Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-12 / 5. szám
1903. márczius 12. NAGYBÁNYA 3 Lendvay a Tálpra magyar megírásának történetét így adja elő : Mikor márczius 12-én a körből hazakisér- tem Petőfit, igy szólott hozzám :- No az én szegény Juliskám ugyancsak unhatja magát.- Miért ? kérdezte Lendvay.- Mert egész nap egyedül hagyom otthon. Pedig még az éjszaka sem lesz nyugodalma, mert valami kavarog a fejemben s addig el nem oltom a mécsest, még ie nem Írtam. Olyan dalt irok, hogy meg fog mozdulni az ország, még ezek a komisz pesti németek is. Amitől a pesti németek is megmozdultak, az a Talpra magyar volt. Végre elérkezett a várvavárt márczius 14-ke, a nagy népgyülés napja. Az ifjúság s a polgárság impozáns részvéte s le nem irható lelkesedése mellett nyílt meg az Ellenzéki Körben a nagygyűlés. Villamossággal volt telítve a levegő s izgatottan, lázasan várta mindenki a történendőket. A kapualja, a lépcsőház, az utcza ezernyi és ezernyi emberrel volt tele. A nagygyűlésen Fényes Elek, a kör alelnöke elnökölt, mig mellette a juratusok, Írók foglaltak helyet. A nagygyűlés első szónoka Irinyi József volt, ki nagyhatású tüzes beszédben körvonalozta a nemzet kívánalmait, majd felolvasta a tizenkét pontot. Ez a felolvasás azonban nagyon szakadozottan ment, mert minden egyes pontnál olyan viharos éljenzés támadt, hogy Irinyi perczekig nem juthatott szóhoz. Utána Vasváry beszélt. Egyszerű magyar ruha fedte deli termetét, de a tüzesszemü, halovány ifjú merész és elegáns beszéde egyszerre megnyerte mindenki rokonszenvét. Ki hitte volna akkor, hogy a haloványarczu ifjú sírja alig egy év múlva már ott fog domborulni az erdélyi havasok csataterén.- Menjünk egyenesen Bécsbe! kiáltotta ezer és ezer hang Vasváry beszédére. A mérsékeltebb elemek, kiknek szószólójuk Klauzál Gábor volt, látva a forrongó, tüzes hangulatot, megijedtek a merész kívánságtól s mindent elkövettek, csakhogy arra bírják a nagygyűlést, hogy a tizenkét pontot először az országgyűlés ellenzéki tagjainak mutassák be jóváhagyás végett s azután pedig körözzék a peticziót az egész országban aláirás végett. Tagadhatatlan, hogy a jó szándék nem hiányzott Klauzál indítványából, mert ő ez indit- ványnyal nagy bajnak akarta elejét venni. Attól félt ugyanis, hogy ha az ifjúság a királynál eredménytelenül fog eljárni, az eltaszitott nép mint Francziaországban forradalomba tör ki. Az ifjúság azonban hallani sem akart Klauzál halasztó indítványáról, kardjaikat verve követelték, hogy lépjenek azonnal a cselekvés terére.- Politizáltunk már eleget, tegyünk is valamit! Sőt a nagy zajban felhangzott a gyanúsítás hangja is, hogy csak agyon akarják ütni az egész mozgalmat. Igen-igen zajos jelenetek után a nagygyűlés többsége végre is a Klauzál halasztó indítványát fogadta el. Leírhatatlan lett erre az ifjúság elkeseredése.- Elárulták a haza, a nemzet szent ügyét! hangzott fel itt is ott is a panaszos, a vádló hang. A sors azonban máskép döntött az indítványok sorsa fölött. Az ifjúság elkeseredetten, lehangoltan a Pilvax kávéházba ment, hogy a teendők fölött tanácskozzék. Ami itten történt, arról a történetírók vagy épen nem vagy pedig tévesen emlékeznek meg, pedig márczius 14-nek estéje szülte meg ezeréves történetünknek legszebb, legragyogóbb napját: márczius tizenötödikét. Az ifjúság - mint említettük - a Pilvax kávéházba vonult. Az elégedetlenkedők szóvivője Vasváry volt s melléje sorakoztak a juratusok élükön Sebő Antallal. Ez estén Petőfi és Jókai jeleli sem voltak a Pilvax kávéházban, mert annyira elkedvetlenítette őket a nagygyűlés határozata, hogy egyenesen hazamentek. Ez estén történteket tehát tévedés Petőfi vagy Jókai nevével kapcsolatba hozni. A kávéházi tanácskozások azonban semmi különösebb eredményre nem vezettek. Némán, csüggedten ülték körül a K ö z v ét 1 e m é n y asztalát s érezték, hogy már a csata j megkezdte előtt vesztett csatájuk van. Körülbelől este tiz óra lehetett; a kávéház jobbára kiürült már, de a Közvélemény asztalánál még mindig ültek nehányan. Név szerint: Vasváry Pál, Sükei Károly, Sebő Antal, Oroshegyi Józsa, Vajda János, Bagyinszky Máté, Szikra Ferencz, Bogma Károly, Iránti József s pár egyetemi hallgató. Ekkor történt, hogy nagy robajjal egyszerre feltárul a kávéház ajtaja s egy úti ruhába öltözött fiatal ember stentori hangon bekiált a kávéházba:- Uraim ! Bécsből jövök! Bécsben kiütött a forradalom. A nép barrikádokat emel. A népre ! lőttek! A riasztó hírnek oly hatása van a jelen- j levőkre, mintha tüzes gránát pattant volna szét közöttük. Az első pillanatokban néma csend i állott be, meglepetésében senki sem bir szóhoz jutni, de amint felocsúdtak, mintha vezényszóra j történnék, egyszerre tör ki a harsány kiáltás minden ajkról:- Éljen a szabadság! Az örökké borús kedélyű költő: Vajda j János nagy méltatlankodásban tör ki:- Szégyen, gyalázat! hogy még a sörivó | svábok is megelőztek bennünket!- Igen, szégyen, gyalázat! Mi sem vár- i hatunk tovább egy pillanatra sem ! — kiáltotta j Vasváry, holnap, nem, még az éjjel cselekedni fogunk! E történelmi pillanatokban egy derűs epizód történt.- Csináljuk meg a forradalmat még ma! indítványozta nemes hévvel Vajda János, parap- liját fentlobogtatva.- De mivel kezdjük ? kérdezték tőle.- Törjük be Tipula professzor ablakait! feleié Vajda nagy haraggal. Az ossiáni hangulatok nagy költője akkor ablakbeveréssel akarta a forradalmat megcsinálni. Tipula professzorra ugyanis azért haragudott olyan nagyon, mert Tipula megtiltotta, hogy a Rákoson tartandó lakoma aláírási ívét az egyetemen körözzék. Vajda indítványából nem lett semmi, de a vérnélküli forradalom mégis kiütött. Az ifjúság jelenlevő tagjai ünnepélyesen elhatározták, hogy az Ellenzéki Kör határozata semmis előttük s felhasználva a kedvező bécsi híreket, még az éjjel alarmiroz- zák a polgárságot. A bécsi forradalom hírére azonnal megjelent a kávéházban Klauzál is és mindenáron le akarta beszélni az ifjúságot tervéről. Ekkor mondta Sükei Károly, a kiváló iró ; ez emlékezetes és az azon időket szerfölött jel- j lemző szavakat :- Nagyon okosan, nagyon szépen beszél Klauzál polgártárs, de most oly időket élünk, I hogy nem kell az okos emberek tanácsára j hallgatni. Az ifjúság nyomban a cselekvés terére tépett is. Elhatározták, hogy a tizenkét pontot ! még azon éjjel leíratják s már másnap hajnal- j ban a czenzura daczára kifüggesztik. A bécsi hírekről s az ifjúság határozatáról pedig még az | éjjel értesítik Petőfit és Jókait, hogy másnap, j tizenötödikén kora reggel jelenjenek meg a | Pilvax kávéházban. Petőfinél és Jókainál Vasváry járt el a j küldetésben, mig a tizenkét pont leírását Sebő j Antal vállalta magára. A 12 pontot Pavloszky Antal, később sok ideig táblai Írnok irta le, ki úgyszólván egész éjjel dolgozott rajta, mivel a proklatnácziót szép ! nyomtatott betűkkel kellett lemásolni. Ezt az J írva nyomatott példányt azután másnap reggel j hat órakor Sebő Antal és Sükei Károly kira- I gasztották a kigyő-utcza sarkává, hol akkortájt Szilágyi nevű gombkötő boltja volt. Csakhamar nagy tömeg verődött össze j már a reggeli szürkületben a plakát előtt, mert Sükei folytonosan hangos szóval magyarázta ; annak tartalmát a nép előtt. Onnan pedig mindenki a Pilvax kávéház felé tódult, a hol már ' akkor Petőfi a Talpra magyar elszavalásá- sával lelkesité a tömeget. így született meg márczius 15-ike. Tehát mégis csak a bécsi forradalom volt a keresztanyja ! j Ami ezután történt, azt hiszem, mindnyájunknak mélyen a szivébe van vésve. Éjly Mihály. • A TÁRSASÁGBÓL. A férfiakról. Egy finom, nőies betűkkel vetett levél került a birtokomba. Nyilván valamelyik nyitva feledett ablakból esett ki s a Rozsályról vígan fütyörésző szél elkezdett vele játszadozni, mígnem leejtette a lábam elé. A levél igy hangzik: „Kedves Mariska néni! Megigértetted velem, hogy gyakran és sokat írjak, kivált benyomásaimról és tapasztalataimról. Látni akarod, hogy vájjon van-e fogékonyságom a férjhezmenés művészetéhez ? Mert szerinted minden komoly leánynak csak egyetlen komoly gondolata lehet, az, hogy minél előbb férjhez menjen. Most itt vagyok én is és bálozom. Gyakorlom a férjhezmenés művészetét. De tudod-e, édes Mariska néni, hogy valami benső, leküzdhetetlen boldogtalansággá gondolok a mi mulatságainkra, báljainkra .. • Boldogtalanságunk már akkor elkezdődik, midőn arra gondolunk, hogy petrezselymet fogunk-e árulni vagy nem ? Mert bizony lehetünk mi bárminő csinosak, sikkesek, ha közelebbi vonatkozásban fnem vagyunk a telekkönyvvel vagy dúsan terített asztalunkhoz soha senki sem volt meghiva, legtöbbször észre sem vesznek bennünket.. Oh, minő árutárgynak érzem magamat, midőn a terem közepén csoportosuló aranyfiatalság előtt vagyok kénytelen elvonulni. Ha valaki érdeklődőbb pillantást vet reám, mindjárt azt gondolom, hogy jól van informálva anyagi viszonyaimról; mig a közömbös arczokból azt vélem kiolvasni, hogy falusi libának néznek, ki arczának hamvával, üde fiatalságával kergeti a jószerencsét. És daczára midezen érzéseknek, minő kegyetlen képmutatással vagyunk kénytelenek vígságot erőltetni, mosolyt mosolyra halmozni, midőn ismeretlen bajuszos urak bemutatnak ismeretlen bajuszos uraknak ; midőn közömbös, legtöbbnyire hanyag fejbiczczentéssel „örvendvén a szerencsének“, ezzel jogot váltanak arra, hogy átöleljenek, magukhoz szorítsanak, keringjenek velünk legtöbbször őrületes iramban, izzadságtól nedves homlokukat törülgetve . . . Oh, kedves Mariska néni, ha megszomoritalak is, de kénytelen vagyok bevallani, hogy nem vágyok érteni a férjhezmenés művészetéhez. Egyszerű, csendes, nyugodt életet éltem az intézet falai között. Ragyogva, boldogságot sovárogva, telve életkedvvel léptem ki onnan, elkészülve az élet örömeire, a bájos véletlenekre, a miket a hosszú éjszakákon kicsiny, fehérre meszelt szobám falai között any- nyiszor átálmodtam. Eszembe jut az ablakom alatt virágzó jázminbokor, érzem átható illatát, mely összevegyül a többi virágok gyöngébb szagával; hallom, mint repülnek a nagy madarak a kert óriási diófájának tetején át; láthatatlan bogarak döngése és zúgása csapja meg fülemet s a hold békés fényében mintha néma lépések suhannának át a harmattól nedves fűvön vagy a magányos ösvények homokján. Szivem ilyenkor kitágult, megtelt a világos éjszaka susogásától ezer kívánsággal; valami lelkirokonság fűzött össze a végtelen, a csillagos égboltozat költészetével, a pihenni látszó, néma, csendes és mégis millió nyelven beszélő nagy természettel s az éjszaka lágy, fehér fényében éreztem, hogy valami kéjes, kife- jezhetetlen borzadály futotta át tagjaimat s hogy megfoghatatlan remények reszkedtették meg telkemet, mint ha csak a boldogság leliellete suhant volna át egész valómon. Ilyen estéken álmodoztam Ő róla. A jövendő tündérvilág mesebeli királyfiáról. A „Több sincs királyfiról“, a legjobbról, a legigazabbról, a legbecsületesebbről. Ki lesz, mi lesz, milyen lesz, szőke-e vagy barna ? Alakot nem öltött előttem soha, határozott körvonalban nem láttam soha; ezért szivemet és gondolatomat növekvő nyugtalansággal, kinos aggódással töltötte be ez az ábrándozás, de azt minden aggódásom és nyugtalanságom ellenére is éreztem, hogy lelkem egész hevével, minden érzésemmel és gondolatommal tudnám szeretni. Ilyen estéken majd egyedül fogunk vándorolni a csillagok alatt, kéz kézben, szorosan egymáshoz simulva, annyira egyesülve, oly boldogan, hogy szerelmünk hatalmánál fogva könnyen behatolunk majd egymás legtitkosabb gondolataiba is. Csakhogy a mai férfiak! Istenem, mi csak az udvarlóinkat ismerjük s nem a férjet. Az a czerimoniás nézésű, borotvált arczu fiatal ember mindig ünnepélyes pózba vágja magát, mihelyt velünk foglalkozik. Tehát tudatosan vagy öntudatlanul csal, mert képmutató. A férfit csak akkor lehet kiismerni, ha férfiak közt vau, mert csak akkor őszinte. Vagy ha velünk szemben közönyös, idegen. ^Xtiesenbaeh Gyula órás- és úgyszintén mindennemű arany- és ez üst neműek 5L = a legj Hiányosabb árak mellett kaphatók £= ékszer-üzletében Nagybányán, Főtér. Óra- •• ékazerjavltások Jutám70« . .. árka »áalttitazk 1 =
