Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-03 / 79. szám

314 de valahányszor a. korlátok átlepettek, a szabadság mindig veszélyeztetve volt, mert minden nemzetnek nagy többsége kívánja a békét és biztonságot, melyet a sza­badság legnagyobb áldásainak lát. Ajánlom a bizottság válaszfelirati javaslatát elfogadásra. Tisza Kálmán: T. ház! En ki fogom fejtem a javaslatok iránt nézeteimet. A mi a Trifunácz és Miletics képv. urak által beadott javaslatot illeti azt már a megszólítás maga, de továbbá a benne minduntalan elő forduló azon kifejezés: О Felsége birodalmát, mely­nek illustratiójául benne van majdnem annyi Ausztriának belügyeirül, mint Magyarországéiról, már az elég ok arra, a miért én azon javaslatot elfogadhatónak nem tartom, annyival inkább, mert mind a czim, mind ama kifejezés nem csak Magyarország részére általam óhaj­tott helyzetnek , hanem még a jelenleg fenálló dualis- musnak sem felel meg, mert azon czim az egységes Ausztria idejéből való s az osztrák birodalom emlege­tése alatt, Magyarországot és Ausztriát egyiránt mint egységes államot érti. Ennélfogva ezen javaslatot egy­szerűen mellőzzük, (általános helyeslés) mert tekintve azon alaptalan rágalmakat, melyekkel abban mi magya­rok illettetünk nem lehetne másként, mint a legszigo­rúbb megróvással utasítani el. De nem fogadhatom el azon felirati javaslatot sem, mely a 48-as párt részéről beadatott, noha sok van benne, mit igaznak elismerek. De egy vezéreszme vonul rajta keresztül, hogy ezen képviselőház törvénytelen, s hogy ezt fel kell oszlatni: mit én el nem fogadhatok. Történtek a választásoknál törvénytelenségek ; megesett az is, hogy egy vagy más helyt az összeiró bizottságok nem a törvényt vették alapul. De nem bebizonyítható, hogy ily módon jött volna össze az egész ház többsége. S mi eredménye lehet annak, ha a háznak egy része ki akarja mondani, hogy a képvi- selőház törvénytelen. Hogy azok, a kik ezen testüle­tet törvénytelennek tartják, abból kilépjenek? Ezt a képviselők önfentartási szempontból nem tehetik; mert egy párt, mely az alkotmányos küzdtérröl lelép, önma­gát semmisiti meg. S igy tagjai maradnak azon kép- viselöháznak melyre magok igyekeztek a törvénytelen­ség bélyegét rásütni. (Elénk helyeslés.) De nem fo­gadhatom el a Schwartz Gyula t. képviselő társam és társai által beadott javaslatot sem. Az egyik ok az is, hogy a reformkérdéseket, melyeket közjogiaknak szok­tunk nevezni, nem is érinti. De különben is meglepett egy szabadelvű reformpárt felirata, melyben az az or­szággyűlés tartamát meghosszabbítani, a képviselőház tagjainak számát kevesbíteni akarja, és a sajtóvétsége- ket a legrövidebb biinfenyitő eljárással kívánja büntetni. Oly törvény és eljárás kivántató, mely mellett a sajtóvét­ségek megbüntetésének örve alatt magát a szabadságot megszorítani ne lehetne. A ház bizottságának javaslata felfogásom szerint tapintatosan, helyesen van szerkeszt­ve. Ha a kormány ép oly tapintatos le tt volna a trón­beszéd szerkesztésében, sok elmaradhatott volna azok- j ból, a mik talán a vitákban most felmerülni fognak. A í háznak bizottsága az 1867. XII. t. czikket jónak, he-1 lyesnek és olyannak találja, melyben az ország alkot­mányos életének biztosítékait leli föl ; de azok kiknek 1 e törvény irányában más nézetünk van, kik örömmel üdvözölték a kiegyezést, de nem helyeslik annak mó­dozatait, azt teljes hallgatással nem mellőzhetik. Már ezért sem lehet, elfogadnom e javaslatot, és még is'csak egy észrevételt kívánok reá tenni; mert talán azon egyet­len pont ez, a melyben a t. bizottság nem volt eléggé óvatos az alkotmányosság követelményeinek megóvása ban ; és e pont ép arra vonatkozik, a mit a t. előadó j ur is kiemelt, a kolozsvári egyetem és a Ludovica Aka- ; démia ügyében. Én is örömmel, én is hálával fogadom a fejedelem gondoskodását, de nem szabad megfeléd- ; keznünk mégis arról, hogy oly országban, a hol alkot­mányosság van, és a hol az országgyűlés 8—10 hóna- ! pig ül együtt, пфп ez volna az eljárás módja. E ja­vaslatot tehát el nem fogadom. Éjjel aztán Antának, mivel sokat gondolt anyja elbeszélésére, különös álma volt. Szabad síkon állott a város előtt, és feltekintett a homályos égre, midőn egy- ! szerre mint czikázó villámtól, fénylő hasadás támadt rajta, az ég homálya szétoszlott és soha sem látott fény­ár ömlött le, mely megaranyzá a hegyeket, fakoronákat sőt a fűszálak hegyeit, égő színekben tündököltete min­den kavicsot és a síkság folyójábán arany hullámokat hömpölygete. Anta szive magasan és szabadon dobo­gott, csillámló fényhullámokat látott lassan elvonulni szülővárosa felé, melynek kupolái és tornyai fényten­gerben úsztak. (Folytatása következik.) Szóló ezután áttér az általa beterjesztett javaslat­ra s csupán 4 tekintetben kívánja azt indokolni. Az egyik, hogy miért van az, hogy a közjogi kérdésekről is szól, s a másik az, hogy miért tartotta szükségesnek, ! hogy a legnevezetesebb pontok™ nézve legalább kife­jezze azon általáaios elveket is, a melyek szerint azon kérdéseket megoldandóknak tartja; harmadik tekintet, ; miért tartotta szükségesnek felemliteni a választásokra vonatkozólag a kormányhatalommal való visszaéléseket, miért azon figyelmeztetést, melyet a fejedelemhez intézni kívánt, szemben a kormány általános eljárásával; s ne­gyedszer, hogy miért tartotta szükségesnek a külügyekre vonatkozólag, úgy nyilatkozni mint tette. Ezután áttér nézeteinek részletesebb előadására, s végül, miután az egyes miniszterek személyére vonatkozólag egykét ész­revételt tett, kijelenti, hogy javaslata, ha nem is fogad­hatnék el, úgy vegye azt a többség fontolóra. Lónyay Menyhért gr. : Beszéde végén arra intett bennünket a t. képviselő ur, hogy őrizzük meg a ma­gyar kormány becsületét, mert ez közös érdek. Én is azt tartom, hogy a kormánynak becsületét megőrizni kötelessége az ország mindkét pártjának. Ma mi ülünk itt, holnap ők ülhetnek e helyen s ép ezért sajnos, hogy az ellenzéknek egyik vezére a nélkül, hogy bármi ha­tározott adattal, bármi határozott állítással tudott volna előállni, ily váddal mer bennünket illetni. Úgy hiszem ez oly előzmény mely által az alkotmányos kormány tekintélye hozatik kérdésbe. A képviselő ur eljárása, a méltányossággal, sőt a parlamentaris eljárással sem egyeztethető meg; ennélfogva tehát tett ezélzásait ezen­nel határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) Ha tud a képviselő ur oly tényt, mely a kormány becsületével nem egyezik meg, álljon azzal elő nyíltan s hozza a képviselőház elé. Vannak törvényeink, me­lyek vádak tekintetében rendelkeznek. A kcpviselöház fog azután ítélni, vájjon alaposak-e azon vádak, vagy csak alaptalan gyanúsítások. Simonvi Ernő szólott ezután a saját és elvtár­sai által beadott javaslat mellett, mely beszéd után a mai ülésnek vége lön. A zágoni nőegylet tárlata. Egy vidéki életünkben feltűnő s átalában nagy jelentésű dologról tudósítom e becses lapok olvasóit t. i. a zágoni nöegylet által Zágonban rendezett s szept. 