Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-13 / 65. szám

65. szám. ¥———— -- ------• S zerkesztőségi iroda Sapsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: c&eznotein S'lcát'É KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és [előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, augusztus 13. XII. évfolyam. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászat! lap. jj Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postám küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 fit 50 la-. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttőr sora 15 kr. Ordódy Pál. Sepsi-^zeutgyörgy, 1882. augusztus 12. <r) A közelebbi napok legfontosabb eseménye Ordódy Pál és Iiieronymi lemondása. A kellemet­len hir ma már nem pnszta kombináczió többé, hanem a legkomolyabb valóság. Ordódy lemondá­sának indító okai felől nincsenek tisztában a la­pok, bár meglehetősen találgatják azt. így a töb­bek közül összeköttetésbe akarják hozni némelyek e lemondást a költségvetési vita alkalmával lefolyt igazságtalan megtámadtatással, melylyel a közle­kedési minisztériumot Rohonczy G. s az ellenzéki sajtó illette. És csakugyan, ha tekintetbe vesszük, hogy Ordódy mily hévvel munkált a minisztériuma ellen intézett támadásokkal szemben hivatalnokai feddhetetlenségének kiderítésében s mily kevés tá­mogatásban részesült épen e tekintetben maga a párt részéről, illetőleg mily helyrehozhatatlan hi­bát követett el a szabadelvű párt, midőn vele szemben a méltányos elégtételt megadni elmulasz­totta: nem csudálkozhatunk, ha a lelkiismeretes és minden izében jellemes államférfi a dolgok amolyan állapotában a keserűség bizonyos érzetével lemon­dását beadni készült. Ez a felhőcske azonban hamar elvonult anél­kül, hogy nagyobb bajt okozott volna belpolitikai életünkben. Jött azonban a buda-szőnvi vasút en­gedélyezésének kérdése, melynél már határozottabb ellentét nyomai látszottak Ordódy és a pénzügy­miniszter között. Ordódynak nem sikerült teljesen érvényre emelni akaratát a kabinetben, a mire pe­dig, úgy látszik, kiváló súlyt fektetett a közleke­désügyi miniszter. É nézetkülönbség már sokkal maradandóbb nyomokat hagyott maga után, úgy hogy Ordódy lemondása csak idő kérdése lett már. S hogy e lemondás benyújtásával mindeddig késett, — arra nagyon fontos állami érdekek vezethették csak a kitűnő államférfit. Ma már előttünk áll egész horderejében e le­mondás minden következményeivel. Ordódy valósá­gos államférfi volt, ki a modern közlekedéstudo­mány terén rendkívül gazdag tapasztalataival egyike volt Európában a legelső szakembereknek. Távo­zása nemcsak a jelenlegi kormányra nézve ,lesz kipótolhatatlan veszteség, hanem érezni fogja hiá­nyát az egész orszáa^íA^on újítások és a forga­lompolitika legbehatfónb ’ismeretére valló intézkedé­sek, melyekkel úgyszólván átalakította Magyaror­szág helyzetét a múlt időkkel szemben, arról ta­núskodnak, hogy Ordódy a miniszteri széket a nemzet boldogitására töltötte be. Természetesen, egy rövid czikkecske keretén belül még rá sem lehet mutatni azon vívmányok­ra, melyekkel Ordódy a nemzetet a közlekedésügy és forgalompolitika emelése által gazdagította ; de ha érdemeit méltatni kívánjuk, semmiképen sem szabad elhallgatnunk az osztrák államvasutak igaz­gatóságával kötött szerződést, mely eddig rég só­várgott érvényt szerzett Magyarországnak forga- lorapolitikája keresztülvitelében. Ezen egyetlen tény elég volna, hogy Ordódy nevét kitörülhetlen be­tűkkel vésse be Clio a magyar nemzet történeté­nek lapjaira. Újabban azt a megnyugtató hirt vesszük, hogy lehetséges volna talán Ordódyt rábírni le­mondása visszavételére. Nem tudjuk, minő módon történhetnék ez meg, hanem annyi bizonyos, hogy ha Ordódy visszavenné lemondását, azzal újabb hálára kötelezné le maga iránt a haza összes pol­gárait. Nagyon helyén való dolog lenne, ha a sza­badelvű párt minden tőle telhető alkalmat felhasz­nálna arra nézve, hogy