalmas. Gazdasági feladataink ellá­tása — és az ezzel kapcsola­tos ügyintézés során termé­szetesen követhetünk el hi­bákat, és ilyen esetekben a munkánk megjavítását célzó jószándékú bírálatot minden­kor köszönettel vesszük, kér­jük azonban, hogy a mun­kánkkal kapcsolatos állásfog­lalások kialakítását mindég előzze meg a kérdés sokolda­lú és tárgyilagos vizsgálata, mint ahogy vállalatunk veze­tősége is sok szempontból vizsgál és mérlegel minden olyan ügyet, amelyben egyes dolgozók és a vállalat, a nép­gazdaság érdekeinek össze­egyeztetéséről van szó. Dr. Csatth István Atomőrület Amerikában Nemrégiben történt a texasi Houston városában, az Egye­sült Államokban. pélután 4 órakor vijjogni kezdtek a szirénák. A housto­ni és a galvestoni egyetem or­vosi karát nyomban kitele­pítették a várostól 64 kilo­méterre. 4,30: Houstont el­pusztította egy hidrogénbom­ba. A rádióban rendelkezést olvastak fel, hogy a segély­kórházak azonnal lépjenek működésbe és közelítsék meg a várost... 40 kilométerre. 5 óra: az országút feketéllik az elpusztított városból kifelé özönlő autóktól és emberektől. Százával szállítják a sebesül­teket. 6.30: Az első sebesültek megérkeznek az előretolt állo­másokra, ahol specialisták vizsgálják őket, vajon sebesü­lésen kívül fertőzöttek-e ra­dioaktivitással. 7 órától éjjel 1 óráig: az ötszáz sebesültet megoperálták, bekötözték és mentesítették a robbanás okozta sokk-tói. Reggel 4 óra: a két kitelepült kórház vissza­Az afrikai államok értekezlete ss 2 óm 3 Közel 75 millió ember kép- sült Arab Köztársaság részé­viseletében nyolc afrikai or- ről) Egyiptom küldöttei ültek szág: Etiópia, Libia, Marokkó, össze a legifjabb afrikai ön- Szudán, Tunisz és (az Egye- álló állam, Ghana fővárosa- társaság. ban Accraban, hogy az afrikai népeket érdeklő problémákat megvitassák. Az értekezlet napirendjén szerepelt többek között az afri­kai függő országok jövője, Al­géria problémái, a faji meg­különböztetés kérdése. Ez a konferencia szemléltetően ér­zékelteti, milyen óriási válto­zások mentek végbe a „fekete földrészen” az utolsó évtize­dekben. Mint a melléktérké­pen (jobbra lent) látható, a húsz évvel ezelőtti Afrika benszülötteinek csak egyetlen önálló állama volt, Libéria né­ger köztársaság, míg Egyip­tom, bár névleg független ál­lamként szerepelt, ténylegesen brit megszállás alatt állott. A Dél-Afrikai Uniót nem ne­vezhetjük az afrikai benszü- löttek államának, mert ott az európai származású kisebbség a néger lakosságot elnyomja. Jelmagyarázat: 1. Az érte­kezleten résztvevő független afrikai államok. 2. Algéria, amelynek a francia gyarmatosítók ellen küzdő forradalmi mozgalmá­nak képviselői megfigyelőként vesznek részt az értekezleten. 3. Az angol megszállás alatti Egyiptom (1938-ban). 4. EAK, Egyesült Arab Köz­tér a városba. A Ricochet hadművelet befejeződött. ALVILÁGI SZÍNJÁTÉK Mert természetesen nem va­lódi hidrogéntámadásrol, ha­nem csak egy gondosan kiter­velt hadműveletről, pontosab­ban szólva egy eszeveszett és apokaliptikus főpróbáról volt szó. Mint a Le Monde című párizsi lap tudósításában ol­vashatjuk, a nagy „főpróbát” gigászi előkészületek vezették be. Három hónapig készültek rá háromezer önkéntes men­tőt, orvost, ápolót mozgósí­tottak, nem is szólva arról az ötszáz orvostanhallgatóról, akik a feltételezett sebesülte­ket játszották. A Ricochet had­műveleti terv feltevése szerint a megadott napon délután 4,30 órakor lezuhant „hatal­mas hidrogénbomba” a zuha­nás helyétől számítva 16 kilo­méteres körön belül minden épületet teljesen szétrombolt. És, hogy az „illúzió” teljes le­gyen, a feltételezett robbaná­si sokkot szenvedő egyetemi hallgatók arcát és kezét ha­muszürkére, ajkát szederjés kékre festették, kezükbe vér­rel töltött palackot nyomtak, amelyeket a feltételezett se­bekre kellett önteniök az első­segélyállomásokon. Nehezen lehetne a houstoni „főpróbát” egyszerűen érdek­feszítő eseményként s a róla szóló beszámolókat izgalmas olvasmányként kezelni. Ami ebben a texasi város­ban történt, nemcsak el­gondolkoztató, de mélysé­gesen nyugtalanító is. Nemcsak azért, mert egy el­képzelhető szörnyű katasztró­fa lehetőségére figyelmeztet, s még azért sem, mert arra utal, hogy e katasztrófa lehe­tősége miatt milyen iszonyatos gyakorlatnak veti alá a pol­gári lakosságot. Ami leginkább nyugtalanít és aggasztó ebben az egész „operation richo- het”-ben, az annak nyilván­valóan tudatos propaganda és lélektani hatása. Nem lehet szabadulni attól a gondolat­tól, hogy akik ilyesfajta szín­játékot rendeznek, azok vég­eredményben hozzá akarják szoktatni az amerikai közvé­leményt az atomháború gon­dolatához. S ami ezzel egyen­értékű, fokozatosan el akar­ják sorvasztani a közvéle­ményben, a tömegekben azt a készséget, hogy fellépjenek az atomháború lehetősége és egyáltalán az atomfegyver használata ellen. Ennek a hátborzongató „ri­asztási gyakorlatnak” a fé­nyénél még keményebben, hangsúlyozottabban raj­zolódnak ki a csúcstalál­kozó körül folyó nemzet­közi küzdelem körvonalai. A haladás kétségtelenül las- sabbá vált, noha a jelek több­sége változatlanul arra mu­tat. hogy a nagyhatalmak tár­gyalására előbb-utóbb mégis sor kerül. Mindaz azonban, ami a világon a legutóbbi hó­napokban történt, arra figyel­meztet, hogy a csúcstalálko­zóval nem szabad késleked­ni. Minél később kerül sor a csúcstalálkozóra, annál inkább megnőnek azok a fizikai, ka­tonai és politikai elemek, amelyek nehezebbé teszik a nagy találkozó eredményes befejezését. Ami a fizikai ele­meket illeti, 618 angol tudós­nak Macmillan miniszterel­nökhöz intézett május elsejei levele épp erre figyelmeztet: a légkör fokozódó szennyező­désére, valamint arra, hogy amennyiben az atom- és hidrogénfegyver birtoklá­sa újabb és újabb hatal­makra is kiterjed, növek­szik a megegyezés nehéz­sége. s vele együtt nő egy kataszt­rofális háború kirobbanásának a veszélye. A politikai és katonai aka­dályokról szólva elegendő em­lékeztetni a NATO-nak arra a határozatára, mely szerint ra­kétakilövőtámaszpontokat he­lyeznek el Nyugat-Európában és külön emlékeztetni kell a nyugatnémet szövetségi gyű­lés döntésére a nyugatnémet csapatok atomfegyverrel való ellátásáról. Vajon ki tagad­hatná józan fővel, hogy e ha­tározatok valóraváltása csak­nem forrpontig növelné a fe­szültséget Európában, a konf­liktusok kockázatát pedig ve­szélyes módon megsokszoroz­ná? idöhüzäs és kénysze­rítő ÁRAMLATOK A nyugati világ vezető kö­rei azonban láthatóan húzzák- halasztják a csúcstalálkozó összehívását. Az a mozgás, ami eddig a csúcstalálkozó irá­nyában történt, beszámítható- an a szovjet kezdeményezések hatására és a közvélemény nyomására történt. Erre vo­natkozóan a New York Times egyik legutóbbi számából: „A — Én meg azt mondtam, a kapunál már mutattam, kü­lönben is a kocsiban hagytam a kabátom zsebében. — Kuss! A kocsi nem ér­dekel, csak az engedély! Bert megfordult, s újra ne­kifogott a munkájának. Hirte­len a géppisztoly csövének hi­degségét érezte a nyakán, s már lökdösték is a fogda irá­nyába. Segítségért akart kiál­tani, de nyelve a szájpadlásá­hoz ragadt, egy szót sem tu­dott kinyögni. Nem az ijedt­ségtől. Mert nem ijedős. Csak éppen meghökkent. Nem ér­tette, hogyan mertek ezek az arcátlan „amcsik“ így elbánni vele, Albert Jefferson, har­mincéves, helybeli lakossal, akinek két gyermeke van, öt évet szolgált a flottában, vé­gigjárta az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert. Fogalma se volt arról hogyan csöppen a rács mögé ... Odalépek a wipponban hen- tergő egyik katonához. — Egy-kettő, kiengedni ezt a fiút! Végigmért erre orrom he­gyétől a nagylábam ujjáig, de meg se moccant. Ült tovább, felrakott lábbal, ahogy ez már náluk szokás. — Amíg nincs engedély, ül­ni fog a fickó — vetette oda foghegyről a hórihorgas. 'EM SOKAT kellett volna mennem, az engedély ott lapult a kocsiban Bert ka­bátzsebében, de már nagyon feldühödtem. — Gilt — gon­doltam magamban — mindjárt pórul jártok ti, csillagaim! Majd én megtanít- lak benneteket móresre! Rá­mutatok a kocsira: — Tudjátok, mi ez az aj­taján? Az angol címer. Ti tör­vényellenesen letartóztattátok a király alattvalóját. Eddig is szórakoztatta őket az eset, de most már kirob­bant belőlük a jókedv, csap­kodták egymás hátát, majd megfulladtak a nagy röhögés­től. Ezekkel se megyek sokra, láttam be végre. Be a kocsi­ba, s irány a táborparancsnok. öt perc sem telt! bele, az irodájában voltam. Csak látták volna! Nem volt nagyobb egy kamasznál, tokája azonban kétoldalt petyhüdten löttyedt le, fejétől a sarkáig zsinórok­kal és rendjelekkel volt kide­korálva. Hogy járt-e valaha a fronton, nem tudom, (a rendjeleket az érdemekért ad­ják), de éreztem, ha kint is járt, akkor is úgy élhetett, mint Marci Hevesen. Ahogy ott ült az asztal mögött, biliárdgolyó fejével és hatalmas szivarjával Churcill- hoz hasonlított. Mindent kipakoltam neki. Az emberei letartóztat­ták a barátomat. Ha tíz per­cen belül nem engedik ki, érte­sítem a szakszervezetet, a parlamentet, az újságokat, s akkor aztán nézhetik holnap a kapu elé vonuló tömegeket, amint ordítva követelik a fo­goly szabadonbocsátását. M, EREVEN bámulta az arcomat. Hivatta az adjután­sát, aki azonnal referált az ügyről. Most kezdődött csak az igazi muri. Még ilyet se lát­tam! Úgy ugrott ki a vacká­ból ez a nagy kutya, mint a bolha. Hamar felfogta, hogy majd neki kell meginnia a le­vét annak, amit a