Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

1. A jegyzők útja az országos egylet megalakulásáig

1. fejezet A jegyzők útja az országos egylet megalakulásáig „A földesúr fiából, ha diplomát kapott, lehetett alispán, szolgabíró, esküdt, fiskus, jegyző, pénztárnok, aszszeszor; a kurta nemesből fiskális, s a még kurtábból falusi nótárius." (Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív) A falusi jegyző gyakori alakja a magyar irodalomnak. Közismert Gvadányi János munkája, az Egy falusi nótáriusnak budai utazása (azaz a peleskei nótárius kalandjai), vagy Eötvös József regénye, A falu jegyzője. Még sorolhatnánk azon munkákat, melyekben szereplőként felbukkan. E bőség oka az általános közismertség, melynek a falu tényleges vezetőjeként örvendett. A falusi jegyző volt azonban a közigazgatás felsőbb szintjei által kiadott rendelkezések végrehajtója és a község adószedője is. Törvényszerű tehát, hogy sokan a hatalom helyi megtestesítőjét látták benne. Szerepük, hivatásuk ellentmondásosnak tűnt kortársaik és a szakírók, de még saját maguk előtt is. Helyzetükre, a községjegyzői státus fejlődésének főbb mozzanataira szeretnék rávilágítani ebben a fejezetben. A jegyzői állás gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. Ekkor még mkább csak a városokban találkozhatunk velük, ahol úgy anyagilag, mint erkölcsileg megbecsülték őket és a közélet jelentékeny tényezői voltak. Bártfán például 1434-ben a jegyzőnek városi költségen még drága díszruhát is készíttettek nadrággal és csizmával. Ő őrizte a város pecsétjét és a titkos levéltár egyik kulcsát. Aláírása és ellenjegyzése nélkül sem a város rendeletei, sem a magániratok nem bírtak törvényszerű hatállyal. Volt olyan városi jegyző, mint például az eperjesi, aki életét áldozta városáért: őt Caraffa végeztette ki, mivel a városnak Thökölyvel tartott kapcsolatát nem árulta el. Kerültek ki közülük országgyűlési követek is. A kor viszontagságai közepette is megálltak a helyüket a városi jegyzők. Nagy befolyásukat tanúsítja egy „fekete bárány" esete: 1677-ben Nyéki Gábor (Gábor diák), Kecskemét jegyzője, összezörrenvén az elöljárósággal, kis híján a Koháryak jobbágysága alá hajtotta a várost.

1 Barta László a jegyzői intézmény történetéről írott munkájában a falusi jegyzői állás kezdeteit a török hatalom leáldozta utánra teszi (azaz voltaképpen a 18. század elejére), amikor a községek a közigazgatás és a teherviselés rendezése folytán erkölcsi testületként kezdtek nagyobb jelentőségre szert tenni. E munkájában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a 15. század elején is működtek elszórtan falusi „deákok". Musa községben (Bereg vármegye) már 1. BARTA 1-13. p.; CSIZMADIA 1947. 34. p. 7