Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-12 / 5. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. márczius 12. Csak ünnepelj, magyarom ! Egy esztendőre megint kijut most a dagadó frázisokból ; nem lész szűkében a „fakadó rügy“-nek, a „szabadságot lehelő már- cziusi szellő“-nek s az ünnepi szónokok | ezrei között talán akad olyan is, a ki ép j e szavakkal kezdi fenszárnyaló dikcióját: „Legendás idők hajnalhasadása, szabad- j ságra ébresztő fúvalomtól átlengett ün- j nepnapja a magyarnak — légy iidvö- j zölve!“ I se. Márczius idusának előzményei. Márczius tizenötödikének évfordulóján mély meghatottsággal s kegyelettel tekintünk vissza a félszázados múltba merülő nemzeti küzdelmek epochájának ama napjaira, melynek halhatatlan munkáiból csíráztak, fakadtak ki alkotmányos szabadságunknak institucziói. E napok alkotásai a független Magyarország éltető levegője, napvilága, jelene, jövője, mindene. E legendás idők nehány napja százados, j sokszor vértengerbe fuló küzdelmekre tevék fel a siker koronáját s ' letörlök ■ az ország homloka- | ról százados időknek szégyenletes szolgabélyegét. Ötvenöt év hullt a semmiségbe e csodás napok óta. Több mint félszázad év, egész egy emberöltő. A nagy idők mithikus alakjai egyre vesznek, egyre pusztulnak. Soraikban minden évben dús rendet vág a halál s nehány év csak még és szörnyű munkája teljesen be lesz fejezve. A rettenthetetlen honvédseregek vitézei megtérnek mind bajtársaikhoz, kiknek csontjai már félszázad óta porladoznak a csatasikokon. Becses és értékes tehát e nagy napokra vonatkozó minden, a legapróbb mozzanat és kegyelete« dolog feljegyezni az aggódó hazaszeretetnek legkisebb megnyilatkozásait is, melyek ! most élnek ugyan még a nagy idők tanúinak ajkain, de krónikás hiányában a jövendő idők vetnék azokra a meg nem érdemlett feledés fátyolét . . . A nagyobb, jelentékenyebb események, j melyek a márcziusi napok s a szabadságharcz I epochájára vonatkoznak, mind igen jól ismertek I s már az azóta lezajlott idők történetírásában j a legnagyobb részletességgel megvannak örö- | kitve; de számos apróbb s mégis igen érdekes mozzanat maradt megiratlanul. S ezen csodálkozni nem is lehet; hisz a midőn á nemzet véresen irt lapokkal gazdagitá a világtörténelmet, kinek jutott volna eszébe feljegyezni a napok apró krónikáit ? A nagy események megdöbbentően gyors egymásra torlódása; az élet-halál harcz borzalmainak iszonyú változatai; a Világirigyelte harczi j dicsőség, mely honvédeink fegyvereit ragyogta be; azután Világos ... a lélekharang szivettépő j megkondulása a nemzet fölött; majd a nagy, országos temetés, mikoron minden házban ravatal állott . ... s azután a gyásznak hosszú, gyötrelmes évei és ismét a kétségbeesett küzdelem az életért: nem hagytak időt az apróbb események feljegyzésére, melyek mindinkább elmosódtak az idők távolában. Innen van, hogy az apróbb mozzanatokra ; nézve még azok elbeszélései, leírásai is eltérnek egymástól, kik részt vettek a márcziusi mozgalmakban s mainapig megőrizték szellemi erejüknek teljes frisseségét. Jókai Mór költőkirályunk, a márcziusi napok egyik legkiválóbb alakja, a Petőfi-társaság pár évvel ezelőtt tartott ülésében a márcziusi eseményekről olvassa föl, többek között ezeket mondá: Márczius 13-án kitört a bécsi utczai forradalom, mindamellett a pesti mozgalmaknak nem a bécsi volt a keresztanyja, mert hiszen két nap alatt ennek a hire sem jött ide az akkori közlekedési eszközök hiányossága folytán (!) A pesti márczius tizenötödikének indító oka a pesti körnek egy határozata, amely 12 pontban foglalta össze a nemzet követeléseit. Azonban a kör a feliratot nem az országgyűléshez akarta benyújtani, hanem előbb köröztetni akarta megvénkint, ami végtelenbe húzódott volna. Az eszmének ehnocsárositása ellen kelt ki a pesti ifjúság.“ így Jókai. Jókainak tévedésére, midőn a pesti mozgalmaknak bécsi keresztanyját megtagadta, már többen reámutattak. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha kimutatom, mik voltak márczius idusának közvetlen j előzményei, úgy amint én azt a nagy idők máig j is élő szereplőitől hallottam és följegyeztem. A régi Pilvax kávéház alacsony, oszlopos j csarnokában, mely a hosszú idők folytán csupán csak nevét változtatta meg s egyéb berendezése j a régi maradt, még most is összejő pár galamb- l ősz, meggörnyedt alak, kit 1848. márczius 15- | nek hajnalán e kávéház ajtajából lobogtatták meg j legelőször az ébredő, szabadságra szomjazó nem- j zet trikolorját. A kegyeletes összejöveteleknél a I régi bajtársak testvérként öleléssel iidvözlik egymást s az elválásnál meghatva búcsúznak el egymástól: ki tudja, jövő évben találkoznak-e megint? Hiszen csak a legutóbbi években is hányán maradtak el közülök e találkozásról minden előzetes bejelentés nélkül. Messze5 útra mentek, ki a temetőbe. Mint fővárosi hirlapiró éveken át én is részt vettem e megható összejöveteleken s imádságké- j pen hallgattam beszédeiket a csodás, legendás j időkről. így beszélték élők nekem márcziusi 15-nek ! előzményeit: A párisi februáriusi forradalom kitörésének hire forrongásba hozta egész Európát. A szám- j űzött király: Lajos Fülöp felégetett trónjának j lángkévéi elvilágitottak minden szolgaságban sínylődő nemzethez s e kísérteties világosságra az idő ! mintha egyszerre félszázaddal rúgott volna előbbre. A bilincsek félelmetesen zörrentek meg; de a szolgaság, a megalázottságnak érzete legjobban talán mégis a magyar nemzetnek fájt, melynek dinasztikus hűsége daczára minden törekvése hajótörést szenvedett a gyűlölt Metternich her- czeg intrikáin. A követek a pozsonyi diétán vívták ugyan elszánt küzdelmeiket az „elefánt szeliditők“ ellen, igy nevezték Metternich busásan fizetett ügynökeit, de a szellemi élet szálai mégis az ország szivében : Pesten futottak össze, hol az ifjúság tartá kezében a reform mozgalmak zászlaját. Lázas érdeklődéssel kísérjék a pozsonyi országgyűlésen történteket s a juratusok maguk is a leghevesebb agi- tácziót fejtették ki a reformeszmék mellett. A lelkesedés tüzét szinte félelmetes lángokra szította Kossuth Lajos márczius harmadikán tartott örökre emlékezetes beszéde; a gyűlöletes érzelmeket pedig Metternich mind jobban fokozta napvilágra kerülő fondorlataival. Az ifjúság is eljöttnek látta tehát az időt, j hogy necsak lelkesedjék, hanem cselekedjék is. A jurátusok teljes harmóniában az iro- dalomi világ előkelőségeivel, élükön Vasvári Pállal és Sebő Antallal elhatározták, hogy a párisi reformbankettek mintájára a Rákoson egy nagyszabású lakomát rendeznek, amelyre meghívják nemcsak az összes polgárságot, de mindenkit rang és rendkülömbség nélkül. így akartak hangulatot teremteni a polgárság körében a j reformeszmék mellett, melynek túlnyomó részét I — mi tagadás benne — nagyon is közönyesen érintettek a reformok jelszavai. A juratusok e mozgalmához s a Rákoson tartandó tüntetéshez csatlakozott az Ellenzéki Kör is s a közös bizottság úgy döntött, hogy a lakoma márczius 19-én tartassák meg s ugyanakkor hirdessék ki a polgárság előtt a nemzetnek peticzióba foglalt kívánságait. Tehát ha lehetett remény, hogy valamit vérontás nélkül vagy ha kell vérontással kivívni sikerül, a végrehajtás napjául senki sem hitte márczius 15-ét, hanem márczius 19-ét. Az Ellenzéki Kör márczius 11-én tartott üléséből egy szükebb bizottságot küldött ki, hogy a nemzet kívánságait már előre pontokba foglalva, a márczius 14-ére összehívott nagygyűlésen már formulázott követelésekkel állhassanak elő. Ez a bizottság szövegezte meg még az nap este a „Mit kíván a magyarnemzet“ ez. proklamácziót. E bizottság tagjai voltak: Vas- váry Pál, Bulyovszky Gyula, Fényes Elek, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Irinyi József, Perczel Mór és Vörösmarty Mihály. É férfiak munkálata volt az első szövegezése a nemzeti proklamácziónak, melyet azonban már másnap, márczius tizenkettedikén az Ellenzéki Körben hosszabb vita után módosítottak. Márczius 12-én tehát a proklamáczió már készen volt s márczius 12-ének éjjelén irta meg Petőfi is gyújtó hatású Talpra magyar-ját, amit Petőfi személyes ismerősei közül többen megerősítenek azzal a Sokat megirt históriával szemben, mintha Petőfi a Nemzeti dalt márczius 15-én rögtönözte volna. kon mutatták fel a szent nevet, melyért a nép j küzdött; mikor a nép közé egy nő hozta le a fehér zászlót, melyért élni és halni esküvénk; mikor Petőfinek, a forradalom költőjének ifjú neje a megfoi'ditó perez előtt azt mondá férjének: ha halni kell, ez lesz a legszebb halál, légy erős! — akkor mutatták meg hölgyeink, mi a nő hivatása. Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a győzelem bizonyos. A nőkre ezentúl nagy, fenséges hivatás vár. Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől fellelkesül, kinek emléke az élet utjain vezeti, ki élte és halála fölött határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal a nő, a gyermeknek az anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak neje. Ha az anya azt mondaná fiának: „Gyermekem, neked van hazád, kit istenként imádj, kik benne laknak testvéreid s köztük sok van, ki éhezik, ki egész életén át nyomorog és jogot nem talál, ha ilyet találsz, kelj oltalmára, mert testvéred ő,“ - nem lenne a hazaszeretet oly mesés érzelem, minőt csak a mythologia mutogat. Ha az anya azt mondaná fiának: „Légy becsületes ember, csak a becsületes független, lelked erejét senkinek el ne add; érezz nemesen s ha lesz, ki megérti érzelmedet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add,“ - nem lenne a becsületesség fehérholló. Ha az anya azt mondaná fiának: „Tanulj nélkülözni; ki senkire nem szorul, annak mindene van; hajolj le ahoz, ki alattad van, de ne az előtt, ki fölötted áll,“ - nem támadnának légiói a gyávaság ördögének! A spártai anya, midőn felköté fia baljára a pajzsot, e szókkal bocsátá a csatába: vagy ezzel vagy ezen ! Ki elesett, azt pajzsára téve vitték a sírba társai; ki elfutott, az elveté magától a vértjét s a pártái nő inkább akarta fiát halva, mint meggyalázva látni! Itt az idő, melyben a nők kötelessége a a szellem lángjait szítani. Együtt meghalni dicsőén inkább, mint együttélni gyalázatosam Föl a tett mezejére polgártársnőim! A hazának minden erejére szüksége van, hogy az Isten áldása foganatos legyen rajta. Vétkezik a haza oltárai ellen, ki most visszavonulni akar. Ha vannak fiaitok, kik lei- keitek büszkeségei: tűzzétek föl kebleikre a szabadság és honvédelem rózsáját. Ha vanak férjeitek, kiknek élte és halála a ti éltetek és halálotok, öröme és fájdalma a ti örömetek, a ti fájdalmatok, tűzzétek fői kebleikre a szabadság három szinü rózsáját. Ha van, kinek nevére ifjú szivetek földobog, kinek nemes tetteire arezotok szent lángtól pirul el, ha van kedvesetek, tűzzétek fői keblére a nemzeti kokárdát s Istenemre, mig ott leszen az, nem fog kezeitekből a kard kihullani. A ti szavaitok fogják Őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, mint a kereszténység első hirdetőit a Szentlélek szava. Szégyen a gyávára, ki hazája védelmére fel nem ébred. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza boldogsága. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja. De legyen áldás azon, ki a hon boldogi- tásában elfáradott, női kezek töröljék le homloka izzadtságát. Legyen áldás a férfiún, ki sebeit a hon védelmében nyerte. Női kezek kössék be sebeit. Legyen áldva a sir, hova a szabadság bajnokait temetik. Női kezek ültessenek reá virágokat, nők könyei legyenek az édes harmat e virágokon. Adjátok kezeiteket . . . mondjatok áldást fegyvereinkre . . . kössétek fői a szalagot kalpa- gunkra . . . könnyet, de örömkönnyet lássunk szemeitekben ... halljuk a jelszót édes ajkaitok* ról : Szabadság! Dicsőség! Honszeretet! S aztan .... Isten velünk .... Éljen a haza! (Életképek 1S 48. márczius 13. sz.) Jókai Mór. *e»°*esí^b beszerzési forrása igen pontos kiszol..........................■■■..............................................■ — gálás mellett Nagybányán ===== üa do Andor czipő- és férfi-divatáru- üzletében a Főtéren. Magy>r 1°;ztályMOraj^
