Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-22 / 7. szám
egy londoni sürgöny jelenti, nagyon meglepte Granville lordot. A jegyzék első sorban ama kinos benyomásnak ad kifejezést, melyet az egyptomi ' angol és franczia főconsulok lépése a portán gyakorolt s mely azt kényszeríti, nogy az angol és franczia kormányok igazságérzete elé némely jól megfontolt megjegyzést terjesszen. A hadviselés délen. Ma kevés uj hir érkezett a fölkelés színhely érő!. Mindazáltal a már közlött nyugtalanító tudósításokat a sajtó minden irányban föntartotta. A hétfői koronatanács határozatairól a P. Ll. bécsi tudósítója egy táviratban a következőkkel deríti föl a tények valódi állását : Mindenekelőtt téves az a hir, hogy a hadügyminiszter 17 miiló rendkívüli hitelt kért s e mellett az lett volna szándékában, hogy a csapatoktól a hadi pótlékot ( Ivriegszulage) megvonja. Ellenkezőleg, a hadügyminiszter csak félannyit kért s e mellett az alsó Dalmácziába és az alsó Herczegovinába küldött csapatok számára a hadi illetményeket kérte. A hadügyminiszter utólagos hitelbe sem kívánt dolgozni s a többi közös miniszterrel egyetemben a delegácziók egybehivását sürgette a költségek megszavazása végett. A legénység különben a hadi pótlékon kívül a rendes hadi élelmezésben is fog részesülni, nevezetesen kapni fog kávét, rumot s ezen kívül sátrakat és takarókat. A hegyi ütegek számára teherhordó állatok szereztetnek be. Az a hir, hogy uj csapatok is fognak leküldetni, alaptalan. Irányadó helyen nem akarnak több csapatot kimozdítani. A csapatok létszámának emelése nem uj osztályok leküldésével, hanem a már lent levő csapattestek tartalékosainak behívásával fog eszközöltetni. Egyelőre zászlóaljan- kint csak mintegy 50 embert fognak mozgósítani. Ha ez sem lesz elég, — még akkor sem fogják a honn levő csapattesiek rendszerét tovább is zavarni, hanem mozgósítják a már lent levő osztályok összes tartalékosait, vagyis zászlóaljankint 956 embert. E rendszabályokra azonban mindez ideig nincsen szükség. Mielőtt további rendelkezés történik, Jovanovics altábornagy jelentését várják Bécsbe, a ki jelenleg Raguzában ütötte föl főhadiszállását. Az altábornagy Slameczka táborkari ezredest választotta táborkarának fejévé, a ki a foglalási háborúban a tizermyolczadik hadosztály táborkarának is főnöke volt. A hadügyminisztériumban jelenleg a delegácziók elé terjesztendő javaslatok kidolgozásával vannak elfoglalva s egyébként a készületeknél azon szempontból indulnak ki, hogy a fölkelés ez úttal úgy a Krivosjeban, mint a Herczegovinában minden gyöngeség és félrendszabály mellőzésével alaposan elnyomassék. A rendkívüli szükséglet 10 millió forint lesz. * Hogy a herczegovinai helyzet к molyságát mennyire észrevették már reg Bécsben is, álljon annak bizonyságául a kormánykörökhöz közelebb álló bécsi „Fremdenblatt“ következő nyilatkozata : „A helyzet nehézségeit nem becsüljük kevésre. Hiszen pár hónappal ezelőtt, még akkor meg mondtuk, mikor Rodich báró jelentései „nehány renitius boccheiről és rablókról“ beszéltek, hogy nem szabad átengednünk magunkat a képzelt biztonság érzetének s nem szabad az 1869-ben elkö vetett hibákat ismételnünk. Azonban bármennyire meg legyünk is győződve az erélyes lépések szükségéről, nincs okunk nemzetközi bonyodalmaktól tartani. Minden esetben Magyarország dolga lesz megakadályozni, hogy a „falatnyi Herczegovina“ lángra gyújtsa a világot. A monarchia meg fogja mutatni, hogy megérdemelte a bizalmat, mikor Törökországtól átvette az európai bonyodalmak forrását, a végből, hogy azt bedugja, mielőtt kár esnék a nemzetközi viszonyokban-“ îjî Ljubibratics fölkelő vezér, ra kit 1875-ben Risztics Herczegovinába küldött, — mint Belgrád- ból távirják —felhívást tesz közzé, melyben Ausz- tria-Magyarországot arra szólítja fel, hogy a véd- törvény életbeléptetését ne foganatosítsa és csapatait visszavonván, adja át Boszniát a szultánnak, különben nem lesz nyugalma a megszállt tartomá nyokban. — Ez az ember ugyanaz a Ljubibratics ur, a kit a katonai hatóságok az okkupáczió után titkos parancscsal üldöztek, de megfogni nem bírtak. * A Szenl-Pétervárott járt bosznia herczegovinai szláv deputáczió — mint Raguzából jelentik, — visszaérkezett. A küldöttséget III. Sándor czár Gacsinában fogadta s átvette a tiltakozást, melyet az neki a katonatörvény behozatala ellen átnyújtott. Ezen iratban a szlávok egyébként Bosznia Herczegovina rósz igazgatása miatt is panaszkodnak s nehéznek mondják az adóterhet és a török uralomtól változatlanul átvett földbirtokrendszert. A küldöttséget a szentpétervári szláv segélyegylet bőven megajándékozta s az utazás költségeit is megtérítette neki. A liétfalusiak pőre és a brassói lapok. Hétfalu, 1882. január 15. A hétfalusi csángó-magyar bírák Budapesten járása nagy szeget ütött fejébe a „Kronstädter Zeitungénak és „Gazetá“-nak, Brassó város 1848 óta egy hurt pengető siami ikrének. Mióta a hétfalusi lakósok, magyarok és románok, őseik jogaiért küzdenek Brassó városával, a „Gazeta“ soha egy árva szóra sem méltatta e napról-napra szegényebb nép hosszú pőrét. Mit neki hétfalusi román testvéreinek anyagi jóléte ! ki kívánhatja tőle, hogy ezekért ikertestvérének barátságát Koczkára tegye? Es a mi fő: Bolgárszeg, a „Gazeta“ hazája, Brassóban van, eo ipso Brassó fazaka mellé kell neki is a szenet huzni ; hisz jól esik neki is a hétfalusi gazdag jövedelmekből az urak asztaláról hulló morzsa. Aztán azért a jó politikai egyetértés kedvéért is nem téveszthette szem elől a czirkumspectusságot ! A „Nemere“ 4 ik számában emberére akadt az a hírhedt román czikk, mely nem jogvédést Hétfalu vagy Brassó részére, hanem izgatást foglal magában a magyarok ellen. Megragadta a kínálkozó alkalmat, érvényre juttatni e nép kebelében is a dualismus eszméjét s ez által ápolni a viszálykodást. Mintha bizony olyan kívánatos volna az 1848. évi események ismételtetése! Kedves „Gazeta“, megengedj, ha Hétfalu nem szomjazza Bolgárszeg tanácsát. E küzdő községeknek nem kell nationaliskodás, hanem kenyér, béke és haladás. Avagy mit ér az a kárhozatos riadalom : ébredjetek hétfalusi románok a hosszú aluszékony- ságból s ne engedjétek a borjú szájában a tejet ! fia a „Gazeta“ Brassót nevezte volna borjúnak, mely ma is szopja Hétfalu tehenét s e miatt még a papoknak is fokhagymás czibrét kell szürcsölni, s ha a budapesti mozgalmat nem nevezi izgatásnak és nem kereszteli a hétfalusi pert kizárólagos magyar tusának a város ellen: — megérdemelné, hogy a hétfalusi oláhok hét sajtot és hét dézsa sóstejet, a hétfalusi magyarok pedig hét ölfát és hét köböl pityókát vigyenek neki ajándékba — ha lesz ! Lássuk, mit mond a „Kronstädter Zeitung“ mult évi 207. számában: „Brassói országos képviselőinknek megszapo rodhatik a dolgutc. A hétfalusi bírók ügyvédükkel, a ki a községeknek több pénzébe kerül, mint mennyit az egész pertárgy ér, melyért küzdenek, Budapesten jártak és csütörtökön este haza érkeztek. Mit végeztek a birák, nem tudjuk. Л. „Pester Loyd“ban olvassuk, hogy a csángó magyar küldött- tek (ungerecht) követelésük ügyében Brassóval az irók és művészek gyűlésében decz. 21-én délután conferentiát tartottak, hol Kaas báró indítványára (ha jól emlékszünk, egy magyarosodott dán) határoztatott: szólittassanak fel a székely képviselők, miszerint eszközöljenek a kormánynál ez ügyben a csángómagyarok érdekének megfelelő előnyös megoldást. (Ez annyit tenne talán, lábbal tapodn.i Brassó jogát.) Tovább indítványozta a báró : kéressék meg Beniczky képviselő a kormány meginterpellálására : hajlandó-э az 1871. évi 53 t. ez. 82. §. értelmében törvényjavaslatot benyújtani, és a csángó községeket Brassómegyéből kivéve, Háromszékbe kebelezni. Ez indítványokból tisztán láthatni, hogy mind az indítványozó, mind azon képviselő urak, kik részt vettek a conferentiában, nem ismerik Hétfalu viszonyait. A csángó magyarokon kívül, kiknek nagyobb része nem köszönné meg e beosztást, él több román, kik a legelsőtől a legutolsóig protestálui fognak az ellen. Végtére abban egyezett meg a konferenczia, hogy magán utón hassanak oda, hogy a csángók magyar szeniorátus alá jussanak. (Erre azt jegyezzük meg, hogy az utóbbi egyházvidéki gyűlésen a consistorium megválasztásakor a magyarok és szászok közt teljesen helyre állott az egyetértés.) Ha a hétfalusi birák ezeket helyeselték volna, nagyon kiváncsiak vagyunk, mily fogadtatásban részesültek küldőik részéről, ha ezekről referáltak.“ A „Kronstädter Zeitung“ e czikke nyíltan védi álláspontját, az érthető. A csángó birák nem óhajtottak egyebet Budapesten, mint a szász képviselők : a megígért törvényjavaslat benyújtását ; mondja ki a törvényhozás már valahára, mihez van mindkét perlekedő félnek joga, hogy azután mint békés szomszédok, kerülve a Gazeta-fé!e hangot, hazafiasán érezve és munkálkodva, a magyar államnak erős oszlopai legyenek. A hétfalusi birák Budapesten járása minden községben jegyzőkönyvileg van megörökítve, kivéve Zajzont, hol a borviz a hideg időjárás miatt megfagyott. Barát. LEVELEK. Hátfalú, 1882. január 17. A csernátfalusi,,Hotel International fra irt sorai Justusnak nagyon helyesek. Haladásra mutat a magyar nemzet életében, ha fiai kibújva a cosmo- politismus tág köpenye alul, a magyar nyelv ápolását és terjesztését tarják egyik legszentebb kö- telességöknek. Ideje már, hogy hazánk magyar haza legyen s ennek nyelve az állam nyelve, nemcsak Budapesten, hanem a haza legelrejtettebb zugában is, uralomra jusson. Félre kell tennünk azt a nemzetölő circumspectusságot! Kövessük Oláhország példáját, hol a magyar fiú vagy leány nem lehet oláhnak házastársa, míg ki nem keresztelke- dik oláhnak. Hétfalut magyarok és oláhok lakják; az a két zsidó és szász nem maradandó lakósok és csak cseppek a tengerben, s még is czimiratuk ott rs- gyog németül. A jelenlegi szász és német lakósok azonban, dicséretükre legyen mondva, szépen simulnak a magyarokhoz. Feltűnő, hogy a zsidók oly igen szeretnek németeskedni, pedig nagy okuk van a magyar nemzetbe beolvadni, mert csak itt lehet nekik biztos megmaradásuk Ha a polgári házasság létre jő, hisszük, akkor sógorok leszünk és egyesült erővel terjesztjük a magyar nemzet nyelvét. Szabadságában van azonban minden iparos, vendéglős és boltosnak czimiratát bármely nyelveken kitenni, de azt megköveteljük, hogy a magyar is ott álljon. Félreértések kikerülése végett is szükséges ez. Lám, minap egy hosszufalusi csángó igy szilabizálta a „Hotel Intérnationalt“ : Oh te ribancz czigány ! Ha Csernátfalu, mint központja és vásártér Bácsfalu, T'ürkös és Hosszufalunak, vezérszerepre van hivatva: képviseletének több figyelmet kell fordítani a magyar nyelv jogosultságára minden korcsomán, vendéglőn és bolton. Hisz eljöhet még az idő, hogy e négy község valamint külsőleg egy tömeget képez, egy politikai községgé fog összeolvadni. még pedig magyarrá; ennek központja csakis Csernátfalu lehet. Csernátfalunak ezen túlsúlyra jutását azonban nem segíti elő a korcso- mák nagyszáma, melyek Brassó városának gazdag jövedelemforrással, a népnek pedig valóságos pokoltorkai, kártyázó tivornyái. Haladásra mutat — ne tagadjuk el — Csernátfalu piaczának szépítése, az uj épületben, a kor- csoma szobákon kívül még egy nagy terem berendezése hangversenyek, bálok, színdarabok számára, hol egész Hétfalu publicuma részesülhet a nemesebb élvezetekben s ne felejtsük el a magyarosodásban is. Ha e sorokban valami jót találnak a többi községek is, vegyék szivökre s ha magyarok vol - tak ezer évig, legyenek a következő évezredben is a magyar nemzet erős bástyái. Egy honvéd. Fekete angyalok. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. jan. 20. Megnehezült az idők járása fölöttünk. A gondviselés elforditá az ő arczát tőlünk és sírunk, mint a gyermek, jajveszékelünk, mint Göthe elátkozott leikéi. . . . Háromszék kies rónái, erdőbérczes völgyei felett a pusztulás angyala kiterjesztett szárnyakkal lebeg. Azt a sötét rémet látjuk minden istenadta nap, reszketünk, borzadunk, fázunk tőle s nem tudjuk elkergetni semmiféle módon. Ártatlan gyermekek, a kik alig tudják ki- gyügyögni az édes anyjok nevét, ismerik már jól messziről; a szegény kis teremtések, mikor a csúnya fekete angyal szárnya mozgásait megérzik, halotthalványan rejtőznek el tőle ágyaik szögletébe; szorosan tartják remegő kis közökben az édes anya kezét, odasimulnak hozzá és szorongó hangon esdekelnek: ne hagyj el, ne bocsásd ide azt a csúnya szárnyú angyalt, a kinek a szemeitől úgy felek. A jó édesanya pedig odaszoritja magához a kedves gyermeket, biztató szavakat suttog neki és maga behunyja a szemeit, hogy ne lássa azt a bánatos arczu sötét rémet, a kitől sokkal jobban fél, mint a kit bátorít. Mikor aztán az angyal közelebb száll a föld felé, megmozdul a levegő s valami csudálatos káprázat befogja a gyermek szemeit: ki tudja, mit súgott be neki a gyászos arczu angyal ott az ablakon keresztül. Hej, ha ő azt most elbeszélhetné annak a zokogó anyának! még az arcza is nekipirult; valami mennyei öröm zengése üti meg a fülét: áz éji madár fuldokló kuvikolása. Mikor a betegmadár elhallgat, akkor a fekete angyal már benn van a szobában; hosz- szu vékony ujjaival, mint egy kemény aczélgyü- rüvel, körülfogja a kis ártatlan nyakát s a gyermek álmodik s felébred — a menyországoan. Hány édes anya öntözi azokon az apró sírokon a virágokat, melyekbe a kérlelhetetlen angyal, a Dyphteritis vetett ágyat a jövő nemzedék reményének. Szomorú statisztikai adatokkal mért tegyem még sötétebbé a gyászos képet? „Meghal a gyermek, az isten úgy akarta“ — mond a rá a nagyon is fatális világnézletü apa és anya; megsiratja a kis koporsót, csendes sirt ás neki a puha földben és imádkozik, hogy tartsa meg az ég legalább a többieket. A mikor aztán majd a fekete angyal a többieket is magával vitte, ismét az a jámbor megnyugvás kiséri őket sirjukba: „igy akarta az isten !“ Megdöbben az ember azon részvétlenségen, melynek a fajfentartás elhanyagolása körül napról napra áldozatait látjuk. A törvényhozás szí goru intézkedéseket tesz, utasításokat ad e szörnyű pusztító rém ellen és a nép maga áll ellent
