Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-05-01 / 8. szám
1908. május 1. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 3. román tanító és papnevelő intézetet botrányossá tették. Lapunk legutóbbi számában közöltük is az esetet. Az orgiákba bele vonták a növendékeket is. Végre Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatási miniszter többrendbeli feljelentés után vizsgálatot rendelt el az ügyben s annak vezetésével Sigiescu József dr. budapesti gimnáziumi tanárt, a neves pedagógus tanár urat bízta meg. A lefolytatott vizsgálat aztán „a közerkölcsi- séget mélyen sértő, a fiatalságot megmételyező és az egyházat megszentségtelenitő“ deiktumokat állapított meg, melynek alapján a miniszter elrendelte hogy az egyházmegye távolítsa el Dragalina György intézeti igazgatót, Badeszku Tra- ján dr. és Csolonka Demeter dr. szentszéki referenseket, Barbu Péter dr. és Bálán József dr. teológiai és tanítóképző intézeti tanárokat, valamint Bazera Péter gyakorló iskolai tanítót. A miniszter telát alaposan szétütött köztük, felrobbant a bomba, vége és én sem akarom lapunk hasábjain tovább terjeszteni az onnan kiáradó ronda levegőt, mely a közerkölcsiséget mélyen sértő, a fiatalságot megmételyező és az egyházat megszentségtelenitő kloáka szagot áraszt. Ámde ebből kifolyólag aktuálissá válik az a kérdés: nem-e volna indokolt azt a kérdést, mely ilyen perverz hajlamokban neveli a tanítói kar jövő nemzedékét, végleg megszűnteim? Én azt hiszem hogy nem csak az állam érdeke, hanem kulturális érdeke is, feltétlen jogcímet ad erre, annyival is inkább, mert ellene még az a panasz is nyilvános, hogy a most elmozdított két tanára hírhedt román agitátorok voltak és az egyik gyermekeit is Romániában neveltette. De külömben is már képtelenségénél fogva sincs értelme e képezde fennállásnak, mert amint hallom, 8-10 növendéke van csupán egy évfolyamban, az internátusa pedig egy három szobácskából álló régi rozoga épület, hol 30-32-en alusznak egy teremben. Valami hírnévnek ugyan eddig elé sem örvendett, és iskolai színvonalára eléggé sötét árnyékot vet az, hogy növedékei akkor léptek sztrájkba, amikor akartak sakkor tüntettek, amikor nekik tetszett. Az onnan kikerült tanítóság nagy része magyarnyelvi tudásának fogyatékossága szintén jól ösmert azok előtt, kik velük érintkezésbe jutottak; tanítói kvalifikációjuk pedig állandó anyagát képezte a román tanítóság szellemi színvonalának megítélésére. De egyéb iránt is — noha már pusztán ezekre sem lehet szemet hunyni. — Karánsebest ethnographiai fekvésénél fogva sem tartom állami és nemzeti szempontból alkalmasnak arra, hogy ott egy román felekezeti tanitóképezde fenn álljon. A város lakossága — eltekintve a kis számú hivatalnoki kartól — román nemzetiségű, magyar szót csak szórványosan hallani az utcán, környéke tiszta román vidék, hol idegen érzelem hangját fújja a pásztorok tilinkója s idegen daltól visszhangzanak a hegyek holdvilágos nyári éjszakákon. Az ott levő képezdé- ben tanuló ifjúság a magyar elemekkel való közlekedés hiánya folytán nem tud kellő gyakorlottságot szerezni a magyarnyelv elsajátításában és nem csoda ha mint tanító állomáshoz jutva a magyarnyelv tanítására vonatkozó követeléseknek nem bir megfelelni. Ami pedig a hazafias érzületet illeti, erről ne is beszéljünk, mert hiszen elképzelhető, hogy milyen szellem uralkodik ott, ahol ilyen viszonyok vannak s így ne csodálkozzunk rajta, ha az ilyen szellemben nevelt tanító magyar gyűlölettel szaturálva kerül az életbe és ellenszenvvel viseltetik a magyar nemzeti állam ingerenciája ellen, állami és nemzeti érdekekbe ütköző cselekedetet követ el. Ezek folytán az én véleményem az volna, hogy ha már Karánsebesen képezdének kell lenni, az csak állami jellegű lehet; avagy ha ez a Temesvárhoz való közelsége miatt szükségtelen volna, akkor a felekezeti képezde Lúgosra lenne áthelyezendő. Persze, hogy ez is csak az esetben volna lehetséges, ha a püspökség is oda tenné át székhelyét, mivel a képezde tanárai egyúttal szentszéki funkcionáriusok is. A ta- nitóképezdét egyik legfontosabb kulturális intézménynek tartom, mert innen indul hóditó útjára az a nemzeti erő, mely hivatva van a tudomány és erős hazafias érzés fegyverével állami és nemzeti fenn maradásunk szilárd alapköveit lerakni, amiért is nagyon megfontolandónak vélem, hogy egy exponált nemzetiségi vidéken levő teljesen idegen ajkú városba 20,000 K állami szubvencióval olyan megbízhatatlan tanintézet álljon fenn, melyben botrányos állapotokról rángatják le hivatalos szakemberek a leplet; mig a perifériákon s főleg a román vidéken levő iskolákban közoktatás és állami érdek szempontjából mélyen elszomorító állapotok uralkodnak s állam ellenes térképek, dákoromán történetek bőven találtatnak. Szomorú és rendkívüli eset ez kérem nagyon, azt hiszem hogy a magyarországi tanitóképezdék történetében még ehez hasonló eset nem fordult elő, de súlyosnak és rendkívülinek kell lenni az állam szuverén hatalma érvényesülésének is. Elérkezett az időpont, melyen túl a kímélet csak gyöngeség jele volna, mert igaz, hogy az okos és bölcs mérsékletü po- .litika mindenkor kívánatos az állam vezetésében, de a hol az engedékenység mit sem használ, ahol a bölcs mérsékletet félre magyarázzák és a hol a magyar nemzeti eszme ellen s a magyar állam nemzeti kiépítése munkájának akadályozására és meggátlására törekesznek, ott és azok ellen kik hű- telenek a hazához és hamis jelszavakkal rémképeket igyekeznek mesterségesen támasztani Európa közvéleménye előtt, elengedhetetlen az állam hatalmának sulytó éreztetése és az erély és erő pallosának megsuhogtatása. így lenne az operáció teljes. (Székelykeve.) Czáró János’ Állami teendők. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy mennyi embert szólít évenkint el a halál, akiket mi megmenthetnénk nagyobb, erősebb kultúrával. Annak a nagy gyermekhalandóságnak, amelynek megdöbbentő valóságát látjuk az Alföldön a legfőbb oka a tudatlanság. A közegészségügy államosítása elsőrendű szociális kötelessége volna az államnak. Ezzel az orvosi pályára menők száma is megszaporodna s a tisztességes dotációval járó pálya szeretete ezer meg ezer kis emberkét mentene meg a polgárokat váró hazának. A szegényeknek ezzel együtt járna az ingyenes gyógyszerek kiadása is, a mi szintén állami feladat. Nem kell bővebben fejtegetni, hogy azoknak is joga lehessen élni, a kiknek nincsen pénze.