katonái főztek. Nevetséges, mennyire félnek ezek az „amcsik“ a nyilvánosságtól. Fogadom, ilyen gyorsan se mozgott még életében. Te­lefonok csengtek, parancsok röpködtek, adjutánsok futká- roztak, de úgy, mintha has­menés bántaná őket. Röhögni való volt az egész. Pillanatok múlva három „wipp” a pa­rancsnokkal, az adjutánssal és nyolc állig felfegyverzett katonával, meg a mi rozzant szerelőkocsink nagyot féke­zett a fogda előtt. A két csirkefogó még min­dig ott pöffeszkedett a kocsi­ban. Amikor meglátták a parancsnokot, kiugrottak, fe­szes vigyázba vágták magu­kat. A csizmasarok akkorát csattant, hogy talán még a tábor túlsó végén is hallat­szott. Kihúzták magukat az őrök is. A parancsnok viharfelhős hangulatban lépett ki a kocsi­ból. Ráförmedt a mellette álló tisztre: — Ezeket letartóztatni, az angolt meg szabadon bocsá­tani. Ismét megkezdődött a futká- rozás. A parancsnok mint a bokrot, úgy szidta a két ka­tonát, akik már bánták tettü­ket, hasonlóan a hetet köly- kedző kutyához. Hirtelen csend lett, minden szem a fogda ajtajára szege- ződött. A küszöbön megjelent Bert. Forrt benne a düh, de az arca szokás szerint semmit sem árult el. Körülnéz, ráme­red a két katonára, a parancs­nokra, az őrökre és ismét a katonákra, aztán lassú, ki­mért léptekkel végig megy a téren, odaáll a hórihorgas elé, s halk, fojtott hangon rámor­dul, de úgy, hogy mindenki hallhatta. — Fel a kezekkel! H LALOTTI CSEND. Sen­ki se moccan. A hórihorgas csak bámul Bertre, mint borjú az új kapura. Bert félig be- húnyja a szemét, szemöldökét felrántja. Pár másodpercig farkasszemet néz a hórihor- gassal, aztán megismétli. — Hallod, fel a kezekkel! A katona továbbra is csak áll tátott szájjal. Bert anélkül, hogy helyéről elmozdult volna, olyan bal horgot mért az áll­kapcsára, amilyent még nem láttam. A hórihorgas azt se mondta nyekk, csak eldőlt, mint egy liszteszsák. Olyan csend volt még mindig, hogy tisztán behallatszott a rétek felett szálló pacsirta dala. Bert nagyot szusszan, arcán kisimul a bőr, s úgy néz, mintha csak most venne észre. Ránézek én is, megrázkódom, mintha hűvös szél csapott volna hátba. Agyam lázasan dolgozni kezd. — Bert, ideje mennünk! Előhúzza zsebóráját, hosz-! szasan nézegeti, mintha nem ismerné ki magát a számokon. Jó, mehetünk! — böki ki végre, s már indul is a ko­csi felé. A ^ TÖEBIEKNEK mintha gyökeret vert volna a lábuk. Csak meresztették ránk a szemüket. Beindítom a mo­tort, bevágom az ajtót, s már! robogunk is a kapu felé. —! Amint a parancsnok mellé! érünk. Bent kihajol, s oda­kiált: — Sok sikert! — S még in­teget is hozzá. Legalábbis nekem úgy rém­lett. hogy integet. Csak a tü­körből figyelem az egészet, nem mertem hátra fordulni A kapuőrségnél Bert ki-; dugta az engedélyt, de csak; két ujjal fogta, s olyan útálat- tal, mintha döglött patkányt! tartana a kezében.. Már ro­bogtunk is tova az ország­úton. Bert egy mukkot sem; szólt, én is hallgattam. Meg-; gyújtott egy cigarettát magá-; nak, egyet meg nekem, s a számba dugta. — Mégiscsak jobban jár a; fickó, ha feltartja a kezét —; törte meg a hallgatást. Egy-; másra néztünk, s kitört belő-' lünk a visszafojtott nevetés.; Fordította: Lajos Gézái nyomás Angliában a legerő­sebb, ahol a Macmillan kor­mányt úgylátszik ráerőszakol­ták arra. hogy az ellenzék néhány tervét elfogadja, no­ha az amerikai közvélemény viszonylag nyugodt maradt, legfontosabb szövetségesünk megmutatta, hogy még min­dig jelentős befolyással ren­delkezik Washingtonban... A Szovjetunió, mint a csúcstalálkozó hirdetője sikeresen őrzi meg a kez­deményezést. viszont az Egyesült Államok még mindig szenved attól a hátrányos helyzettől, hogy negatívnak látszik. Dulles visszautasíja a szovjet lore- lei-t, de az áramlatok egyre közelebb és közelebb lökik csónakját a csúcstalálkozó sziklájához.” Az idézet eléggé beszédes. Valójában az tükröződik ben­ne, hogy a nyugat és elsősor­ban az Egyesült Államok fél egy olyan csúcstalálkozótól, amelyben nem tud „az erő helyzetéből” tárgyalni, va­gyis nem tudja egyoldalú en­gedményekre késztetni a Szovjetuniót. Ezért az időhú­zás, ezért Nyugat-Európa és benne Nyugat-Németország atomfelfegyverzésének terve. De még valamit remélnek a halogatástól. Azt, hogy a köz­vélemény végülis belefárad — nem a főkérdésbe, a csúcs­találkozóba — hanem a csúcstalálkozóhoz vezető technikai előkészületek vitái­ba. Ha pedig ez bekövetkezik, — remélik egyesek Washing­tonban, — akkor kihull a nagy küzdelemből az egyik legkellemetlenébb partner: a nemzetközi közvélemény. Ez az egyik oka annak, amiért az amerikai lapok az utóbbi időben szinte megszállottként térnék vissza arra a témára: hogyan lehetne hatásosabbá és meggyőzőbbé tenni a nyu­gati propagandát a csúcsta­lálkozó ügyében általában, konkrétan pedig az atom- és hidrogénkisérletek felfüggesz­tésében. A nemzetközi élet nehéz és fárasztó szakasza áll tehát előttünk, soha ilyen nagy fe­lelősség nem terhelte még a vezető államférfiakat. És soha ilyen nagy, történel­mi feladat előtt nem ál­lott még a nemzetközi közvélemény, a nukleáris fegyverek árnyékában élő néptömegek százmilliói. , A csucstalalkozo ideje és ► sorsa nagymértékben ennek •a közvéleménynek, ezeknek a I százmillióknak éleslátásától ► és kitartásától függ. Ha az [ eljövendő hónapok világpoli- [ tikai alakulását figyelemmel [ akarjuk kisérni, elsősorban a ► nemzetközi közvélemény moz- • gásától érkező híreket érde- ; mes olvasnunk. Mindenek- ! előtt az angliai és a nyugat- ; németországi helyzet alaku- [lása^ nyújthat hasznos tájéko- , zódást ebben a szakaszban a .nyugati világon belül. OCTO0^r^«otx»«x»ooooooooooooooor­TOTÓ—LOTTÓ megyei .szervezőt keres az Országos ; Takarékpénztár Nógrád meg- , gyei Fiókja. Jelentkezni a : salgótarjáni fióknál lehet. Fiatal házaspár bútorozott [vagy üres szobát keres. Cím [a kiadóban. Pásztói Állami Gazdaság azonnali belépésre felvesz au­; toelektromossághoz is értő vil­lanyszerelőt. , Gyönyörű kivitelű egy- és [kétszemélyes, önműködő epe- ídás rekamiék, fotelek, székek [raktáron készítőnél kaphatók. .Szakács Ottó, Budapest, VI •Lenin körút 60, kapu alatt’ ; III. 5. e. m. ;Egy szoba konyha eladó, azon­nal beköltözhető. Salgó u. 4. Nógrádi Népújságban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom