Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Szilágyi Márton: Dalidók az 1850-es években

sét vették ugyan alapul akkor/ amikor beemelték a szépirodalmi nyelvbe/ ám szemantikailag feltétlenül módosult a használati köre: Losonczy versének pl. semmi köze nincs a falusi, népéleti tematikához (itt a dalidó inkább a bál helyett áll), s Jókai szóhasználata is ilyen jellegű.

7 Az is bizonyosnak látszik, hogy a dalidó szónak ez a tágabb jelentése vált általánossá az 1850-es, 1860-as évek fordulóján.

8 Az irodalomtörténeti szakirodalom mégis - némi leegyszerűsítéssel - a dalidót szinte kizárólag Lisznyai Kálmán alig néhány évig tartó előadóestjeinek megnevezésére használja,

9 annak ellenére, hogy az alábbiakban felhasznált, az eseménytípusra alkalmazott recens leírások ezt a szót csak elvétve használják, helyette inkább „költői estély"-ekről olvashatunk. Persze ebben a történetiségre nem igazán ügyelő eljárásban többről van szó, mint egyszerű történeti szemantikai kérdésről: hiszen nem elsősorban az elnevezés használati köre a bizonytalan, hanem magának az eseménynek a státusa és lefolyása. Arra ugyanis Bányai Elemér egyetlen rövid, jegyzeteletlen cikkén

10 kívül kísérlet sem nagyon történt, hogy Lisznyai szavalati estélyeinek körülményeit megpróbálja rekonstruálni akár az irodalomtörténeti, akár a történeti szakirodalom - pedig e nélkül aligha remélhető, hogy ezt az olyannyira korszakhoz kötött, lényeges mentalitástörténeti mozzanatokat megvilágító eseménysort értékelni tudjuk. Az első dalidó még jótékonysági akcióként indult: 1858-ban Patikárus Ferkó, a híres pesti cigányprímás elvette Boka Károly debreceni cigányprímás leányát, Rózsit, s a lakodalom alkalmából Vahot, Lisznyai és sógora, Erdélyi József

11 - a nászajándék előteremtése céljából - Debrecenben adtak egy irodalmi estélyt a 6 Ehhez hozzá kell számítani még a következő meghatározásokat: zajos falusi mulatság, énekkel, zenével, tánccal, eszem-iszommal járó lakoma (CZUCZOR G.-FOGARASI J.), zenével, tánccal járó falusi mulatság (BALLAGI M. 1873). 7 Erről igen jól használható áttekintést ad: TOLNAI V. 1925, 92. p. 8 Egy 1861-es hírlapi tudósítás első mondata pl. így hangzik: „A -polgári társasegylet jan. hó 16-kárt tnrtotta az évi első dalidóját." A Veszprém megyei levelező itt csupán a farsangi báli szezon elindulásáról kívánt tudósítani, a dalidő szót is ebben az összefüggésben használta. PAP G. 1861,150. p. 9 így tesz pl. Bisztray Gyula (BISZTRAY Gy. 1954, 83. p.) és Németh G. Béla (AJÖM XI. 703. p.) is. io ZUBOLY (BÁNYAI E.) 1905. 11 Erdélyi József Lisznyai feleségének, Halász Idának a testvérét vette el (vö. NAGY I. V. kötet, 25. p.). Erdélyi pályafutása egyébként szinte párhuzama Lisznyaiénak: ő -jogi végzettség birtokában - a reformkorban Heves megyében kezdte el vármegyei pályafutását aljegyzőként, 1848-49-ben katonáskodott, ám az 1850-es években újra Egerben telepedett le, s csak időszakosan fordult meg pesti írói társaságokban; 1853-ban Pesten borkereskedést szándékozott nyitni az egri borok számára (Pesti Napló, 1853. március 22., az Újdonságok rovatban). 1861-ben megyei főjegyzővé választották, s ebbéli tisztségében 1867-ben megerősítették. Eközben folyamatosan működött íróként és költőként, nagyrészt azokban a lapokban publikálván, mint Lisznyai. (Életrajza: SZINNYEI J. II. kötet, 1397-1398. p.) Az ő sorsa ilyenformán Lisznyai életpályájának tipikus és extrém vonásait egyaránt élesebben kiemelheti. 169