Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-13 / 65. szám
258 — hasonló kölcsönök részint már megérkeztek a kormánytól, részint pedig kilátásba vannak helyezve. — A felülvizsgálatok eredményéről is referált az ali pán, mely szerint besoroztatott az előállítottak közül 30. A megyei pénztár rendben van s a kezelés a havi vizsgálatok alapján kielégítőnek találtatott A közbiztonság ez idő szerint háboritat- lan. Az utak jók. Székely Gergely az alispáni jelentés kapcsán ajánlja, hogy az Ínséges helyeken a közmunka utján leendő építkezéseket épen az ilyen időben kell teljesíteni, mikor a nép számára kenyér- kereset biziosittatik Ilyennek tartja a tervbe vett háromszéki vasút kiépítését. Gyárfás Imre egy sürgősségi indítványt tett, hogy a megyei választások a kormányi leiratok' után azonnal tűzessenek napirendre. A közgyűlés ezt az indítványt lelkes éljenzéssel fogadta s azon indokolással fogadta el, hogy a főjegyzői vá lasztás igen fontos közügy. Magunk is úgy vagyunk vele, hogy igen vitális kérdésnek tekintjük a második választott megyei tisztviselő állását a közigazgatásban, — de hát ez még nem ok, hogy ilyen tárgysorozat egy választás kedvéért .negli- gáltassék. Mert hát a ki a szitán nem lát át, milyen gyönyörűséggel tekintett végig a mai vármegyei képviselő bizottság tömött sorain! Nem csak Három- székmegye, de tán az ország egy megyéje sem látott ilyen szép népes gyűlést mostanában. Vájjon csakugyan a közügyek iránti meleg érdeklődés, az alkotmányos érzület töltötte-e meg zsúfolásig a megyeház nagy termét? A ki ott volt a gyűlésen, a ki hallotta a tárgysorozat megváltoztása iránti vitát; akihallotta, hogy a tisztviselők választása bizonyos oldalról minő lelkes éljenzésekkel tétetett a leglényegesebb megyei közügyek elébe; a ki látta, hogy fontos megyei közügyek, pl. az árvaszéki elnök jelentése alatt, mint ürült ki a terem, s a kik benn voltak, mint zaiongtak : az fájdalommal láthatta, hogy lelkesedésünk nem mind fenékig tejfel ; hogy minket kortes népet, a vá 1 as z t á s érdekel mindenek fölött; ha ezen keresztül eshettünk, számos közérdekű ügyet elvihet az ördög, vagy tét szése szerint letárgyalhat 5 — 6 bizottsági tag. Es csakugyan, alig enuncziáltatott a hosszas vita után, hogy a kormányi leiratokat nyomban fogja a választás követni, ime az árvaszéki elnök jelentése csupa közügy iránti érdeklődésből a nagy zajban elhangzott minden észrevétel nélkül. A kormány leiratai pedig, melyek között igen lényeges kérdések voltak, szintén zajban tárgyaltattak le kevés figyelem mellett s minden észrevétel nélkül tért felettük a közgyűlés napirendre A választások jöttek elő azután, melyre nézve a kijelölő bizottság kineveztetvén, a főispán a közgyűlést felfüggesztette. A magyarországi suppiicansok Erdélyben. Hétfal 11, 1882. augusztus 5. { Eddigelé már több tanuló ifjú utazta be Erdélyt, s kegy adomány gyűjtéseiknek meglehetős eredménye volt gyűjtő könyvecskéik alapján. A gyűjtések ez idő szerint az ág., hitv, ev. intézetek részére történtek, nevezetesen : felekezeti theolo- gia, főgymnasium és tanitóképezde volt általuk képviselve. Erdély természeti szépsége elragadta amaz ifjakat; ennek nevezetességei megtöltötték naplóikat; a szívélyes, vendégszerető fogadtatás kellemetes benyomást gyakorolt keblükre; a szerzett ismeret, tapasztalat sok kedves és értékes kincset szolgáltatott minden szép, jó iránt fogékony ifjúi keblüknek. A magyarok, székelyek, csángók vendégszeretete s szívélyes fogadtatása ma radandó kedves emlékeket szolgáltattak részükre, s emellett gyűjtő könyveik szép bizonyságát adta áldozatkészségüknek is. Panaszuk volt csupán a szászok ellen, kiket egyhangúlag s egyező véleménynyel: ridegeknek, barátságtalanoknak, szük- keblüeknek nyilvánítottak velük szemben tanúsított magaalkalmazásukért. Szó, a mi szó, biz ez nem illik egy általában vagyonos és cuitur nemzet kaihoz! Nincs miért megvetni, elutasitani egyik vagy másik nemzetfelünket; mert senki sem tudja, magával a sötét fátyollal bevont s elfö- dött jövendő! Nincs okunk könyörtelennek lenni egyik vagy másik felekezetű közintézetünk iránt ; mert lehet idő reá, hogy a kegyadományra még az is rászorul, a ki most bőségben úszik. Nem hazafiság megtagadni a segélyt egy oly közintézettől, mely németnek, románnak, tótnak, mint magyar tannyelvű iskola egyaránt tért, módot,, alkalmat nyújt a magasabb műveltség megszerzésére. A supplicatio ügye, nemcsak azért fontos hog-y a kiküldött ifjak tápintézetük alaptőkéit, vagyonát évenkint bizonyos összegekkel növelik és gyarapítják; hanem azért is, mert azon intézetek nemzet- és valláskülönbség nélkül árasztják a tanintézetek iljaira az eletfentartás, a tanuihatus jó- 1 tekony kedvezményeit, épen a tápintézeti csekély fedezeti összeg könnyű elviselhetése által, vagy épen az ingyen köztartás, esetleg részbeni élelmezési költség elengedése alapján. A supplicatio nevezetes és hasznos azért is, hogy a kiküldött ifjak, míg egyrészről idő- és alkaíomszerüleg felhasználjak és haszonnal értékesítik az évi nagy szünidő heteit, hónapait: addig másrészről gazdag ismereteket, tapasztalatokat gyűjthetnek az ország- 1 rész minden tájairól, helyeiről; személyesen s ér- zékelhetőleg vizsgálhatják, tanulmányozhatják a népek és nemzetek szokásait, nyelvét, viseletét, jellegét, felkereshetik, meglátogathatják az országrész egyes jelentékenyebb pontjait, nevezetességeit, ritkaságait, mely körülmények nem csekély jelentőséggel, hatással lehetnek egy ifjú lelkiiletére, fogékony szivére, ismereteinek, tapasztalainak bővítésére, gyarapítására. A supplicatio egy élénk, szemes, érdeklődő ifjúra valóságos életiskola; hol megtanul kitartás közepeit fáradni, az adott viszonyokhoz képest le mondani, nélkülözni; a társadalmi élet különböző rétegeiben észlelődni, s magát ama viszonyokba mintegy bele élni s helyesen alkalmazni; ily alkalmakkor szerezhet magának társadalmi műveltséget, ügyes maga alkalmazkodást, az eddig ismeretlen tárgyakról tudomást, tapasztalatot, ismeretet és tudományt. Megfontolandó azért komolyan az érdekeltek részéről, hogy ezen élénk, érdekl ődő, tapasztalatot szerző és segélyt gyűjtő theologus, középtanodai, tanitóképezdei ifjak édes hazánk amaz egyes nevezetes helyeire elviszik hiröket, nevüket — s az illetőket emlékezetük vagy naplóik alapján megismertetik vagy úgy, mint a rósz, vagy úgy, mint a jó pénzt- sakkor pedig ezen ifjakkal szemben ki mit vetett itt, azt aratandja ott egyesek úgy, mint a közvélemény elitélő vagy tetsző szine előtt. Liber ta». A Székely N. Muzeum. Őskori tárgyak. A fentebbi czim alatt e lapok hasábjain egy cikksorozatot kezdünk meg, melyben a Székely Nemzeti Muzeum tárgyait fogjuk röviden ismertetni. Ezúttal azon primitiv kő- és csonteszközöket fogjuk bemutatni, melyek nemcsak nálunk, de mindenütt réges-rég elmúlt időknek és a cultura legkezdetlegesebb fokának a maradványai, oly kornak, melyből a tudomány csak nehány évtizeddel előbb is alig bírt sejtelemmel. Hiszen negyven éve sincs még, hogy az egész müveit világ kikacza- gott egy francia irót, Bouchet de Perthest, ki azt a merész állítást koczkáztatta, hogy az Abberille- nél talált kovadarabok emberi készítmények s egy- idejüek a mamrnuthtal, európai orrszarvúval és hiénával, a barlangi medvével s több más, sok ezer évvel ezelőtt kihalt ősállattal. De nem lehet csodálni, hogy Bouchet de Perthes állításai eleinte oly hihetetleneknek látszottak. Valóban idő kellett hozzá, hogy korunk, melynek a civilisatio ezer meg ezer eszközt szolgáltat szükségletei, vágyai és szeszélyei kielégítésére, hozzá birt szokni azon gondolathoz, hogy volt olyan idő Európában, midőn az ember a tüzet még nem ismerte, a természet viszontagságai s ellenséges támadások ellen barlangokban húzta meg magát, melyek birtokáért gyakran erős harezokat kelle a vadállatokkal küz denie, s házi eszközei, fegyverei készítésére a természet gazdag tárházából kőnél, csontnál és fánál egyebet nem tudott felhasználni, s évezredek hosz- szu sorának kelle lefolynia, mig az érczek becsét képes volt felismerni. Pedig hogy csakugyan volt ily idő, azt ma már a kétségbevonhatatlan tények egész lánezolata bizonyítja. Egy tenyér alakú ós nagyságú, széleinél le- pattogtatott lapos kovadarab volt azon fegyver, melylyel ősapáink a létért való küzdelmet megkezdte. Nehéz küzdelem volt ez! Küzdelem a természettel, az esővel, a hideggel, mely ellen az embernek magának kelle óvszerről gondoskodni, — a természet nem nyújtott neki védelmet, mi ként. az állatoknak; küzdelem a vadállatokkal, a maiaknál sokkal erősebbekkel és vérengzőbbekkel ; küzdelem a mindennapi élelemért, melyért életét mindennap koczkára kelle tennie. Nem csoda, hogy egy egész állatvilág pusztult el s Európa éghajlata gyökeres változáson ment keresztül: az áfrikai for- róságot szibériai hideg s ezt meg a mai mérsékelt időjárás váltotta fel, mig az emberiség életében csak annyi haladás is észrevehető, hogy barlangok helyett kunyhót tákol össze lakhelyéül, melyet igen gyakran mocsáros helyekre s tavakba épít czölöpök fölé emelve vagy mesterségesen ké szitett szigeteken, hol a hideg ellen már a tűz jótékony melegénél is védelm :t talái s kőeszközeit nemcsak kinagyolja s a használat különbségéhez képest más-más alakot ad nekik, kis kova vagy obszidiánszilánkból nyilcsucsokat készít, a nagyobb darabokat késnek használja fel ; más kőnemekből, a szerpentinből, dioritból, bazaltból, andezitből nehéz fejszéket, baltákat és csákányokat készít, s ott, hol kevés a kő. csonttal pótolja azt. Az ember az Atlanti-Oczeán mentén, délnyu- goti Európában tűnik föl először földrészünkön a mammuth, európai orrszarvú és hiéna, barlangi medve s iramszarvas társaságában. Innen terjeszkedett tovább észak és kelet felé végtelen lassúsággal. A mammuth, barlangi medve és társaik, melyeknek csontjai múzeumunkban is láthatók, rég kivesztek földrészünkről, az iramszarvas a legészakibb részre húzódott vissza, míg Spanyol- és Fran- cziaországból s Belgiumból Helvécziába, Németországba és Dániába is eljutott az ember, s a mikor Magyarországot is elérte, akkorra már teljesen kifejlődött a mai európai állatvilág. Egy tranczia tudós, Mortillet Gábor, öt al- korszakot különböztet meg a kőkorban; Magyarországban csak az utolsónak, a csiszolt kőkorszaknak taláhatók emlékei. Ezekből valók a Székely N. Muzeum kőeszközei is, melyek mindenben meg- egyeznek a magyarországi ismert alakokkal. Legtöbb a kifúrt kalapács, elég változatos alakban vannak ugyanis 4 — töl egesz 17*/a centimeter nagyságúak. Háromszékből Lisznyóról, Osdoláról, Zaboláról, Uzonból, Szent-Katolnáról s Hilibről kapott egy-egy példányt múzeumunk, Udvarhelymegyéből Bardoczról, Magyarországból Tószegről. Primitivebbek a ki nem fúrt lapos ceítek vagy vésők; ilyent Háromszékből kettőt bir múzeumunk, egyet Nyújtódról s egyet Kőröspatakról; van aztán több példány Hunyadrnegyéből a tordosi és nándorvályai, s Pestmegyéböí a tószegi ős telepről. Szacsváról való egy 32 centimeter hosszú, egyik telén lapos, másikon dombom kőeszköz, melyet valószínűleg köszörükönek használtak, ugyaninnen került múzeumunkba egy kömag vagy nucleus obszidiánból, melynek lepattogtatott szilánkjaiból késeket és nyilcsucsokat készítettek. Bár kétségtelen, hogy a Székelyföld már a kökorban is birt lakosokkal, nagyobb lelet, mely telepre vagy temetőre mutatna, eddig még nem került napvilágra. Az a három lelet, mely a Székely N. Múzeumban a kőkori ember életmódjára, eszközeire s Ízlésére legtöbb világot vet, nem székelyföldi, a tószegi Pestmegyéből, a tordosi és nándorvályai Hunyadrnegyéből való. A tószegi őstelep a magyarországi kőkorszak egyik legnevezetesebb emléke. Az őslakók, kik itt megtelepedtek, egy a Tisza árjainak kitett helyet választottak ki hogy ellenséges megtámadások ellen lehetőleg biztosítsák magukat. Kunyhóikat czölöpökre emelték olyanformán, mint a hogy az még ma is szokásban van némely vadnépnél, mint a borneoiaknál. Tószeg vidékén meglehetősen ritka a kő, s ez okból az őslakók eszközeiket jobbára csontból készítették. Hogy kőeszközeiket mennyire megbecsülték, mutatja egy gyűjteményünkben levő szer- pentina balta, mely lyukánál eltörött, de nem dobták el, hanem alantabb ismét kifúrták A csont- eszközökből bir múzeumunk csákányokat, vésőket, szarvasagancsból, árakat és tűket, aztán állatfogakból, főleg disznófogból amuletteket és ékszereket. Az ékszerekből igen érdekes egy kis átfúrt csiga, mely hihetőleg fülbevaló volt s egyik ritkább darabja a magyarországi őskori emlékeknek. Vannak aztán kisebb-nagyobb bögrék korongon készítve, egy nagy urna s egyéb agyag tárgyak, úgy mint közepén kifúrt vékony kis korong, kanál, szűrő, tüzpad stb. A tordosi és nándorvályai tárgyak főleg az őskori diszitésmódrr vetnek világot. Nehány lapos kővésőn, kova- és jáspis szilánkon és malom - kötöredéken kívül főleg agyagtárgyakból áll e lelet. Itt is van egy a tószegihez hasonló kifúrt agyagkorong, vannak azután szűrő edény töredékek, tüzpadok, egy agyag buzogányfej töredék, de legérdekesebbek a pontokból és vonalakból kombinált igen- változatos díszítésű cserépdarabok. Legközönségesebb a két mélyen bekarczolt vonal közt kisebb nagyobb pontokból vagy vesszőcskékből álló sárdiszités. Másik disritésmód az, melynél a két vonal közét bekarczolt harántos vonalak s egy harmadik, melynél körömbenyomások töltik ki. Ez utóbbi magában is előfordul, leginkább há rom sorból álló párhuzamos vesszőcskéket képezve. Vannak cserépdarabok, melyekben párhuzamos vonalak képezik a díszítést, másokon dudorok magukban és ezikezakkos vonalakkal kombinálva. E különböző di zitésmód azonban csak részben jellemzi a kőkort, a tordosi és nándorvályai telep átnyúlik a bronz-, sőt a vas-korba is, — ezen kor maradványairól azonban egy másik czikkben fogunk beszélni. Nagy (lé/.a, Kárpáti levelek. Sialáncz-fürdő (Slanic), Moldvában, 1882. aug. 6. III. Igazolványainkat rendbehozva, korán reggel indultunk el‘ Soósmezőről. Ünnepi ruhába öltözött csoportjai az oláh lakosságnak szentelt viaszgyer- tyácskákkal siettek a templomba. Mily ellentét az arczkífejezésekben ahoz hasonlítva, midőn pár héttel eiébb a fékeveszett Ojtoz árjai a kétségbeesés sikoltásait idézték elő a lakásaikból költözködő asszonyok és gyermekek közt. Utunk a határszéli Csernika patak sziklás medrében vezet fölfelé; majd a palás törmelékü talaj meredek oldalain kapaszkodik a fárasztó ösvény, mígnem az hegyláncz gerinezén szelidebb emelkedéssel kanyarog a sürü erdő hatalmas fái között. Másfél órai mászás után a hegység tetejét elérjük, honnan ős fenyves magányában szállunk lefelé a Zsiros-patakba, mely a Nemere hegy oldalából, szaporán növesztett vízmennyiséggel törtet le, hogy a kézdi-vásárhelyi fűrészeknek rendelkezésére bocsássa eleven erejét. Mentén a hegyi vidék sziklás jellegét visszakapja s midőn a romániai határőrség tanyájánál vagyunk: váltakozva tűnnek fel a csinos tájképek. A dorobancz nagyot örvend egy karaj puha kenyérnek, adom- nu corporal visszás oldaláról megvizsgálja a certificátot s ezzel a fürdőregióban vagyun k. Az első benyomás elég kedyező. Csinos szegély kövezettel ellátott köztér fiatal fényük kö-
