Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-22 / 7. szám

azoknak, maga kergeti erőszakkal gyermekeit a sirba gondatlansága által.

Lelkiismeretlen falusi elöljárók, téltudós bi- rák bölcsességein megtörik a törvényhozás ereje és látnunk kell, hogyan hullnak rakásra az ártatlan áldozatok s hogy vesz ki a faj az ember segítségével.

Van egy szerencsétlen város a többek között a határszéli hegyek alatt, — már fekvésénél fogva is — nem valami kedvező klimatikus viszonyokkal; a városnak négyezer lakója van és ennek a négyezer lakóju városnak, Bereczknek, egyetlen orvosa sincs. Az egészségügy istenszámában annyira nyomorult állapotban van, hogy az ott elkövetett visszaélések e legfontosabb köz- igazgatási kérdésnél minden gondolhatót meghaladnak. Nincs, ki e félreeső szomorú helyen gyógyszert adna a betegnek, kuruzsló vénasszonyok, tu- dákos „javas emberek“ kontárkodásai pusztítják az emberi életet. S ha hébe hóba véletlenül orvos is talál elvetődni oda: annak minden hatáskörét összetöri az egészségügyi buzgóságból monétát érdemlő nemes elöljáróság.

Hogy lehessen aztán érvényt szerezni a törvény holt betűinek, mikor az ily felfogású előljá róság s az ilyen istenadta nép nagy számmal van csak a mi kis megyénkben is,

A törvén}' végrehajtás nélkül csak holt betű marad : annak életet a törvény közegtű adnak. •— gondolják meg, hogy mulasztásaikkal egy egész nemzedékért teszik magukat felelősökké.

Ott ólálkodik Háromszékmegye fölött a másik vészes angyal. A himlő is aggasztó alakban lépett föl. Összetett erővel, közös akarattal űzzétek el házaitok felől őket : gondatlanság, vagy

roszakarat előbb utóbb elpusztítja fajunkat.

Virgula.

Egy kis korút Hétfaiuban.

Folytatás

Az egyesek által ezen a tén-n kifejtett, bármilyen nagy buzgalom kevés sikere, szükségessé tette a társulás eszméjét. Szaporodnak is az ilyen irányú társulatok gomba módjára országszerte, de a tények igazolják is, hogy a jó alapokra fektetett társulatoknak törekvését siker koronázza. Ls ha van valahol a világon szükség az ily irányú társulásra, úgy bizonyára Hétfaluban van. Igen hosszadalmas lennék, ha mindazon társadalmi bajokra rámutatnék, a melyek ezt szükségessé teszik, legyen elég annyi, hogy hiány van elég. Sorakozzunk önkéntesen, azoknak zászlója alá, kik ezen hiányokat felismerve, zászlójukra e bajok elhárítását tűzik ki. — Közösen gyógyítsuk a bajokat, s erővel is adjuk be az orvosságot a makranczos betegnek, ha pedig lehet, szép szóval, ígéretekkel, de olyanokkal, melyeket aztán beváltani is képesek leszünk.

Szakértelemmel operáljuk a fájó sebeket, nehogy elhamarkordásunk által, azt még fájóbbá tegyük.

Egy-két sikertelen próba ne riaszszon vissza a küzdtérről, hiszen a reteráczió csak a kislelkü- ek tulajdona.

Ha a székely mivelődési és közgazdasági egyesület szükségesnek tartotta első évkönyve elejére azt írni, hogy „a társulás az a hatalom, mely hivatva van az egyeseknek, és az államnak segítségére jőni és pártolni, a mit azok nem képesek létesíteni“, és azt fennállási óta igen szép eredményekben meg is valósította., kérdem : nem volna-e épen annyira s tán még inkább szükséges (az igaz, hogy még csak papiron levő) négyfalusi közmive- lődési kör első évkönyve elejére ugyanezt Írni? és azt buzgalommal meg is valósítani, szem előtt tartván, hogy ha mi legalább a mustármagot elül tétjük, az idővel olyan fát hozhat létre, melynek árnyában sokan megpihenhetnek.

Most már tulajdonképeni fölolvasásom tárgyára térve, lássuk, hogy a társulás eszméje a közelmúlt- és jelenben minő önkéntes társulatokat hozott létre Hétfaluban és hogy azok magasztos hivatásuknak miként feleltek és felelnek meg.

Őszinteségemért előre is elnézést kérek. Ez előtt nehány évvel, egy távolból jött kedves barátom azon kéréssel kopogtatott be hozzám, hogy ismertetném meg vele a hétfalusi társadalmi életet. Igen szívesen vállalkozom e szerepre, azon kijelentéssel, hogy bővebb felvilágosítást csak a négyfalura nézve adhatok, mindazonáltal megjegyeztem azt, hogy a túlsó három falu is e tekintetben kö- rülbelől egy húron pendül.

Hogy az időt megnyerjük, hozzá is fogtunk az expeditiohoz.

Hosszufalunak egyik fő utczáján haladtunk végig, körülbelől lehetett d. u. 2 órakor. Feltűnt hogy egy tisztességes kinézésű háznak kapuján, több csinosan öltözött nő, pontosságot tanúsító gyorsasággal haladott be.

Alig haladtunk nehány lépést visszafelé, egy valamivel kisebb szabású kapunál hasonló tüne ménynyel találkoztunk. Igen természetes, hogy ez barátomnak figyelmét ki nem kerülte és azon kérdést intézte hozzám, mit jelentsen ez?

Hódoló tisztelettel hajolj meg előttök, mert a társulás eszméje hozza őket össze, hogy igy a női magasztos erényeket annál inkább gyakorolhassák, czélul tűzvén ki olyan áldozat hozatalát

a haza szent oltárára, melynek füstje bizonyára az ég felé fog szállni.

— Ertlek barátom. Hiszen ezen szépeket a Zrínyi Ilona, Loránfi Zsuzsánna és Bronczvik Anna szelleme lelkesíti.

—• El is várom, hogy annak idejében az eredményről tudósíts, mert szerény elismerésemnek a nyilvánosság előtt kifejezést óhajtanék adni.

— Kedves kötelességemnek -fogom tartani.

Ezzel a rövid viszontlátásig isten önökkel.

tisztelt hölgyek, mert a férfiakkal is számolni kell.

Mentünk, mendegéltünk gondolatainkba merülve. Barátom, a mennyire lélektani ismeretem, sejteni engedte, azon törte fejét, hogy ha a nők is igy, hát akkor a férfiak! hiszen csak nem engednek magukon tultétetni a nők által?

Nem sokáig tartott merengésünk, mert csakhamar csengetés ütötte meg füleinket s nekem kötelességem teljesítésére kellett menni. Barátom egyedül folytatta útját, s azzal szórakoztatta magát, hogy a meglehetős csinos külsejű házakon található szokásos fe,iratokat magának lejegyezgette. Midőn kötelességemet végeztem és barátommal újból találkoztam: egészen ki volt cserélve; haja kisebb, szakálla bajusza rendbe hozva.

Vége következik

Farsang.

— Hymen. Ilyefalvi kereskedő Duducz Gerő eljegyezte kovásznál születésű, de jelenleg Brassóban lakó Bogdán Ilka kisasszonyt. Frigyöket áldás kisérje, szivünkből kívánjuk!

*

— Bál. Zágonban közelebbről a korona czi mü vendéglő nagytermében a kaszinó jjavára zártkörű tánczvigalom tartatik. Belépti jegy ara: Személyjegy I forint. — Családjegy 2 frt 50 kr. Fe- lülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók t. Izsák Miklós ur kereskedésében, este a pénztárnál. Kezdete esti 8 órakor.

*

— A kézdivásárhelyi „Olvasó egyesület“ javára Kézdi-Vásárhelyit, január 28 án, zártkörű tánczvigalom fog tartatni a város dísztermében. Belépti jegyek ára személyenkint 1 forint. — Családjegy 3 forint Jegyek előre válthatók : Novák

S. és Fehér L. uraknál, este a pénztárnál. Kezdete 8 órakor.

*

A kovásznai kaszinó saját pénztára javára folyó 1882-ik évi február 4-én a piaczi nagyteremben gr. Mikes Bendekné ő nagysága véd nöksége alatt zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti dij: Személyenkint 1 frt 50 kr. Családjegy 1 frt. Jegyek előre válthatók Binder Lajos ur gyógyszertárában. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete esti 8 orakor.

*

— Köszönetnyilvánítás. A vargyasi községi iskola könyvtára javára folyó hó 8 án tartott zártkörű tánczvigalom alkalmával nevezett jótékony czélra felülfizettek: Méltóságos Dániel Gábor főispán ur I frtot. Méltóságos Hajós János miniszteri osztálytanácsos ur 5 frtot. Тек. G/er- tyánfty János ur I frtot. Тек. Fejér Domokos ur I frtot. Тек. Pál János ur 60 krt. Тек. Szolga Gábor ur 40 krt. Тек. Császár Antal ur 1 frtot. Тек. Mihály János ur 50 krt. Tiszt. Bedő Lajos ur I frt. Tiszt. Török Áron ur 50 krt. Тек. Antos József ur I frt. Тек. Bartha Móricz ur 1 frt. Тек. Hajós Béla ur egy aranyat. Тек. Deák Albert ur I frtot. Nagys. báró Räuber Ottó ur 1 frtot. Тек. Dánér István ur 1 frtot. — Fogadják a mélyen tisztelt felülfizetők a nemes ügy érdekében tanúsított pártfogásukért tiszteletteljes köszönetünket. Vargyas, 1882. január 17. A rendezőség nevében; Tarcsafalvi Albert.

VEGYES ШЕЕК.

—[Gyönyörű meteor tűnt föl nálunk kedden este 9 óra körül az északkeleti égtájon. A tüzvörös tényü gömb pillanat alatt bevilágitá a várost s mintegy két perczig lebegett az égürben. Ekkor egy yakitó fehér villanás volt látható, mely után szétpattant a gömb s raketta szerű ropogás zaja közben számtalan apró darabban hullott alá s enyészett el a meteor. A meglepő látvány egyike volt a legszebbeknek s igen sokan gyönyörködtek benne.

— Ajég alatt. Sepsi-Szentkirályban a napokban Vida Julis, csinos fiatal parasztleány, jómódú szülők gyermeke, estefelé eltávozott hazulról s addig ment,mig elérte az Oltón a „léket,“ melyet mosó asszonyok vágtak a jégen. Ott lehúzta csizmáját s belépett a fagyos vízbe, alámerüit és nyomtalanul eltűnt a hullámsirban. A szegény le íny valószinüieg szive körül volt beteg, mert napok óta búskomorság vett rajta erőt, a mi aztán halálba kergette.

— Szerencsétlen lövés. Bereczkben történt, azon városban, mely — mint lapunk más helyén is említve van — arról nevezetes, hogy 4000 lakóju város létére egyetlen orvosa sincs; az eset melyről megemlékezünk, rövid idő alatt már a második. Bálint Imre vadászni ment a napokban az erdőbe; egyszer az erdő szélén a bokrok mögött, egy levágott fatörzs mellett, zörgést hall s mikor

odapillantott, mozgó alakot vett észre. Gyorsan fegyvert fogott rá s mikor a cső eldördült, abban a perczben összerogyott az alak. A másik percz- ben velőtrázó sikoltással rohant ki egy nő az erdőből : „Gyermekem! meglőttek!“ — e szavakkal borult az áldozatra. A szegény asszony 10 —12 éves fiát a szerencsétlen vadász homlokon találta, úgy hogy agyveleje azonnal kifeccsent s szörnyet halt. Bálint Imre, kinek szomorú véletlensége később minden kétségen kívül constatálva lett, azt a hibát követte el, hogy végzetes tévedését észrevévén, elszaladt s az anya följelentése folytán is egyelőre tagadta tettét; utóbb azonban, minthogy az anya különben is felismerte őt, bevallotta, hogy csakugyan ő volt a gyermeknek borzasztó tévedésből gyilkosa. Bálint Imre biztosíték mellett szabadlábra helyeztetett. Megemlítésre méltó véletlen játéka az is, hogy ugyanezen fegyverrel lőtte meg pár év előtt Imre Bálint sógora is unokatestvérét szintén vadászat közben tévedésből.

— Ilyefalváról vettük a következő sorokat: Becses lapja 5. számában az Ilyefalváról irt levélből olvastam, hogy községünkben a dalárda hiányzik, illetőleg megszűnt élni, igaz ugyan, de hogy miért hiányzik, arról egy szó sincs. En a mit tudok, elmondom. Iskolaszékünk a tanitóikar megválasztásánál kiváló figyelmet forditott arra, hogy legalább egy tanítót olyant válasszon, a ki a dalárdát megállapítani és vezetni képes legyen, — előnybe részesítés mellett meg is választotta ; a dalárda rövid idő alatt meg is alakult, alapitóta- gok, részvényesek ajánlkoztak stb., de időközben a testbe valami betegség beütött, ez dermedésbe hozá az egész testet ugyannyira, hogy máig is lézeng ugyan, de életéhez kevés a reménység. Ha iskolaszékünk annak idejébe belátása szerint orvoslást nyújtott volna, vagy pedig jelenleg egy gőzfürdőt rendelne el, meg lehet, hogy a test kigő- zö.ögné a betegséget s tovább dalolna, a mit hiszünk is, hogy meg fog tenni. Többektől azt is hallottam beszélni, hogyha az önképzőkör elnöke annak idejében ezt a tárgyat megbeszélgetés végett a gyüiés elébe terjesztette volna, talán a test jelenleg nem sorvadoznék, de azt is hisszük, hogy az önképzőkör elnöke erre a tárgyra nézve a legközelebb megtartandó gyűlésben véleményét kimondja, vagy legfeljebb tárgyalás alá kitűzi; ezt azért óhajtanék, hát ha a tárgyalás alkalmával a dalárda életvidorrá válnék. Hogy mi lesz az eredmény, azt a tek. szerkesztő urnák tudomására hozni polgári kötelességemnek ismerem. —1.

— Rohonczy támadásai Szegeden az ottani mérnökök körében nagy mozgalmat keltettek. A „Szegedi Napló“ Írja, hogy Rohonczy támadása által a szegedi folyammérnökség hivatalnokai is sértve érezték magukat s felvették — az őket is illető — eldobott keztyüt. Az esemény után rögtön összehívott ülésben elhatározták ugyan is, az összes hazai folyammérnöki hivatalokat egy értekezletre hívni össze, mely hivatva lesz az ügyet tisztázni s a sértést megtorolni.

— Hazánkfia Ujfalvi tanár, kit a fran- czia kormány tudományos kutatások czéljából Ázsiába küldött, Bécsben át e napokban fog nagy útjáról, mely negyedik már e nemben, — Párisba visszatérni, igen érdekes s gazdag gyűjteményeivel. Fiatal neje mindenüvé elkiséré s férje oldalán 9000 kilométernél nagyobb utat tett meg lóháton .

— Furfangosan állt boozut egy fiatal fővárosi tanár és ismert nevű költő, ki legutolsó müvével az akadémiánál sikert nyert, de nem tudta kivívni, hogy azt a nemzeti színházban is előadják. Bosszút terveit. Nagy terjedelmű drámát nyújtott be a nemzeti színház bíráló bizottságához s várta az Ítéletet. Elütötték rajta a port s kimondták, hogy a darabot lehetetlen előadni. Erre a tanár udvarias levelet irt a bizottságnak, melyben mentegeti magát, hogy a visszautasított dráma benyújtásakor elfelejtette m agir ni, hogy az nem eredeti, ‘hanem egy hires orosz iró müve, melyet egész Itáliában nagy lelkesedései adnak elő!

— Tréfás apróságok a képvisel öház- ból. Orbán Balázs beszédébee a többi közt invitálta Rohonczy Gedeoht a szélsőbalra, mondván, hogy „ékesítse sorainkat“. Egy hang jobbról: Csinos legény! Nagy derültség. — Krisztinkovics Ede egyik mondatát igy kezdé : „A szegre akasztott miniszterelnök ur (nagy derültség), azaz hogy kérem: az elveit szegre akasztott miniszterelnök ur“.

— Egy szójáték következményei. A napokban egy nagyváradi társaságban azt kérdezték egy vitatkozni szerető fiatal embertől: „Volt-e már Püspök-Ládán y ban ? A fiatal ember azt felelte, hogy „ezer meg ezerszer“. Erre közbe szól a társaság egy harmadik tagja, hogy: „az nem igaz!“ Természetes, hogy ezt erős vita, majd sértegetés, végül kihívás követte. A párbaj feltételei megál- lapittattak s már már lőttek egymásra a felek (a Bónékut mellett elterülő téren) midőn a kihívó, tudva, hogy ő Püspökladánynak minden zegezu- gát ismeri, kérte ellenfelét, hogy „vonja vissza ha- zudtolását“. A kihívott ezúttal Írásban mutatta fel, miszerint „hazugság az, hogy püspök — Ladány- ban lett volna!“ A kihívó erre isszonyu dühbe jött, távolság és számlálás nélkül is akart lőni. — Ámde a segédek közbeléptek s felvilágosították a dühöngőt, hogy a sértésnek vélt meghazudtolás nem egyéb szójátéknál, a mennyiben nem az ál-