22. 23. 24. tartott tárlatáról. A zágoni nöegylet munkás fáradhatlan elnöke b. Szentkereszty Stephanie rendezte a tárlatot egyfelől azért, hogy a helybeli és vidéki nőknek kivált a le­ányoknak buzdításul szolgáljon az a női ipar minden ágában gyorsított elör.etörekvésre; másfelől, hogy ez utón is szaporítsa az egylet pénzerejét, s igy módot j nyújtson annak nemes tevékenységét mentői nagyobb körben és mértékben gyakorolni. A tárlat igen szépen sikerült. Helyiségéül a le- j ányiskola tantermei voltak elkészítve, hol egyben gyű-1 ínölcs, vetemény, kenyér, tészta, tej, vaj-félék, másban minden nemű len, kender és gyapjú szövetek, úgy nyers kender, len, gyapjufonalak, ezérnák, harmadikban fe- hérnémü, varrások s számtalan díszmunkák mind nagy csinnal és renddel kiállítva teljesen kielégítették a né­zők igényeit. Nagy számmal is voltak nézők különösen 22-én a tárlat első napján, s élénk kedvvel vettek részt a kü­lönböző sorsolásokban, melyeket liasonlólag a vagyon szaporítása végett a nöegylet rendezett a kiállítók ál­tal a tárlatnak ajándékul adott egyes czikkékből; Feltűnt a néző előtt a sok szép s kiváló gyümölcs, csaknem mind zágoni termény s itt kiválólag báró Szentkereszty Istvánnak, és Bartha Ferencznek szor­galma bizonysága; jól esett látni a roppant sok s igen jó és szép vásznat, s mindennemű szöveteket, melyek a zágoni s vidékbeli nőknek különféle női iparágakban kitüntetett munkakedvét és szorgalmát tanusiták; öröm­mel néztük a sokféle díszmunkákat is, melyek között a csinos hímzések, szép horgolások, ízléssel kiállított szép varrások stb. az illető tulajdonosaiknak nagy di­cséretére, a tárlatnak emelésére szolgáltak. Igen sokan a kiállítók közül egyes kiállított czik- kekkel megajándékozták a tárlatot, sokan felül fizető sekkel gazdagították annak pénztárát: fogadják érette a legforróbb köszönetét. Egy szép szőnyeget ajándéko­kozott Szentiványból Bartha Mári, . csinos kosarat gr. Nemes Jánosné, egy értékes nagy képet b. Szentke­reszty Stephanie, valamint pl. szövetet, befőtteket, gyü­mölcsöt stb. csaknem minden tagja a zágoni nőegylet­nek. Pénzt küldött gr. Kálnoki Félixné három ara­nyat; Seethal Ferencz 10 irtot; felül fizettek 1 3 írttal belépti jegyekért, 2—5 írttal sorsjegyekért többen. Szives köszönet mindazoknak ! E mellett a zágoniak nagy része a nyereményét vissza ajándékozta, a mi újból kisorsoltatván, ismét jövedelmet hozott. Ennyi utón befolyó krajezárok és forintok szép I kis összeggel gyarapították a zágoni nöegylet pénztá­rát, a mi újabb ösztön ismét arra, hogy az egylet tag­jai fáradhatlan elnökük példájára újra élénkül s kedv vei folytassák tovább szép munkásságukot. Megemlítjük végül, hogy az egylet a jelesebb czik- keket jutalmazta is. Kiosztott 10 egy forintos, 14 öt­ven krajezáros jutalmat és 40 dicsérő oklevelet. Ezekben megirtunk mindent, a mi e tárlatról köz- tudomásra jutandó, s a mi buzdításul szolgálhat mások­nak is arra, hogy ilyen közjó előmozdítását ezélzó tettekkel és eljárásokkal kívánjanak szolgálni a társa­dalomnak. Sorainkat azon szívből jövő jó kívánsággal zár­juk be, hogy a zágoni nöegylet tagjai s annak nagy tiszteletet érdemlő munkás derék elnöke sokáig sokáig éljenek!!! Tanú. Ezen czikk kiegészítéséül közöljük egy Zágonból szept. 26-áról kelt szintén ezen tárgyra vonatkozó czikk részletét. Eddig a zágoni tárlat fényes oldalát igyekeztem rajzolni, már most kötelességem árnyékos oldalát is fel- ' mutatni a mi azonban korántsem sötétíti el a környe­zetet. Valamint sok mások úgy én is nem elég érettnek tartom azon eljárást, hogy a kiállítás oly rövid időre határoztatott ; mert többeket hallottam arról panaszolni hogy bár korábban tudósittattak volna, hogy lett volna idejök kisorsolás végett is ezt vagy amazt elöállitni. Továbbá egy ember kezében volt a nyerendő czikkek sorsa, ki is nem őrködhetvén eléggé, a számokat ezis azis tetszése szerént tehette egyik tárgyról a másra, a mi nagy visszatetszést szült. S jó részt nyilvánosan ki­nyi latkoztatandó, hogy az ily jótékony egyletek ne le­gyenek oly követelők a közreműködőkkel szemben; mert megtörtént most is, hogy. némelyek kiállított tár­gyait az illetők csínyből ajándéknak jegyzőkönyvezték s igy a kiállító tudta s akarata nélkül kisorsolták. A mi a kiállított tárgyak jutalmazását illeti, az is nagyon különös gondolkodóba ejti a vizsgálót; mert a nöegylet elismerésül s buzditásid jutalmakat tűz ki, elsőrendű jutalom 1 frt., másodrendű 50 kr., harmad­rendű egy dicsérő oklevét. Ismeretes dolog az, hogy minden jutalmazásnál legfőbb jutalom a legnagyobb pénzösszeg s legkisebb a dicsérő oklevél; már most itta legfőbb jutalom csak egy forint volt, — a dicsérő oklevél készítése pedig tán költségesebb, de ha nem is, sokkal nagyobb tekin- télylyel biró mint ama forint s ép. ezért a pénzjutalmat többen visszautasították, hogy dicsérő oklevelet kaphas­sanak ; szóval kijátszottál? az egylet gyengeségét. A biráló bizottságnak hibájául tudatik föl az, hogy nem gyűlt össze úgy a hogy határoztatott előre és az össze-visszaszedett bizottság törvénytelen, szabályellenes eljárása yolt az, hogy oly dolgokat is jutalmazott, ; melyek férfiak által hozattak létre. A mint a dolog rendes menetén át tapasztalható mindenütt minden az egylet jólléte s virágzásáért történt s igy az megbocsajtható. A tiszta jövedelem 200 forint kevés híjával, mit a jó érzésű elvpártiakon kivül kivált Báró Szentkereszty Stefanie ügybuzgóságának köszönhetjük. Nem hagyha­tom dicsérés nélkül Gál Antal uj tanítót is, ki mint egyleti jegyző fáradozott. Végóhajom, hogy a zágoni nők ezen eljárása bír­jon több helységeket hasonló tettekre, s mindent fel­használván nevelésügyünk előmozdítására ne törpüljön ne vesszen el, de virágozzék s éljen örökre nemzetünk a magyar! Zágoni. Uj iskola S.-Szt.-Királyon. üzon, 1872. szept. 24-én. Hála a kornak, hogy megértettük intő szózatát, hála jelen századunknak, hogy csaknem naponkint szol­gáltat olyan szellemi életünkre vonatkozó vívmányokat, melyek felett méltán ülhetünk diadalt ! Hála napjaink­nak, melyek meghozák számunkra az örömöt, midőn igy szólhatunk : „Boldog Magyarország ! E kis nemzet nem fog elveszni, mert a tudomány megtartja; nem fogja a szegénység elnyomni, mert a tudomány gazdag­gá tesz : nem fog erkölcsileg sülyedni, mert a tudomány fölemeli; nem fog meghódolni, mert a tudomány ha­talom.“ Ily méltó örömérzettel állottunk szeptemben 14-én Sepsi-Szt.-Királyon, egy rozzant ház előtt, hova a nép­nevelés egy uj templomának alapkőletétele hozta össze a helység különböző rangú és rendű lakóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom