Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Események, dokumentumok - A hatalom elbizonytalanodása

r „Magában Salgótarjánban egy szűkebb értelmiségi csoport vitte a szót (én legalábbis így tudom), amely az írócsoport köré tömörült. Lapot akartak kiadni, egy olyan lapot, amely igazat ír, amelyik ténnyel, adattal igazolva mondja el, hogyan gazdálkodnak szövetkezeteink, van-e haszna az országnak a munkaversenyből, és hogy miért jutott súlyos helyzetbe az Acélárugyár. A terv szép volt, időszerű volt. De pénz kellett hozzá. Elmentünk hát a népfront akkori titkárához, aki megértette a kezdeményezés jelentőségét, és hajlandó volt azt támogatni. A készülődés híre azonban a megyei pártbizottság funkcionáriusaihoz is eljutott, és /ez/ igen kemény szavakat váltott ki: „Nógrádban nem lesz ellenzék! írjanak a Szabad Nógrádba!" - ilyen megjegyzések hallatszottak. Az akkori Szabad Nógrádból azonban nem kértünk. Maga a szerkesztőség sem találta jónak, hiszen Rajk Lászlóék temetését is csaknem egy héttel később hozta. Helyette a szövetkezeti híradó, termelési beszámoló, állattenyésztési tanácsadó foglalta el a drága papírt. De ki olvasott akkor ilyet? Senki. Körülbelül egyhetes huzavona után, október 23-án este 6 órakor az írócsoport újra összeült. A rádió éppen a Petőfi-kör mezőgazdasági vitáját közvetítette. A Főtéren csoportokba verődve hallgatták Vas Zoltán beszédét. A nép között polgári ruhás megfigyelők jártak. Az írócsoport úgy határozott, hogy engedéllyel vagy anélkül, kiadja a lapot. Aznap délután már vonultak Budapest utcáin a tüntetők, elszavalták a Nemzeti dalt, és a Petőfi-szobornál felolvasták a tizennégy pontot. Közben a rádió rövid időközönként bejelentette, hogy este nyolckor Gerő Ernő, a központi vezetőség első titkára szól a néphez. /A beszédet/ feszült várakozás előzte meg. És akkor megszólalt Gerő Ernő. Amikor pár perces beszédének vége lett, valaki ezt mondta: „Nem fejezte be." Egy kis csend után hozzátették: „Nem engedték tovább beszélni." Ez volt a valószínűbb. A többi már ismert. Másnap reggel a rádióból lövések zaja hallatszott. Sehol sem dolgoztak, mindenki vitatkozott. Szidták Gerőt. Akadt azonban olyan is, aki védte, aki ellenforradalmat, csőcseléket emlegetett, és azt mondta, hogy a szovjet hadsereg közbelépése helyes volt. Október 25-én délután városszerte kitűzték a nemzeti lobogót." (Mlinarik István) V J 15