Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------A munka ünnepén. Május 1. (J.) Mikor Adámot az Úr kiűzé a paradicsomból, megmondta neki, hogy arczá- nak verejtékével keresse meg a kenyerét. Azóta az emberek tömege véres verejtéket izzad, hogy megélhessen. Ez igy is van jól. Az Úr a munkát összeházasította a boldogsággal, hogy egymást nem is nélkülözhetik. Megelégedést és boldogságot csak küzdés után érezhetni. Pihenést csak fáradság után. A ki nem ismeri a munkát, annak a nyugalom — unalom! Ez pedig minden rossz forrása. Mikor az ember a paradicsomból kiköltözködött, élűiről kellett mindent kezdenie, hogy lépcsőnként szellemi és testi munkával vívja meg azt az égbenyuló hegyet, melynek ormán a tökéletesség, boldogság honába érkezik, oda, honnan Adám száműzetett. Mindenki, a ki az emberi nem boldogságán fáradozik, ezt a közös, nagy czélt szolgálja, mely lehet, most még távolinak tetszik, mert az ember nem halad folyton, olykor megáll, néha visszaesik, de a lelkes hit és a munka, a mi fölemeli és szárnyakat kölcsönöz neki. A munka eredményeit nagyra kell becsülnünk s a munkásokat elismernünk, és megillető tiszteletben részesítenünk. Az Isten segítsége, jóakarata és sugallata onnan is nyilvánvaló, hogy némely embernek tőle küldetése van. Ha dolgoznak, övezzük borostyánnal, babérral fenkölt homlokukat. De vájjon nálunk Magyarországon kap-e szellemi vagy kézi munkás tisztességes elismerést, megélhetést? A művész, az iró, az Istentől fölkent csak gúnyt arat és megkövezést. Pedig azok a szellemi munkások dohos hivatali szobákban, testet-lelket sorvasztó s megölő munkákkal foglalkoznak, a kézi munkások pedig tüdőt gyilkoló, csontot maró levegőben és ugyanannyi veszedelem között a gyárakban, kis ipartelepeken, műhelyekben, műhelyeknek nevezett kis odúkban, bányákban vergődik át életüket. Mindannyian pedig megérdemelnek szemernyi elismerést, bárha nem is az egyesek működése, de mint az összeség atomjai teljesitik a nagy munkát s annak nagy eredményét: a közjólétet, a világ előrehaladását. Ha körültekintünk, mindenütt a vissza- taszitást s a szeretet hiányát tapasztaljuk. Megérkezett a munka nagy ünnepe: május elseje. Szenteljük ezt a napot a munka kultuszának s szórjuk gazdagon a munka verejtékes bajnokainak lábai elé tiszteletünk soha nem hervadó virágait. Nyissuk meg szivünket nagy eszméi előtt és lépjünk sorompóba diadaláért. Ragadjuk ki magunkat e napon a napi élet zajgó forgatagából, hol a munka nemei szerint tesznek az emberek meg- külömböztetéseket. Pedig a becsületes munka minden fajtája érdemes elismerésünkre. Szűnjön meg egyfelől a lenézés s a gőg, másrészről az erőszak. A május elseje az egyetemes munkálkodás magasztos ünnepe, nem pedig csupán a szoczi- álistáké, mint ők szeretik hangoztatni. Szűnjenek meg az úgynevezett gazdasági ellentétek, melyek a legvéresebb har- czot jelentik. Ne tépázzák már szüntelenül egymást az emberek s ne kövessék ezt a harczot a legförtelmesebb bűnök: mint a hazugság, irigység, alakoskodás, nem is szólva azokról a bűnökről, melyeket a büntetőtörvénykönyv bélyegez meg. S hiába ámítanánk magunkat, mert ez a háború a mai ünnepen sem szünetel. Az ellentét még ma is olyan kapitalista termék, mint a vasgyár izzó ke- menczéje, a melyben a tűznek sohasem szabad kialudnia. Attól a kis babától kezdve, a ki görbén néz testvérkéjére, mert az talán nagyobb babát kapott, mintő, egész addig a katonáig, a ki töltött fegyverrel nézegetett a montenegrói határ felé, mind azt hirdeti, hogy a szeretet érzése még távol tanyázik a szivünktől. De nekünk annál fanatikusabban kell hirdetnünk, hogy egyesüljünk a munka szeretetében és dicsőítésében ezen a napon. így szeretjük az Istent, a hazát, önmagunkat. Öltözzék a lelkünk ünnepi ruhába mindig, mikor május elseje van! R ílagybányai hírlap tárczája. Hogyha . . . Hogyha kis szobámban Egy-egy csöndes este — Gondolataimba Mélyen eltemetve — Eltűnődöm sivár Múltam, sorsom felett, Mindannyiszor bánat Tölti meg szivemet. Kérditek ugy-e bár: „Miért az a bánat? Elvesztetted talán Egyetlen rózsádat?“ — Nem ! Énnekem még nem volt Szerető hű párom. — — Egyedül bolyongok Ezen a világon. — Csak szivemben van egy Eltemetett dalom, Bánatos szivemmel Csak azt siratgatom. — Dr. Fület/ Lajos. Bujdossy Miksa. írói arczkép. — Vázolta : Alexy E. — Nehéz a jelen színeivel élethű képet festeni oly egyéniségről, mely meghaladja korát. A holnap e nagy emberei közé tartozik. Bujdossy Miksa is, miként Maeterlinck és Ibsen. Bujdossy „Ma álom - Holnap élet“ czimü poétikus művéből felénk áradó szellemi sugarait összpontosítván, az a meggyőződés érlelődik meg bensőnkben, hogy ez az idegen szépségű gazdag lélek hazánk legegyénibb költője. O a maga nagyságában, a maga eredetiségében egyedül áll kortársai között, miként az égre mutató fenyő a tikkadt akáczok között, melyeknek földrehajló lombozata csak múló örömökről suttog. Bujdossyt nem hasonlíthatjuk össze más írókkal, nem is határozhatjuk meg, hogy a klasszikusok vagy valamely modern iró hatott-e mélyebben lelkére. Inspiráczióit önmagából az abszolút szépnek kultuszából és édes anyja iránt érzett megható szeretetéből meríti, minek könyve bekezdésében kifejezést is ad: „Minden virágom az 0 szeretetéből fakad és jóságos lelkének verőfénye érleli gyümölcseimet.“ Hogy némi sejtelme legyen a szives érdeklődőnek, milyen mélységesen szent az a szeretet, mely a költőt édes anyjához fűzi, im nehány gyöngyöt lopok ide az O eszméiből: Értsd meg ember: eltörött az a drága kehely, amelyben Isten lelkedet e világnak nyújtotta! Anyádból nyerted Istenedet. Anyád naponta emlékeztetett Oreá és szendergő arczodra lehelte Istent. * Életemnek vigaszát, szellememnek ébresztőjét, gondolataimnak életét siratom. Az én őszhaju Tavaszomat, aki többé meg nem ujul e földön; ki úgy ápolta és fejlesztette a lel- kemet, mint ablakában az ő édes imádott virágait! Salakot a külső élet rakott reám. Tőled vettem minden tisztát és szépet, mi lelkemben van. * Anyám halála után csak egy a szomorú vigaszom: az, hogy nagyobb fájdalom az életben nem érhet többé ... Ki legdrágábbjait elvesztette, annak hinnie kell vagy elpusztulnia!“ * Bujdossy lantjának akkordjait átérezvén, önkénytelenül Memnon szobra jut eszembe, mely napfeltekor, — midőn a hajnali szellő érintette — azért adott oly utánozhatatlanul bűbájos zenei hangot, mert el volt törve. Saint Beuve úgymond: „Megtört szívből lett a lant és vérző idegekből származtak annak első húrjai.“ Ez áll Bujdossy költői működéséről is Mig édes anyja szeretete ölelte őt körül, Lapunls. mai száma 16 oldal!
