Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben

NAGY IVÁN TÖRTÉNETI KÖR ÉVKÖNYV 1996 Praznovszky Mihály DRÉGELY OSTROMA 1552-BEN „ Beborult a csillagos ég felettünk Uramisten, védd a hazát helyettünk Vérünk áldozása, Eletünk fogyása Hogy ne essék hiába: Oh, ne engedd, uramisten! Jutni pogány igába. " Arany János: Szondi című 1856-ban íródott, töredékben maradt költeményéből származnak ezek a megrendítően szép sorok. Nemcsak a hangulata ragad meg bennünket, de tudván kiről és milyen alkalomból készült, valósággal korabeli forrásnak is tűnik. Úgy halljuk, mint Szondy végső fohászát, esdeklését az ostrom utolsó hajnalán, amikor már biztos volt abban, hogy a császáriaktól jelzőtüzeken kívül más segítséget nem kaphat. Tudatosan készült a halálra, s nem tehetett mást, mint hogy a hazát Isten oltalmára bízta, mint egyetlen megmentőjére. S persze benne van a versben az 1856-os Arany és az 1856-os Magyarország drámája is. Szándékosan választottuk ezt az Arany töredéket, s nem a híresen gyönyörű Szondy két apródját, hogy jelezzük, mennyire izgatta a költőt Szondy György példája. De nemcsak őt. Már a 20. század óta - az eredendő forrást, a ma szépirodalomnak számító Tinódi tudósítását leszámítva - számos irodalmi alkotásban feltűnik a neve, helytállása. 1778-ban Pozsonyban német nyelven jelent meg egy trauerspiel (szomorújáték), a drégelyi csatáról választván témáját. A XIX. században Kölcsey Ferenc, Czuczor Gergely mellett a századvég induló fiataljai szóltak róla mint Gáspár Imre, Dalmady Győző, Ábrányi Emil. De találkozhatunk alakjával Horváth Mihály, Jókai Mór, Gyulay Pál műveiben is. Mikszáth Kálmán regényes történetet kerít Drégely ostroma köré, így kezdvén mondókáját a várról: „Szép helyen áll. Jobbra az egymást sűrűn váltogató hegy-völgy képezte hullámok fölött látni Nógrád csúcsát, a Dunára dűlő hegyeket, Naszály széles bérceit, a környék menkőfogóját Szandát, a bujáki magaslatokat, s a sötét Mátrát. Innen át balra kéklenek a besztercei hegyek, melyek félkörben kanyarodnak le a csábrági hegycsoport délkeleti sarkáig a vár elébe". A ma élők közül elég ha Jobbágy Károlyt említjük, aki a szülőföldi kötődés elhivatottságával választotta versei hőséül is a drégelyi kapitányt.