Ordódyt el ne veszítse a nemzet. Szólnunk kellene még az ellenzéki lapoknak e lemondással szemben tanúsított magatartásáról s ha terünk engedné, adnánk mutatványokat is azok­ból, hogy lássák meg olvasóink, miszerint az ellen­zék minden gáncsa hogy törik össze, minden köz­lekedési tudománya hogy oszlik fel ma, midőn Or­dódy távozik. Megdobban bennök is a lelkiismeret hangja s valahára hallunk az ők részükről is egy rokonszenves szót, mely az érdem elismerésének legőszintébb hangja s a veszteség felett csak épen olyan fájdalmas szózat, mint a minő volt e sorok­ban a miénk. Ordódy Pál és Hieronymi beadták lemondásai­kat. És pedig, mint a hozzánk érkezett lapok tu­dósításai után látjuk, a közieked. minisztériumban ez által beállt válságáról azt jelentik, hogy az visz- szavonhatatlanul Ordódy és Hieronymi visszalépé­sével fog végződni, mert mindkét államférfi úgy nyilatkozott a miniszterelnök előtt, hogy ez iránt semmi kétség fenn nem foroghat. Ordódy tényleg visszavonul pár nap alatt, s helyét ideiglenesen báró Kemény Gábor közgazdasági miniszter fog­lalja el, ki a mellett természetesen saját tárczáját is vezeti. Hieronymi még pár hétig, de legfeljebb az uj ülésszak megnyíltáig helyén marad, miután rögtönös visszavonulásával az ügyek menetét za­varni s a kormányzatban az ideiglenes miniszter­nek nehézséget okozni nem szándékozik. О egyéb­iránt végleges fölmentését kérte és nyugdijra se tartá fenn igényét, melyhez joga volna, hanem esetleg végkielégítést elfogadni, ha a kormány jó­nak látja, hajlandó. Hieronymi barátai előtt kije­lenté, hogy teljes szadadságát akarja visszanyerni. Természetes, hogy Ordódy visszalépésével az a kérdés is felmerül, hogy ki lesz utódja a minisz­teri széken. Kormánykörökben gróf Károlyi Sán­dort, báró Bánffy Bélát, de gróf Csáky Ármint i* emlegetik. Ma még azonban — az „E—su értesü­lése szerint — mindez kombináczió, valamint az is, hogy ki lesz Hieronymi utódja. Csak mellesleg jegyzi meg az emlitett lap, hogy erre Országh Sándor, Darányi Ignácz, György Endre képviselő­ket, magában a közi. minisztérium Záhorszky min. tanácsost stb. emlegetik. Háromszékmegye törvényhatóságának ta­vaszi közgyűlése. Sepsi-Sztntgyörgy, 1882. augusztus 11. A mai törvényhatósági közgyűlés ropant né­pes volt. A megyeház nagyterme teljesen megtelt s olyanokat is láttunk, a kik már évek óta nem mutatták magukat a közgyűléseken. Ezen nagy érdeklődésnek természetesen a mai közgyűlésre kitűzött főjegyző-választásban kell magyarázatát keresnünk, a minthogy a tagok között már kora reggeltől élénk mozgalom volt látható. A közgyűlés által kiküldött bizottság meghí­vására Pots a József főispán éljenzések között megjelent a teremben s a közgyűlést megnyitotta. A névsorolvasás után az alispán jelentése következett. Mindenekelőtt a vetések állásáról em­lékezett meg az alispán, kiemelvén főkép, hogy a jégverés tetemes károkat okozott az egész megyé­ben. Inség-kölcsön 4000 frt adatott a felvidéknek, A „Nemere“ tárczája. Fürdői levél. Élőpatak, 1882. augusztus 9. (Folytatás ) 2) No de ne zsörtölődjünk többet a lakszobák ellen; a ki szerencsésen választ, a Bogdán, Gidó faivt és még egy két lakásban jól érezheti ma­gát. Menjünk ki a sétaterekre, mulató he­lyekre. bürdőre úgy se azért megy az ember, П ^a közé bezárkózzék; hanem hogy a külső szabad, tiszta, üde lé ben fürödjék. E tekintetben is a természet pazar kézzel ál dotta meg Élőpatakot. Azt a szép hűvös völgy- katlant, hol Élőpatak fekszik, gyönyörű erdős cser­jés bérezek koszoruzzák. (Közbe letrven mondva itt vétek egy bokrot is levágni, a nélkül hogy mast ne ültessen és neveljen az ember ; itt az er- dőtoryényeket teljes szigorral kellene alkalmazni, •o-janljuk ez ügyet főerdősz Nagy Gyula ur ke- *h?yelmébe!) A sétatérek bizony sok kivánni- va t hagynak fenn; de itt látjuk legalább a jö V re irányzott törekvést. Mikor a fürdő tájékáról föl’4fZn л azok a ronda istállók, melyek ° у Km 1 k*m°ndatott a sententia; mikor az alsó Par e, ,sz. ásítva ; mikor a felső vendéglő ronda helyén egy árnyas park leend: akkor Elő P.a a ? *апУа1 a mGstani állapothoz képest para­dicsomi képet fognak mutatni. De hiszen, ha az előpataki fürdőközönség most rósz, és konyha-szagtól parfümirozott evegőben sétál naphosszat: vessen önmagára, mond­hatná valaki. Igen am, ott vannak két oldalt azok a természet ingyen kegyelméből alkotott termé­szetes parkok, árnyas erdők, ott a tiszta szűz üde raadárdal, gyönyörű vadvirágos ligetek — tes­sék azokat élvezni! Igen, de „nem lehet ám gyere kiu. Az északnyugati oldalon vannak ugyan ös­vények, ezeket néha napján meg is tisztogatják; de ha tizen-huszan kimegyüuk és a hegymászás után pihenni akarunk: hajba kapunk a fölött a nehány rongyos lócza fölött. A dél-nyugati oldalon plané ilyenek sincsenek, aztán ha valahogy egyik vagy másik kerten felküzdi az ember magát, a tisztitatlan ösvényeken úgy járhat, mint az a tisz­tes öreg ur, ki a sétány alsó végén egyik orszá­gos képviselőnek az ölében szállott alá a park ból; t. i. a park alsó vége egy két méternyi ma­gasságú vágánynyal végződik. Mind ezen a ba­jokon egy pár napszámossal, egy nehány forinttal, most az átalakítás stádiumában is lehetett volna segíteni, hogy ne riasszük vissza a vendégeket. Sőt tovább megyek, mint Karlsbaadban van, or- vos-rendőrileg kellene utasítani a vendégeket, hogy a felső parkok levegőjét élvezzék. 3) De térjünk azokra, melyek legfontosabbak, az ivóvizekre és fürdőkre. Ismételjük, a vi­lágon csak egy gyógyforrás van bizonyos beteg­ségekben, és ez az előpataki oldó-főkut; az a kellemes izü, tiszta hideg viz és annak hatása páratlan. Ha, mint a csodatevő oltárokra szo­kás, mind azok, a kik e gyógyforrásnak csodá­val határos jó hatását élvezték, egy-egy értékes emlék ajándékkal ékesítették volna fel ezen forrás nemtőjét: eddig tömérdek kincs gyűlt volna ösz- sze egy fél század alatt. De a fürdők minden bírálaton alóli primitiv állapotban vannak. Ezek­ről azért nem szólunk most, mert tudjuk, hogy a birtokosságnak komely törekvései vannak, hogy mind a hideg, mind a meleg ásványos fördőket, mind я patak-fürdőt még a jövő évre használható állapotba tegye. Tegye is meg a birtokosság saját érdekében, hiszen ezek a fürdők szintén kitűnő g-yógyhatásuak lehetnének és Élőpatakot kétsze- szeres értékűvé tennék, 4.) A zenétől jobb hallgatni . . .! Mind ezeket, ha az olvasdában, a panasz­könyv mellett lett volna egy használható iró toll, beírhattuk volna a panaszkönybe ; igy, ismételjük, a fürdő iránti határtalan rokonszenvből, s mintegy hálából hoztuk nyilvánosságra ; mert azt akarjuk, hogy Élőpatakunk rövid időn a világ első fürdője legyen. Ez pedig meg lesz, ha a birtokosság a laká­sokat tisztán tartja, ha nem fényesen is, de tisztes­ségesen lakhatóvá teszi, a rondákat, egeszségtelene- ket kérhelhetetlenül bezáratja, fenn az oldalokon a Kertner főmérnök úréhoz hasonló pavillonokat építtet; a sétányokat, különösen az erdei parkokat rendezi, vagy legalább hozzáférhetőkké teszi ; a fürdőket merőben újra alakítja ; élvezhető zenéről gondoskodik. Ezt pedig úgy érheti el, ha szigorúan körvo- nalozza a birtokossági fürdőbiztos és a megyei ha­tóság rendőri közegének hatáskörét és köteles­ségeit. Egy szakértő teremtő kéz, egy erélyes tiszta kezű vezető, ki nem riad vissza az árnyékától, ki nem legyezgeti, nem takargatja egyik s másiknak gyengéjét, rövid időn s aránylag kevés költséggel paradicsommá, busásan jövedelmezővé tehetné Élő­patakot. Es most isten veled, egésszég és élet forrása a jövő évi viszontlátásig, isten veled!! Reméljük, hogy a jövő évi idény kezdetét, a mi szerény köz­lönyünknél nagyobb lapokban hirdethetjük s szé­lesebb körben terjeszthetjük, hogy a világnak csak egy gyógyforrása van és ez Élőpatak! Addig ne nehezteljenek ránk azok, a kiknek tán tyúkszemére léptünk. —У*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom