Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-11-06 / 89. szám

353 A mi városunkban, mely inkább az ipar és munka, tehát a szorgalom városa, csak itt-ott me­rül fel a társadalom iszap t egeréből egy-egy ilyen polyp-faj ; de fájdalom, mégis van, Sepsi Szent- györgyön már az állatország' ezen faja nem tarto­zik a ritkaságok közé. Majd, ha adataim pontosak lesznek, szembeszállók velők nyiltan, hadd lássa ország-világ és olvassa azok neveit, a kik miatt adót fizetni nem lehet. Csak nézzen szét valaki a íalvakban : Sztkatolna, Páké, Barátos, Csernáton, Mátisfalva, lejebb Angyalos stb. csak úgy úsznak az uzsorában; a szegény lakosok bir­tokaikat kötötték le a városi uzsorásoknak és ezek a birtokok nem sokára dobszó alá kerülnek s „ki ad többet érte ?“ — az uzsorás. Elnyeli a roppant kamatfizetés először munkája keresmé­nyét s azután elnyeli a tőke magát a meglevő kis vagyont is és lesz a becsületes munkás, szor­galmas emberből — fizetésképtelen koldus. Ez az oka annak, hogy az adóbehajtás olyan nehéz dolog, ezért nem tud fizetni népünk nagy része adót. Hogy én törvényhozásunkat tettem e szeren­csétlen állapotért felelőssé, annak is megvan a maga oka. Ne elégedjék meg a törvény csupán a 300 forintról kiállított váltóval, hanem kivánjon e s к ü t is az illető hitelezőtől, hogy csakugyan annyit és például nem 200 frtot kapott-e kölcsön az illető, lehuzatván kamat fejében előre a harma­dik száz forint, — a mint ez rendesen történni szo­kott. Az ilyen törvényt kijátszani könnyű és fáj­dalom, naponta ki is játszódja az élelmes, pénzso- vár tőkepénzes. Ezen kellene segiteni valami utón. Mert hogy a mai rongált állapotoknak egyenesen a rendszeres uzsoráskodás az oka, azt elvitázni nem lehet. Többet akarván még' e tárgyban irni, ezúttal befejezem czikkemet. X-y. KÖZGAZDÁSZAT. A gyümölcs mint adófizető. Akármilyen különösnek tetszik is ez a czim, de való igazságot fejez ki. Van a mi gyönyörüsé ges földgolyóbisunknak egy darabka része, melyet tiszta svábok laknak, л Rajna vidékén fekszik, a hires Rajna vidékén, melyet már az Isten is gyö­nyörűnek alkotott, az emberi szorgalom pedig va­lóságos paradicsomkertté varázsolt. A mi szép hazánk térés rónaságain ezer meg ezer hold számra hever a drága föld, melyet nem mivel senki, me­lyen egyetlen árva fácska sem vet árnyékot. A sváb földön nincs egy talpalatnyi rög sem, melyet az emberi kéz munira alá ne fogna, s ha egyébre már nem használhatja, hát ás rajta egy kis göd­röt : bele tesz egy vadonezot, aztán beoltja és ápolja hűségesen. Egy porosz újság irja, hogy a sváb földnek nincs egyetlen parányi faluja se, melynek lakosai akár állami, akár községi adót üzemének. Nem fizetnek egy árva krajezárt sem, mind kifizeti a gyümölcs, s még a gazda ládájában is marad be­lőle. Az állami adó szépen kitelik a magános ker­tekben termő gyümölcs jövedelméből, a közönséges adót busásan kifutja a községi utak szélén s egyéb üres közös telkekre ültetett gyümölcsfák termése. Az elöljáróság ültetteti be a községi utak széleit jó fajta gyümölcsfákkal és gondoztatja is minta­szerűen. Felette sok olyan község van, mely évente tizezer forintnál többet vesz be gyümölcsből. A kormány látva a jó eredményt, erősen is ügyel, hogy a gyümölcsfa-tenyésztése mentői na­gyobb kiterjedést vegyen. Mannheim városának elöljárósága például elmaradt a többi községtől, még pedig anyira elmaradt, hogy a kormány 1858- ban kemény- n ráirt és rendeletben hagyta meg nekik a gyümölcsfaültetést. Hogy ez a kénysze­rítő parancs mennyit használt, bizonyitja az, hogy 1868-ban vagyis tiz évvel később már 49250 bé­csi mérő gyümölcsöt adott el Mannheim városa és 51 ezer forintot vett be érte parázs pénzben. Szép summa pénz, megérdemelte a tiz évi csekély fáradságot, mert hiszen a gyümölcsfa tenyésztése bizony nem jár valami égbe kiáitó nagy munkával. Mi a tejjel mézzel folyó Kánaánban lakó ma­gyarok nyögünk az adó súlya alatt ; örökös pa- laszszal van teli a szánk, mig az a jámbor sváb egy fillér adót sem fizet. Túl tett rajtunk irgalmat- natlanul. De hát túl is tehetett, mert szép Ma­gyarország földjén, hol lát egyebet valaki az útak izéién keserű lapunál, bogáncsnál, szerbtövisnél ? A ceserü lapu pedig nem fizeti ki r z adót. Próbálná neg csak egyetlen község először, ültetné be min­ién községi üres telkét jó fajta gyümölcsfákkal és ipolná gondosan ; tiz esztendő sem kerülne bele, íogy községi adót nem kellene fizetnie, kifizetné íz a hűséges fa minden búbaj nélkül. E mellet nilyen gyönyörűséges dolog volna két sor lom jós, árnyékos fa közt ballagni a mezőre rnunkál- :odni, a délebédet a hüs árnyékban falatozgatni régig, s egy egy lepotyanó érett gyümölcscsel risiteni fel magunkat. Próbáljuk meg csak ! 0}-. KÜLÖNFÉLÉK. — Három szék megye közigazgatási bi zottsága folyó hó 4-én ülést tartott. A gyűlésről lapunk jövő száma fog tudósítást hozni. — Az első hó jókora tömegben hullott le. A megfehéredett házak, a fehér palásttal bevont erdők egész téiies szint adnak. Különben kemé­nyebb fagy még nem volt, de pár nap alatt vár­ható már ez is, s akkor a tél minden requisitu- maival együtt beköszönt. — A sepsiszentgyörgyi jótékony- czélu nőegylet részvényes tagjai tisztelettel felhi­vatnak, hogy évi részvényilletéköket az alapsza­bályok értelmében folyó évi deczember hó i-éig egyleti pénztárnok tek. Bogdán Arthur úrhoz be­fizetni méltóztassanak . — Sepsi Szentgyörgyön, 1879. november 3-án. Révay Lajos, titkár. — Petr oleum ég és az utczán. Nagy csődületet s meglehetős rémületet okozott múlt hétfőn városunkban egy véletlen eset. — Valaki ugyanis 12 — 15 liter petróleummal telt korsót a csiki uíczában eltört s a petroleum szétfolyt. Egy kocsis a korsó fenekét, melyben még egy kevés petroleum volt, felvette s kíváncsiságból meggyuj- totta. Mikor azonban kezében égni kezdett, meg­ijedve ledobta a földre. Mi volt természetesebb, mint hogy ettől az utczán szétfolyt petroleum rög­tön lángot vetett. A lang roppant magasan nyal­dosta már a házak fedelét, melyek szerencsére cseréppel lévén fedve, nem g'yulhattak meg könyen, csupán egy kapu kezdett égni, melyet azonban az összefutott emberek rögtön kioltottak, mig el­lenben az utczán csak nagy nehezen lehetett az égő petroleomat eloltani. — Háromszék több kiállító által volt képviselve a deési kiállításon. Az ottani lapok („Szóin. Dob,“ „Kiál. Emi. Lapok.“) elismeréssel szólnak ezekről. Egy helyen azt irja a „K. E. L,“ hogy a székely szövészeti ipar méltó feltűnés kel­tett. „Itt láttuk — ugy mond — a saját kende­rünkből, a mieink által szőtt, a kor ízlésének meg­felelő ágytakarókat, járókákat, kötényeket, törül­közőket, asztalterítőket, továbbá a Solymosi Anna tanítónő által, 18 rüskötőgéppel készített diszágy- takarót stb.“ Majd ugyanazon lap a székely házi­iparról emlékezvén meg, a következőket irja:,,Az ipar ez ágának művelése a legifjabb ; ezt tudva elismeréssel kell felemlítenünk a székely ipar egy­let tevékenységét, mint melynek köszönhető, hogy az, mint e vidék munkálkodásának eredménye már ma is felér a Lajtán túli sógorok productumai- val. A fennemlitett kiállító két derék tanítónőnek, Nagy Leróznek és Solymosi Annának munkái köz figyelmet keltők, utóbbinak virágcsokrára méltán jegyezték, meg hogy : „csak az illata hiányzik.“ Ugyan onnan Székely Jánosné kendői figyelemre méltók ; nem különben Barta Józsefné "munkái.“ Ez alkalommal följegyezzük megyénk részéről azok neveit, a kik a deési kiállításon kitüntetés ben részesültek. Ezüstérmet nyert a s.-szent- györgyi háziipar-egyesület ; bronc érmet me­gyénkből senki nem kapott. Disz oklevelet nyert Solymosi Anna, Binder Lajos, Barta József­né (S.-szénigyörgy.) Nagy Teréz, Székelyül Incze Sarolta, Székely Jánosné, (K.-Vásárhely.) — Osdoláról a következő sorokat vet- t ülc : Hídvégi gróf Nemes János ő méltósága ke­gyeskedett az Osdola községi rom. kath. iskola alapítványára egyszáz forintot adományozni. Mél- tóztasson a tisztelt szerkesztő ur Osdola községé­nek a gróf ő méltósága iránti alázatos hálanyilvá- nitásának becses lapjában is kifejezést adni. — Egyébiránt maradtam stb. G e r é b István, kör­jegyző. — Abikszádi lopásról hetetekkel ez­előtt mi is közöltünk egy napi hirt, mely sajnála­tunkra, a bikszádi üveggyár derék tisztartóját, H e g y e 1 i urat is nem kis mértékben kompromit­tálta. A napokban a valódi tettes (egy szolga) saját bevallása után elfogatott — s így Hegyeli urat, a méltatlanul g'yanusitott becsületes tiszttartót, a törvény is fölmentette. A megtámadott társadalmi becsületnek teszünk tehát eleget, midőn Il-gyeli ur ártatlanságát itt a nyilvánosság előtt is köztu­domásra hozzuk — kijelentjük, hogy az ellene la­punkban is felmerült gyanú alaptalan volt. — II a j t ó V a d á s z a t. Bodzaforduló kör nyékén folyó hó 15-én és esetleg az azutáni napo- Kon ragadozó állatokra felsőbb enged ly folytán hivatalos hajtóvadászat fog tartatni, melyre a részt venni kívánók meghivatnak. Találkozási hely lesz a Bodzaforduló és Bodzavám közötti prázsmári korcs­ma az irt napon reggeli 6 órakor — Ezen hajtó­vadászat vezetését bodolai birtokos mélt. Béldi Tivadar ur szíveskedett elválalni. Ha folyó hó 15- én a vadászat kedvezőtlen időjárás miatt nem len­ne megkezdhető, minden további hirdetés nélkül a következő kedvező napokon fog megtartatni. — Uzon, 1879. november 3-án. Tompa M i к 1 ó s, szolgabiró. — Királyi lövés. Midőn ő Felsége ne hány nap előtt alkonyaikor a gödöllői uradalom­hoz tartozó szentkirályi erdőben Bemard királyi erdész vezetése mellett, egy x2 ágú szarvas elej­tése után a cserkész-vadászatról visszatért, lenki erdőrészben, jól irányzott golyólövéssel, egy ha­bituas kőszáli sast terített le. F,zen esemény аз udvari körökben nagy mozgalmat idézett elő, mert a királynak, sokévi fáradozásai daczára az álpesek közt s a Salzkammergátban, most sikerült először életében a lég ezen királyát lelőni. A sastoll — melyet ő felsége vadászkalapjához tűzött, örökre emlékezetessé fogja tenni előtte a magyar korona uradalom erdőit. A nemes préda mint a P. H. irja — a gödöllői kastély éttermében ezüst tál- czán volt kitéve közszemlére s másnap a futár magával vitte Bécsbe, hogy a na-uralien kabinet­ben kitömve: repülő helyzetben foglaljon helyet a király dolgozó szobájában. — Egyházi kitüntetések. Ö felsége a gyu­lafehérvári gör. kath. főkáptalannál: Mánfi István tanoda kanonoknak, az őrkanonokságra ; Antonelli János theologus kanonoknak, a tanoda kanonok- ságra ; Moldován Micu János theologus kanonok­nak, a jkanczellárkanonokságra leendő fokozatos előléptetését jóváhagyta. — A budapesti ref. theologiai intézet igazgatósága nov. i-étől kezdve egy áldásos intéz­ményt léptet életbe. Értjük a hittani intézet hall­gatói számára felállított konviktust, melyben a ta­nulók 5 frt, illetőleg 3 frt havi fizetés mellett élel­mezést kapnak. Hogy mily üdvös ez intézkedés főleg a fővárosban, hol a nehéz és drága megél­hetés annyi tanulót terel le pályájáról oly lejtőre, melyen vajmi nehéz a megállapodás, azt nem szük­ség bőven magyaráznunk, s a tanügy és ifjúság barátai mindenesetre köszönettel tartoznak a ref. kollégiumot fentartó egyháznak, mely az üdvös intézményt létesité. A Z i c h y-F erraris Vikto r-ü g y ismét napirendre kerül és pedig két alakban is. A buda­pesti jockey-klub ugyanis legközelebb fog Zichy Viktor kizárása ügyében határozni. A klub e kér­dést másodszor tárgyalja. Első ízben nyolez szava­zat hiján a kizárás kimondatott ; a határozat azon­ban formahiány miatt megsemmisittetett. Zichy Viktor most Erlanger egy nyilatkozatát terjeszti a kör elé, melylyel magát igazolni reményű. — Zichy 'Domokos gróf, volt erdélyi püspök hosszas betegeskedés után erdélyi birtokán meghalt. Halála hírére Zichy Jenő gróf, ki hir sze­rint óriási vagyon örököse lesz, Erdélybe utazott. Zichy Domokos fiatal 'korában 1842-ig ó szőnyi plébános s egyúttal olmüczi kanonok volt. Midőn Kopácsy veszprémi püspök esztergomi érsekké s az ország prímásává kineveztetett, két évi vacan­tia után gróf Zichy neveztetett ki veszprémi püs­pökké, mely állásától azonban 1848-ban egy ké­nyes ügy miatt kénytelen volt megválni ; Ranol- der lett utóda. A forradalom alatt Stájerországban húzódott meg, később biharmegyei birtokaira vo­nult vissza s csak ritkán jött be a fővárosba. Né­hány héttel ezelőtt Erdélyben súlyosan megbete­gedett, ugy hogy az orvosok lemondtak életéről. — Thalia papjai — Székelyhidon Rosz- szul ment dolga a székelyhídi színtársulatnak miért is ott akarták hagyni a helységet. Működésüket tehát egy ritka színmű előadásával készültek befe­jezni. Elő is adták búcsúzóul az „így áll a világ“ czimü darabot. A szindap — mint a „Debr. Ellenőr“ irja — a vándorszini élet jellemvonásainak hü tük­re. „így áll a világ“ eredeti, halálra nevettető bo­hózat ; összeírta Jáni. Öt képben; első kép : Musz­ka török háború Plevnánál. Második: Szilaj betyár Harmadik: Festék (?) szerelme Negyedik : Don Juan kalandja. Ötödik: A három jómadár Az elő­adást nagy némaképletek előzték meg : Ábrahám, Julius Caesar, Napoleon, Hadsi Lója, Petőfi, Sán dór. Mindezen egymástól elütő charaktereket Szir­mai Ernő praesentálta a székelyhídi közönség szi ne élőit. A személyzet szerény számára azon kö­rülményből lehet következtetni, hogy egy szerep­lő három, négy szerepben is föllép. Maga a darab nem nagyon hederit a históriai hü>égre, mert a plevnai csatában Báthory Mária férjét szerepel­teti. _ TI о g y tetsznek a b e г 1 i n i e к. A na pokban egy marrokkói követség járt Berlinben a császárnál, ki tolmács által beszélgetett velük. Történt pedig, hogy a követség vezetője, egy öreg jolelkü muzulmán nem igen tudott megfelelni a hozzáintézett kérdésekre, miért is a tolmács ne­hogy az öreg hallgatása által sert.se a császárt, betanította, hogy a kérdésekre csak sorolja elő baromá lományát ; majd ő (a tolmács) elvóg'zi a többit, s megfelel helyette, Midőn tehát a császár ezt kérdezte az öregtől : Hogy tetszenek a berli­niek ? — ez egész kényelemmel arab nyelven igy felelt: „200 ló, sok szamár, 1000 barom és 3000 birka.“ — A tolmács meg igy adta vissza e sza vakat : A berliniek, felséges ur — úgymond Sidi — igen tetszenek neki, mert szeretetreméltók és munkások, szép és erényes feleségeik vannak. — A szerencse kereke. В . . . ur, a ki még nemrég hivatalnok volt egy banküzletben, már előbb milliomosnak mondhatta magát. A bakkarhban vagyona 20 frankra apadt le. Ez­zel egy lóversenyen öt Lajos-aranyat nyert, ebből vásárolt magának egy „Credit foncier“ sorsjegyet. Rövid idő alatt kihúzták a számát és nyert 2000 frankot. Ez a kis összeg lehetővé tette jnelti, hogy elvegyen egy 40 ezer frtos leányt. Házassága után hat hónapra a feleségének egy nagybátyja halt meg s hagyot reájuk 25.000 frankot. Ezzel В . . . ur a tőzsdén kezdett játszani, és elvesztette nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom