Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-05-01 / 8. szám
2. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1908. május 1. fogjuk átélni azt az időt, a mig itt családunknak kenyeret keresünk. Ebben az ármánykodó, a dologtalan. az emberi jogokat elkonfiskálni óhajtó bűnös Luciferek megnem akadályozhatnak, ha e jobb jövendőnek menyország kapuja megnyílik, az emberek előtt. És megfog nyílni. Az ember halad, mert érzi rendeltetését: az élet tartalmának feladatát, a tisztaság erejét. Ezt a hitet oltogatjuk a jobb tavasznak csemetéibe: a gyerekek leikébe. Vigyázzunk, hogy késünk megne messe a virágot Ígérő rügyet! A tiszta hit reménységével mindég a gyümölcsre gondoljunk, a mely földig huzza majd a megáldott fát, imádott hazánkat: Magyarországot. Verner Jenő. Jókai Mór sírja. Ne hogy azt higyje valaki ott azon a boldog vidéken, a hol az eszmények tisztaságában ideáli- sabbnál ideálisabb hitet vált ki a gondolat, hogy Jókai Mórnak, a nemzet koszorús költőjének, sirja felett márványba vésett aranysorok hirdetik a nemzet kegyeletét. Besüppedt sirhanton, porladó fakereszt alatt, családjától és nemzetétől elfeledve nyugszik a költő, a csöndes birodalomban. Imádott neje nem állít sírkeresztet: mert attól fél, hogy megsérti vele a nemzet kegyeletét, a nemzet nem állít maradandó fejfát, mert azt tartja, hogy addig mig Jókainak méltó és örök emléket állíthat, azokat a szent hantokat a feleségnek ápolnia kötelessége. Kinek van igaza, kinek nincs, ne keressük; csupán arra akarunk rámutatni, hogy nem igaz ám az sem, hogy nálunk a nagy embereket haláluk után megbecsülik. Feküdne csak az a Jókai Mór valahol németországi, vagy olaszországi temetőben, oda zarándokolna a világ, sírjához. Itt megelégszenek azzal, ha halottak napján egy-egy joghallgató szónokgyakorlatot tart. Földéhség az áldott hazában. A minap a garthai határban ötholdnyi földet kótya-vetyélt el a végrehajtó. Az árverésre annyi tülekedő ember jelentkezett, hogy egy hold földnek árát 4332 koronára verték fel. A latifundiomos urak, a kiknek egy tagban annyi a zsíros fekete földjük, hagyjanak már fel azzal az örökös frázissal: hogy ez az ország Kánaán. A nép nemsokára igy szaval: „Itt éhen halnod kell!“ Szegény diák életi Boldog esztendők, mikor még diákok voltunk! Hányszor kiáltunk fel igy, mikor most gondban őszülve napról-napra, ideálizmusunkból lenyes egy-egy darabot a sors. A gondtalan esztendők hamvas ártatlanságában csak úgy buzzogott a jókedv, a kedély. Az a sok tréfa, azok az ártatlan zöld versek, a zsalus ablakokon kikandikáló angyal fejek világában mennyi remény, mennyi fiatalság volt! Egy-egy tánciskola tele volt stilizálatlan, de őszinte költészettel; hát a mikor azok a fiistösképü fiuk húzták a talpalá valót s karcsú derekak átkarolása közben roptuk a táncot! Mindennek vége van! Vűss Bertalan a nagyváradi tankerületi főigazgató a vezetése alatt álló középiskolákban megtiltja a diákok majálisát, mert a mulatság nem képez nevelői feladatot. Ugyan—ugyan! Főigazgató úr nem volt soha fiatal? Miért rendelkezik Ön a fiatalság kedélyével ? Az élet úgy is beszünteti a jókedvet, ha a főigazgató ur nem is segít neki. Elzüllött gyermekek. Megdöbbentő dologról tett jelentést mostanában néhány fővárosi iskolaigazgató. Az igazgatók konstatálták, hogy egyik-másik elemi leányiskolába olyan kis leánykák is járnak, akik veszélyeztetik a többiek — erkölcsét. Ezek között az elzüllött teremtések között akadt olyan is, aki még mindössze is csak nyolc-tiz éves, de már három napon keresztül dorbézolt kocsmákban öreg urakkal. Három napig nem volt sem az iskolában, sem haza nem ment a szüleihez. Mikor aztán ismét felment az iskolába, kacagva, nevetve beszélte el csitri kis barátnőinek, hogy mik történtek vele. Hát ennek a fele sem tréfa. Ez ellen tenni kell! Az iskola hatóságának nemcsak arra kell vigyáznia, hogy a züllésre hajló gyermekeket, pláne leánygyermekeket visszarántsa az örvény széléről, hanem a többi gyermeket meg kell óvni attól, hogy az ilyen kis romlott teremtés megmételyezze őket. Az ilyen kis gyermekeket nem szabad megtűrni az iskolában. Javítóintézetbe kell küldeni, vagy át kell adni a Gyermekvédő Ligának. De valamit csinálni kell ezekkel a romlott teremtésekkel. Azonban semmiesetre sem szabad tétlenül nézni; hogy rontják, hogy mételyezik a többit. Hiszen egy ilyen kis romlott leányka veszedelmesebb az iskolában, mint a legveszedelmesebb betegség. Ez is pusztít, ez is öl. És erre a veszedelemre nem sok gondott fordítottak az iskolákban mostanig. Eltitkolták. Ez volt ellene az egyetlen orvosság. De az eltitkolás, sem nem orvosság, sem nem védekezés a betegség ellen. Nemcsak a difteritisz és a skarlát ellen kell védekezni. Az elzüllött, a romlott lelkű gyermekek dolga van anyira fontos, hogy az iskolaszékek foglalkozzanak vele. Azért említjük az iskolaszékeket, mert az iskolaszékek tagjai családapák is, akik kétszeresen érzik a veszedelem nagyságát és talán túloznak, amikor meg kell döbbenni; dehát néha nem árt a túlzás. Ebben az esetben pedig semmiképpen sem árt. De nem ártana, ha a Gyermekvédő Liga is több gondot fordítana az iskolákra. A Gyermekvédő Liga igazgatóságának állandó ösz- szeköltelésben kellene lenni az iskolaigazgatókkal, tanfelügyelőségekkel. Kellene, hogy olykor-olykor közös értekezleteken beszélnék meg, hogy milyen veszedelmek fenyegetik a gyermekeket és mi az orvosság a veszedelem ellen. Tévedés azt hinni, hogy a Gyermekvédő Ligának az az egyetlen föladata, hogy megmentse a züllött gyermekeket. Ennél még sokkalta fontosabb feladat az, hogy a nem züllött gyermekeket megmentsük a züllött, romlott lelkű gyermekek befolyása alól. Lehet, hogy a Gyermekvédő Ligának nincs elég ereje rá, hogy ezt a feladatot is teljesítse, de segítenie kell azokat, akik teljesíteni akarják ezt a feladatot. Nem elég gyógykezelni egy betegséget, de vigyázni kell arra is, hogy ez a betegség ne terjedjen azalatt, mialatt gyógyítjuk. Az operáció még nem teljes. T. olvasóink is hallottak már azokról a züllött állapotokról, melyek a karánsebesi államilag segélyezett gör. kath.
