Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-02-13 / 13. szám
13. szám. Sze» kész! ős? gi iroda: Fapiac, Csulak-féle ház,-hevá a lan szellemi részét I 1 illető közlemények küldendők. líiadö hivatal . Pillák Mór könyvnyomdája ko.á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. к ftáramszéfet Sepsi-S^nfgyörgy, 1879. Csütörtök, február 13 ш, társadalmi* szepirc-egytet3î és a ti&epsE-s7<m Megjelenik ezen lap két«»* kint kétszer: csütörtökön és TÄ*fcr*«i» IX. évfolyam. Előfizetési feltétnek : Melyben házhoz kordra, rafy vidékre postán küldv. Egész érre . . 6 frt — 1». bél érre . . . 3 frt — 1«. Negyedévre . . i frt 5» Iw. Hirdetmények aliji: 3 hasábos petit-serért, ríj/ annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 Vr. Nyilttér som 15 kr. A dia dal mám or. Az Olympust ostromolják. Az egymásra rakoLt szikladarabok mindjárt felérnek az égig, s akkor rettegj vén Saturnus oda fenn ! A közelebbi szavazások csatározásainak mégis csak lett eredményük : a kormány csupán 14 votum mai győzött. Abban a 14 ben benne vannak a miniszterek és államtitkárok, tehát a kormány jelenleg csak 3—4 szavazattal rendelkezik. Ezért már most fl isza Káhnín búnak ereszté fejét, Szapáry duPTul, a többi minisztereket pedig elfogta a múlandóság siralmas érzete. így képzelik ezt maguknak az ellenzéki lapok. Mindjárt megváltozott erre az ellenzék külső színe is. Apponyi gyorsan szedi lélegzetét, Szilágyi Dezső szemei örömtüzben égnek és Simonyi Lajos meg-megrántja a mellényét s kiegyenesedik : kezd ő is tartani valamit magára Az eddig megvetett szélsőbal némi res- pektusnak van kitéve és Simonyi Ernő elhiszi, hogy helyzetet teremteni, jobbat a réginél, ö volna hivatva. A kik eddig számba sem vették Eötvös Károlyt, - most jóízűt nevetnek az ő csárda-humorán s kacérkodik vele még a * párton kívül állók« pártja is. Szóval, az ellenzék simul egymáshoz, -- pedig az a sok különféle frakció úgy szereti egymást, mint a kecske a k'-'st, Hanem azért mö'st vidám arcot vágnak egymásnak s ha az országház folyosóján talál koznak együtt, a ,jó reggelt!« helyett azzal üdvözlik egymást: .meddig él még a kormány ?« i agadhatatlan, hogy a mostani kormány helyzete nem tartozik az irigylendő áilapatok közé. Tényleg többségben lenni s a szavazáskor oly megdöbbentő csekély votum-különbsé- get mutatni fel, nem a legkivánatosabb egyetlen kormányra nézve sem. Csakhogy a diadalmámor gőze kissé hamar elkábitotta az ellenzék fejét s ha korrnány- icngttő munkájuk izzadásai közepette még képesek okosan gondolkozni, hamar beláthatják, hogy »sok hűhó semmiért“ mindazon parlamentrázó zsivaj, melyet kifejtettek, hogy zivaKauyó Zsigmond. — Nekrolog. — Hétfalu, 1879. február 6. A „Nemere“ g. számában megjelent cikk alkalmat nyújt nekem folyó év január i-én elhunyt Ivanyó Zsigmond, mint református hitű, lutheránus egyházi segédkező és felekezet nélküli, azaz községi tanitó élete és halála és azon 25 évi időre nézve, melyet Hétfaluban töltött, némelyeket elmondanom. Hjah ! nagyot kelle fordulni az idő kerekének 1848 óta, kivált a néhai Barcaságon, hogy református ember lutheránus egyházi segédkező és felekezet nélküli tanitó lehessen. Jól tudom, hogy sokan fogják a „református és mégis lutheránus s mégis felekezet nélküli“ hazafias munkálkodást — „fából vaskarikának“ tekinteni. És hogy ez lehet séges, bizonyítják az elég szép számmal itt működő nem lutheránus székely fiák. Ez valóságos székely okkupáció vér nélkül. Nem hiszem, hogy találkoznék e szép magyar hazában egyetlenegy magyar lélek, ki nem örvendene e nemzeti épülésnek, melyre Blétfalu szomorú helyzete, egyesek zaj nélküli előre látása s működése s főleg 1848 egyengette az utat. Kanyó Zsigmond életrajza igen hiányos volna, ha csak e nehány száraz adatot sorolnám elő : Született Maksán, tanult Udvarhelyit, tanitói pályára lépett Déván ; 1848149-ben honvédtoborzó és kórházfelügyelő volt Temesvár környékén ; 1849 után levita lett Kőrispatakon, hol néha oly szüle anyagi viszonyok közt élt, hogy levesében az ecet helyét vadalma pótolta ; azután 4 évig Zágonban tart készítettek egy pohár vizben, — melynek várt hatása minden bizonynyal elmarad. A kormány tényleg még tekintélyes többséggel rendelkezik. A kik a küzdelem elől férfiasán megretíráltak, — azok kiléptek ugyan a szabadelvű pártból, de mindezek dacára a kormány, ide nem számítva a horvát képviselőket, 30-nál nagyobb többséggel rendelkezik. Különben ha még annál kevesebb volna, még akkor sem szabad rásütni egy kormányra a kormányképtelenséget Egyik laptársunk igen nevezetes példákkal illusztrálta az ellenzéki vérmes remények alaptalanságát. Rámutatott Belgiumra, melyet pedig a konstituEónálizmus tekintetében az ellenzék is minta-államnak ismer el ; ott nemrég egy kormány két éven át két wzótöbbségg-l kormányzott Angliában Disraeli másfel éven keresztül minoritással kormányozott, mert a whigek nem találták magukat elég и ° ö ^ erőseknek a kormányvállalásra, bár a házban többséggel rendelkeztek. Franciaországban a köztársaság, vagy monarchia kérdése fölött egyetlen szavazattöbbség döntött. Van tehát a parlamentek életében kaden- cia arra, hogy sokkal kisebb erővel is lehet kormányozni, mint a milyen a mostani Tiszakor mányé, Eltekintve azonban attól, hogy az ellenzék diadalrnámora a meg nem lőtt medvebőr feletti áldomás utóhatása csak, mert a kormánynak még pártja és pedig igen tekintélyes pártja van ; eltekintve, mondjuk, e bőszült ittas lárma indokoltságától, még egyéb okunk is van nekünk arra, hogy az ellenzéknek fülébe fütyüljük: azt a nótát, hogy »semmi, semmi sem lesz belőle !« Számítsunk tehát. Hagyjuk egy kissé kéjelégni az ellenzéket s tegyük fel, hogy ők ülnek a kormányon Az oppoziciónak most — a szélsőbalt kivéve, melyet magukkal nem vihetnek a kormány táborába — van 110 képviselője. Ezzel a 110 képviselővel természetesen nem lehet kormányozni, de Apponyiek nagyon jól tudják azt, hogy a mostani kormánypártból — azon esetre kitelnék még egy nehány tartózkodott, Csernátfaluban pedig 21-ig. Bölcsőjét 58 év választja el koporsójától. Iskolája a jók közé tartozott. Gyermekei nem lévén, csak jólelkü neje siratja, ki nem maradt, mint több más, koldusbotra. Tanitótársai élceik köszörűjét vesztették el benne ; mulató körökben ő volt a gondfelejtő humor ébresztője ; e tekintetben helye sokáig üres marad. Gyűlölte „a fenn az ernyő, nincsen kas“ hencegést, mert, mint élet embere, tudta, hogy az ábrándozás az élet megrontója. Halvány képe ez egy kialudt küzdő életnek. Hol is kezdjem, hogy a dolog nyitját megtaláljam? — Előre is megjegyzem, nem tartozom azok közé, kik a tanitó buzgó hazafiságát csak az iskola négy fala közti működéséről Ítélik meg. E tekintetben szakképzettebb főnek engedem a megemlékezést. Vér nélküli székely okkupációról szóltam fen- nebb. A néhai Barcaság, most Brassómegyének 11 lutheránus hitközségben lakó 16 ezernyi magyar népessége — fájdalom! — 1848-ig nem állott magyar közigazgatás alatt, egyházilag pedig még ma is németül kormányoztatik. A nemzettesttől elszakítva és ősi jogaitól megfosztva, jólét hiányában, e szegény, jobbágyságra degradált nép nem volt képes fiait magasabb pályára szánni. — Találunk ugyan e nép kebeléből egyeseket a szegénységgel küzdő állomásokon, kik ezerszer megbánták, hogy nem maradtak az egyszerű falusiak sorában. 1848-ban csordultig telt a pohár s, fájdalom ! saját vére is vegyült abba, mert szabadulni akart a százados nyomás alól. Nemzete felé kezdett gra- vitálni s meginditá .azon üdvös mozgalmat, mely most is tart és tartani fog mindaddig, mig Brassó megyében ellenséges hullámok torlódnak a magyar nemzet hazafias törekvései ellen. Mind e küzdelmeknek cl je lett volna véve, — ha a reformáció után 1OG0 körül nem engedte volna a református tagja az uj pártnak. S ez csakugyan meg is történhetik. Egy istenadta napon tehát azt veszi észre a kormány, hogy megbukott, mert kisebbségben maradt. De gondolja-e az ellenzék, hogy az ilyen renegát-szabadelvűekkel a szélsőbal nélkül tudjon kormányozni? Annyira demoralizálva még nincs a mi parlamentünk, hogy azon esetre a mostani kormánypárt tömegesen csatlakoznék hozzá Marad tehát a 110 és egy nehány képviselővel szemben egy hatalmas oppozició, élén Tisza Kálmánná,1, a ki hírnevét még akkor alapította meg, mikor egy másik oppozició feje volt. A mostani szélsőbal is megmarad annak, a mi volt, — tehát ellenzéknek. Hogy fognak ezekkel szemben a mai tomboló Apponyisták csak egy óráig is kormányozni ? Még jöhetne egy nem remélt fordulat elő: egy fúzió a szélsőbal és elllenzék között. Hanem a ki komolyan rágondol a két irány alap- elveire, melyek oly messze állanak egymástól, mint az ég a földtől : az bizony csak mosolyog erre a feltevésre A kormányra kívánkozó mostani ellenzék tehát a parlamentben többségre nem fog jutni. Hol van tehát a kibontakozás lehetősége ? Sehol. Ha a szabadelvű párt nem szedi össze magát s nem halározza el magát komolyan a kormány támogatására: akkor igen természete- tesen megbukik. A távo levő s mindig csak a koncra lese képviselők száma nem csekély ebben a pártban Ha a kormány bukott és uj kormány nem létesül, a mint az adott viszonyok között nem is létesülhet : akkor a parlamentben nem lesz kormányzó többség, melynek ismét igen okszerű к folyása lesz a parlament feloszlatása A ho1 a pártok nem tudtak egymás között megegyezni, — ott a nemzet Ítél. Egy uj képviselőválasztás azután megmutatja, hogy merre billen az igazság mérlege Ránk nézve ismét meg ismét megújulnak ebből a szomorú tapasztalatok, hogy az ellenzék akkor készti elő a zűrzavart, mikor a csendesség nemzeti szempontból ^nagyon is üdvös volna hazánkra nézve A. M. egyházi státus elüzetni Hétfaluból a helvét hitü papokat. S ki hitte volna, hogy jön még kedvező idő és a székely nemzet fiai foglalják el Brassómegyé- ben a magyar lutheránus iskolákat — nem fegyverrel s nem is hitök terjesztése, hanem tiszta ha- zafisággal, hazát szerető fiák és leányok nevelése végett ? Első sorban több itteni nem felekezetesen elzárkózott pap érdeme az, hogy a lutheránus kapuk felnyíltak a rokon vérü székely fiák előtt, — ezek érdeme viszont az, hogy nem Mexikót, hanem a brassómegyei magyarság' földét választották munkálkodásuk teréül. Sok minden jónak lett forrása az az iS4S-ik esztendő ! Ha székely tisztek vezetése alatt állhatták e nép fiai a haza ellenei ellen ; miért ne bizhatná gyermekei nevelését ezen bátor székely tisztek fiai kezére ? Mondom, nagyot fordult az idő kereke, a válaszfalak omladoznak s a négyfelé forgácsolt felekezeti erők keresve keresék és öjelék egymást.— Nemzetünk négy felekezete kezdi érteni az uj jelszót : „Ne neveljünk az egyháznak, hanem az egyház által a hazának!“ Ily érzületei és elvű papok, tanítók és nép voltak azok, kik a brassómegyei felekezeti iskolákat községiekké alakiták, még pedig nem kis küzdelemmel ; ezek leendnek a további úttörők, hogy a „muszáj“ korszakában írott, más hitével bíbelődő, a négy magyar felekezet válaszfalait fentartó s a nemzet fiait szívben széthasító vallástanok megszűnjenek; ezért nem fognak összeo.nlani a templomok, hanem szebben ragyogni, mint eddig. Uj reformáció, jöjjön el a te országod ! El is jő, mert megteremtik a községi iskolák.
