Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-07 / 35. szám

8 nógrádi népújság 1958. május 7. A kiszes lányok egyenruhája Országosan világoskék, fe- hérhímzéses a kiszes lányok egyenruha blú­za. Megyékben is számos KlSZ-alapszer- vezefcben híme­zik a lányok a blúzokat. A június 15-i me­gyei ifjúsági találkozón már ébbe vonulnak fel. Képünk az új blúz és hím­zés mintát mu­tatja be. Ahol még nem fog­tak hozzá a hímzéshez, en­nek alapján is elkészíthetik. Csak nehezen sikerült az egyik pont megtartása SSE—Debreceni Honvéd t;t —Megkezdték a nagyjaví­tást a Zagyvapálfalvi Üveg­gyárban. Úgy tervezik, hogy a javítást a kitűzött határidő előtt 3—1 nappal befejezik, s így mintegy 100 ezer forintot megtakarítanak. — KISZ zászlóavató ün­nepséget tartottak május J-an ciz ÉMÁSZ dolgozói majális­sal egybekötve. Az ünnepség után jólsikerült kultúrműsort adtak a vállalat színjátszói. — Pillangósokat termelnek 180 kát. holdon a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezetben Többek között zabosbükkönyt, fehér és vörösherét vetettek. — Ismét megyénkben mu­latta be a Déryné Színház (Állami Faluszínház) Shakes­peare: Rómeó és Júlia című drámáját. — Húsz lakásnál megszün­tetik az egészségtelen kony­hákat Albert-aknán. A kis ablakok helyébe új, nagy ablakok kerülnek, s a laká­sokhoz kamrákat építenek. — Földtani tudós-csoport érkezik május 15-én Salgó­tarjánba. Feladatuk az lesz. hogy megvizsgálják a város vízellátásának problémáját. — Ózdi bányászküldöltség látogatta meg Mátranovakon a Csurgó-tárói bányát. A kül­döttség az új Hidasi szén rakó gép működését tanulmányozta. — Felújította szarvasmarha állományát a pataki Kossuth Termelőszövetkezet. Az ed­digi 15 gyengén tejelő tehén helyett 10 nagy tejhozamú egyedeket állítottak be. — Hat nappal a kitűzött határidő előtt fejezték be a II. kemence javítását a Sal­gótarjáni Üvggyárban, amely mintegy 220—230 000 forint értékű áru termelésének fe­lel meg. — Kultúrműsort adtak a zagyvapálfalvai általános isko­la úttörői pénteken a bánya­telepen, szombaton este pedig az üveggyár kultúrotthoná- ban. Nagy sikerrel mutatták be a „Jutka hazudik“ című ifjúsági játékot. — Strandfürdő építését ter­vezik Érsekvadkerten. A mun­ka jelentős részét társadalmi munkában végzik el, míg a pénzt a községfejlesztési alap­ból biztosítják. — Megszűnt a bányaüze­meknél a szakmunkáshiány. Ma már minden akna elegen­dő vájár szakmunkással ren­delkezik. — Dinnyét termelnek 9 ka- tasztrális holdon a Lőrinc- pusztai Dimitrov Termelőszö­vetkezetben. — Művészeti tanács alakul Salgótarjánban, amely arra lesz hívatva, hogy segítse a megyei színjátszó és kultur- csoportok elvi munkáját. — Befejezték a boronázást és a tányérozást a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezet gyümölcsösében. E találkozó előtt úgy véle­kedtek a salgótarjáni szurko­lók, hogy biztos hazai győze­lem születik. Valószínű ez ve­zérelte a csapat összeállítóit is, s ezért forgatták össze a Salgótarjáni SE csapatát, ahol különösen a csatársort alakí­tották át. Sajnos azonban a mérkőzés folyamán újból be­bizonyosodott, hogy helytelen az, hogy a csapat majd min­den második mérkőzésen más felállításban áll ki. S a tar- jániak játéka láttán sokan úgy vélekedtek, hogy bizony ezzel a játékkal inkább a SSE állhatna a tabella végén, mint az ötletesebben, terv­szerűbben játszó vendég­együttes. A mérkőzésen különösen a SSE ötösfogata mondta fel a szolgálatot, ahol egyedül csak a fiatal Krajcsi ütötte meg a kellő színvonalat. A véde­lemben Kovács és Badics já­téka volt csak említésre mél­tó. A többiek átlagon aluli teljesítményt nyújtottak, ami bizony egy pontjába került a SSÉ-nek. Az első félidőben közel egyenrangú felek küzdelmét mutatta a játék képe, s a széllel támogatott vendégek (Kossuth kiadó) A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának évforduló­jára, március 21-re jelent meg a Magyar Tanácsköztár­saság című gyűjtemény, amely Kun Béla e témával kapcsolatos beszédeinek és írásainak válogatását tartal­mazza. A válogatásban megtalál­juk Kun Béla néhány 1918- ban írt cikkét, levelét, majd a Tanácsköztársaság fennállá­sa alatt tartott legfontosabb beszédeit, írásait és a Ta­játéka kiegyenlítette a hazai pálya előnyét. Ekkor még úgy vélekedtek a hazai szurkolók, hogy a második félidőben majd a hazaiak a hatalmas szél segítségével ontani fog­ják a gólokat. Nos ez nem kö­vetkezett be, s majdnem meg­lepetés született. A hazai fiúk Csala lövésével szerezték meg a vezetést, melyet egy jól fel­épített támadás után egyenlí­Nagybátonyi Bányász—Mis­kolci MTE 3:0 Nagybátonyiban a hazai együttes igen jól játszott, s már az első félidőben két gól előnyt szereztek. A második félidőben azután hiába véde­kezett keményen a Miskolci MTE, nem tudták megaka­dályozni a nagybátonyiak újabb gólját. így végered­ményben 3:0 arányú biztos győzelmet ért el a Nagybá- tonyi Bányász együttese, mely ezután a találkozó után 26 ponttal a bajnoki tabella 12-ik helyére került. nácsköztársaság bukása után írt mély önkritikával elemző visszatekintését. E nagymértékű dokumen­tumok tanulmányozása a kor­társ tetteit és véleményét is­merteti a magyar történe­lem e dicső időszakából. A kötethez Dr. Münnich Ferenc elvtárs írt előszót. A könyv 644 oldal terje­delmű, Ára: 36.— forint. FEJES ENDRE: A HAZUDÄS (Magvető kiadás) Kevés olyan író akad, aki tett ki a vendégcsapat. A já­ték további részében inkább a vendégek voltak a veszélye­sebbek, de azért a hazaiaknak is volt gólhelyzetük, melyet azonban az erőtlen csatársor nem tudott értékesítem. így végeredményben a találkozó eldöntetlen eredménnyel vég­ződött, mely nagy csalódást váltott ki a jelenlévő szurko­lók körében. A MEGYEI LABDARUGÓ BAJNOKSÁG MÁJUS 4-IKI FORDULÓJÁNAK EREDMÉNYEI Szécsény—SSE II. 1:3 Bgyarmati MÄV—Mátrano­vák 2:0 Starjáni Üveggyár—Karancs- lapujtő 6:0 Forgácsi Bányász—Bgyarmati Dózsa 0:1 A forduló legnagyobb meg­lepetése ! Baglyasalja II.—Salgó 3:2 Bgy. Petőfi—St. Petőfi 0:6 Nagybátony II.—Jobbágyi 2:0 Kazári Bányász—Zp. Bányász 3:0 NB. III-BAN: Kisterenyei Bányász—Borsod- nádasd 5:0 Rózsaszentmárton—Pásztó 1:1 Di. Bányász—St. Tűzhelygyár 1:0 Egercsehi—Zp. Építők 4:1 Menyasszonyi koszorú fá­tyolkülönlegességek készítője Kovácsné, Budapest. Garay utca 45. (Garai térnél.) Kárpitozott bútorok fizetési kedvezménnyel, gyönyörű ki­vitelben. Rekamiék, fotelek párnázott székek, sezlonok asztalok nagy választékban. Galambosi Béla kárpitos, Bu­dapest. VII. Lenin krt. 20. Telefon: 227-417. Eladó Zagyvapálfalván (Bre- zinán) 400 négyszögöl gyü­mölcsösházhely. Cím: Salgó­tarján, Vasöntő u. 3. Puskás. 4z MSZMP Nógrád megyei bizott* sága és a megyei tanács lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős kiadó Cser Gyula. Szerkesztőség: Salgótarján, Városi tanács-köz. Teieíon: felelős szerkesztő 12-94 ipari és mezőgazdasági rovat 10-79t pártépítési és belpolitikai rovat 10—64, adminisztráció 11—59, kiadó* divatai 14—83 (18-as mellék), bánya­telefon. Salgótarjáni Ny. Fv.: Fila István KÖNYVISMERTETÉS KUN BÉLA: A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL Győzött a Nagybátony, vereséget szenvedett Baglyasalja Hatvani VSE—Baglyasaljai Bányász 1:0 Hatvaniban az első félidő­ben egyenrangú ellenfél volt a lelkes baglyasaljai együttes. A második félidőben azután a széltől támogatott hazai együttes valamivel többet támadott, de még így is csak öngóllal tudta a mérkőzést megnyerni. Az öngólt Kesszei szerezte, mely megfosztotta a baglyasaljai fiúkat az egyik ponttól. A Baglyasaljai Bá­nyász együttese jelenleg a bajnoki tabella 14-ik helyé­re került 25 ponttal. közvetlen élmények alapján ismeri a mai munkásság éle­tét és ezt úgy tudja ábrázol­ni, hogy élményei nem ve­szítenek frisseségükből, ele­venségükből. Fejes Endre no­velláinak hősei jellegzetesen munkásalakok: beszédük, gondolkodásmódjuk hiteles és életszerű. A Vigyori, az El- j jegyzés, a Levél a rokonnak , kitűnően poentirozott, szelle­mes írások. A Mocorgó cí­mű kisregény magával ra­gadja az olvasó érdeklődését, sok eredeti színnel és írói öt­lettel. II. RÉSZ —Nemigen tudok egyet érteni veled — fe­leltem —, a tények az ellenkezőjét mondják. Magyarázd meg nekem, miért tudom felemel­ni ennek a könyvszekrénynek a sarkát, hiszen c szekrény legalább nyolc mázsái Először be­beszéltem magamnak, hogy a szekrény üres, de *mikor kinyitottam, láttam, hogy egyetlen könyv sem hiányzik belőle ... Egyúttal ma­gyarázd meg három és félméteres magasugrá­somat is! — Nem azért tudsz súlyos tárgyakat fel­emelni és magasba ugrani, s nem azért érzed magad könnyűnek, mert erőd megnövekedett, hiszen ezt a feltevésedet a dinamóméter meg­cáfolta, hanem azért, mert a súlyod csökkent. Erről meggyőződhetsz ezzel a rugós mérleg­gel. Sőt még azt is megtudhatjuk, hogy éppen- ségge.l mennyivel csökkent a súlyunk ... Ezzel felemelt a földről egy éppen a kezébe kerülő súlyt, a 12 fontosat, s ráakasztotta a dinamométerre. — Nézd! —#folytatta s a mérleg nyelvére pillantott. — A tizenkét fontos súly csupán két fontot nyom. Tehát súlya a hatodára csök­kent. Majd rövid gondolkodás után hozzátette: — Pontosan ilyen a nehézségi erő a Hold felületén. Ez amiatt van, mert a Holdnak, ki­csi a térfogata, és ritkább az anyaga. — Csak nem vagyunk máris a Holdbanl — kacagtam fel. — No és, ha a Holdban vagyunk — nevetett a fizikus áttérve a tréfás hangra —, ez sem olyan nagy baj, mert ha ez a csoda egyszer megtörténhetett, megtörténhet újból fordítva is. vagyis mi ismét visszatérünk a földre. — Állj! Elég a tréfából!... Mi lenne, ha le­mérnénk egy tárgyat egyszerű karosmérle­gen!? Észrevehető lesz-e a súlycsökkenés? — Nem, mert a mérlegen levő tárgy annyit veszít a súlyából, amennyit a mérleg másik serpenyőjébe helyezett súly veszít a súlyából. Az egyensúly tehát a súlykülönbözet ellenére sem bomlik meg. — Értem már! Ennek ellenére mégis megpróbálok ketté- . törni egy pálcát, abban a reményben, hogy felfedezem erőm gyarapodását, de ez sajnos nem sikerül, bár a pálca nem vastag, s teg­nap még ropogott a kezemben. — Micsoda makacs ember! Hagyjuk! — mondta fizikus barátom. — Inkább arra gon­dolj, mennyire izgulhat most a világ a válto­zások miatt. — Igazad van —feleltem és elhajítottam a pálcát: — mindenről megfeledkeztem. Meg­feledkeztem az emberiség létezéséről, pedig hozzád hasonlóan én is meg szeretném osztani gondolataimat az emberekkel... — Mi történhetett a barátainkkal1... Va­jon voltak-e másféle változások is? Félrehúztam a függönyt (amelyet éjszakára leeresztettünk, hogy a holdfény ne zavarja az álmunkat), hirtelen félreugrottam. Ó ször­nyűség! Az ég feketébb volt a legfeketébb tintánál! Hol a város1 Hol vannak az emberek? Hisz ez egy furcsa, képtelen helység, ame­lyet a Nap élénken bevilágít! Csak nem szálltunk valóban át egy néptelen bolygóra1 Mindezt csupán gondoltam, mert mondani semmit sem tudtam: csak artikulátlan han­gok jöttek ki a torkomon. Barátom hozzám ugrott, gondolván, hogy megbolondultam, de én az ablakra mutattam, mire ő odafordult és szintén megdermedt. Hogy nem ájultunk el, csakis súlytalansá­gunknak köszönhető, amely megakadályozta, hogy több vér toluljon a szívünkbe. Egymásra néztünk. Az ablakokat ismét elfüggönyöztük. Ami az imént meglepetést okozott nekünk, már nem volt a szemünk előtt. A szoba megszokott képe s a szobában levő, jólismert tárgyak még in­kább megnyugtattak minket. Kissé riadtan egymáshoz bújtunk, s először csak a függöny szélét lebbentettük fel. Aztán félrehúztuk az egész függönyt. Végül elhatá­roztuk, hogy kimegyünk a házból és szem­ügyre vesszük a gyászfekete égboltot és a kör­nyéket. Annak ellenére, hogy gondolatainkat az előttünk álló séta foglalkoztatta, sikerült, még valamit észrevennünk. Mégpedig azt, hogy amikor végigmentünk a tágas és magas szo­bákon. izmainkat rendkívül óvatosan kellett használnunk, mert ellenkező esetben talpunk hasztalanul csúszkált a padlón. Viszont nem kellett félnünk az eleséstől, mint lent a föl­dön a nedves havon vagy jégen. Testünk uayanis közben jókorákat ugrált. Ha hirtelen akartuk vízszintes helyzetbe hozni, először jól előre kellett dőlnünk, mint a lónak, amikor arra kényszerítik, hogy erejét meghaladó ra­kományt húzzon. De ez csak úgy tűnt nekünk, a valóságban minden mozdulatunk rendkívül könnyű volt... Miiven unalmas doloa fokról fokra lépegetni lefelé a lépcsőn! A lépés va­gyon lassú! Rövidesen abbahagytuk ezeket a szentatásos dolgokat, amelyek alkalmasak a Földön, de nevetségesek itt a Holdban, Meg­tanultunk ugrálva járni. Egyszerre tíz, sőt an­nál is több lépcsőfokot léptünk át lefelé vagy felfelé menet, mint a vakmerő iskolás gye­rekek. De néha átugrottuk az egész lépcsőt, vagy éppenséggel kiugrottunk az ablakon. — Egyszóval az adott helyzet megkövetelte tő­lünk, hogy szöcskékhez, békákhoz hasonló ugró állatokká változzunk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom