Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Események, dokumentumok - Kísérlet a hatalom megőrzésére

KRONOLÓGIA KÍSÉRLET A HATALOM MEGŐRZÉSÉRE OKTÓBER 26. Megalakult a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács, melynek elnöke Hajdú József az MDP megyei első titkára lett, tagjai pedig a város üzemeinek képviselői, valamint Laukó György, a Megyei Tanács elnöke. A bizottság székhelye a Megyei Tanács épületében volt. A Szabad Nógrád különszámban közölte Kádár János és Nagy Imre előző napi rádióbeszédét. OKTÓBER 27. Az Acélárugyári Pártbizottság munkatársai üzemrészenként beszámológyűléseket tartottak, melyeken elítélően szóltak a budapesti eseményekről. Ennek hatására a hideghengerműben, majd a többi üzemrészben az általános sztrájkról és a főváros melletti szimpátia-tüntetésről döntöttek. A dolgozók elindultak a Salgótarján déli részén lévő üzemek felé, hogy csatlakozásra szólítsák föl az ottani munkásokat. Az Öblösüveggyár és a Tűzhelygyár dolgozóinak jelentős részével, valamint a Gépipari Technikum diákjaival kiegészült tömeg visszafordult a Szabadság tér felé, ahol már folyt a szovjet emlékmű eltávolítása. Ez ellen a tekintélyét vesztett, de még fegyveres erővel rendelkező párt- és állami vezetés tevőlegesen nem lépett föl. Ezen a napon az Öblösüveggyárban és a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalatnál munkástanácsot választottak, a 33. számú AKÖV Vállalatnál pedig sztrájkbizottság alakult. Jakab Sándor, az MDP megyei másodtitkára az események miatt telefonon fegyvert kért Hegedűs András miniszterelnöktől a szénmedence bányászai részére. Mivel a fegyverek nem érkeztek meg, éjjel Fülekre ment, hogy onnan kérjen segítséget. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „A hangulat? A lelkesedés volt a domináns elem, úgy örültünk, hogy szabadon kivonulhatunk, tüntethetünk a magyarságunk mellett, mintha a bilincseket szétroppanni láttuk volna. Olyan gyerekes öröm töltött el mindenkit ... a karácsonyfa alatt nem tud örülni úgy a gyerek, mint amit mi akkor éreztünk valamennyien. A tömeghangulat teljesen zárt mederben haladt. Semmiféle olyasmi nem volt, hogy megkövezzünk egy kommunistát, bezúzzuk az ablakát, vagy elégtételt vegyünk, mert valakinek kinyírták a valakijét. Nemesen szép nap volt, semmiféle olyan nem volt, ami pettyet vetett volna szépségére." /Steigerwald Ottó, Dávid-Geskó-Schiffer: Forradalom, sortűz, megtorlás 22. p./ 16