Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 11. Sudár Kornélia: Az első tömegközlekedési eszköz, az omnibusz elterjedése Budapesten és hatása a főváros 19. századi nagyvárosi fejlődésében

üzletpolitikájának formálásába, minek következtében sokáig a városvezetés maga sem rendelkezett átfogó közlekedéspolitikai koncepcióval. A korszakot az egyéni kisvállalkozások jellemzik. A vállalkozók között a céhek fennállásáig (1872-ig) céhes bérkocsisok és céhen kívüliek egyaránt akadnak, de működnek még a céhes vállalkozások is. Később a 2-4 kocsival rendelkező, legkülönbözőbb eredeti foglalkozású társaskocsi tulajdonos tartotta kezében az omnibusz-közlekedést. Az omnibusz csekély jövedelmezősége miatt alig néhány vállalkozónak sikerült csak üzletét évről — évre fejlesztve 10-15 kocsival és a szükséges létszámú személyzettel működő vállalkozást kiépítenie. Hosszú életnek azonban ezek sem örvendhettek. Néhány évi fennállás után már nem hallunk felőlük. A gyér forgalmú útvonalakat állandóan elhagyó, a jobban jövedelmező útvonalakra csoportosuló sok kisvállalkozó végülis egymás elől szívta el a levegőt. Mellettük, a tőkés társulási formák magyarországi elterjedésével egyidőben — hosszabb-rövidebb időre — megjelennek a különböző típusú tőkés társulások is. Ezek sorában az első az 1853-ban Pesten megalakult Városligeti Omnibusz Társulat, mely néhány éven belül a tőkés társulások szinte minden fajtáját kipróbálta. Az alapítók kísérletezése egyrészt a felszínen maradás törekvéséből, másrészt a magyarországi hitelélet fejletlenségéből, a társulási módozatok kevéssé ismert voltából következett. Az előzmény Ignaz Hohfeld és Joseph Lamotte egyszerű társulása volt 1851-ben a Városligetbe szóló engedéllyel, mely 1853-ban részvények kibocsátásával részvénytársasággá alakult, és további járatokat indított Kőbányára és a Kerepesi temetőbe. 1855-ben azonban a részvénytársaságból közös társulássá változott, és a Városligetbe, az Orczy kertbe és Kőbányára közlekedtetett kocsikat. A hol Városligeti, hol pedig Pesti Omnibusz Társulatként emlegetett társulás 1858-ban feloszlott. A társaság mai szemmel nézve nem nevezhető nagy vállalkozásnak, 12 kocsijával azonban a maga korában a forgalom jelentős hányadát tartotta kezében (Pesten 1859-ben 59 társaskocsi közlekedett. /13/ A pesti városi tanács iratainak tanúsága szerint még egy társulásról van 1855-ből tudomásunk, a Pest és Zugliget közötti járatról. /14/ A társulás a szándékon túl azonban valószínűleg nem jutott, mert működésének nyomát sem az útikalauzokban, sem a tanácsi iratokban nem lelhetjük. E szerény társulások után, amelyek spontán alakultak, 1868-ban jött létre az első nagyobbszabású vállalkozás részvénytársasági alapon, de már városi iniciativára. A pesti tanács pályázatot hirdetett az omnibusz-közlekedés megszervezésére, és ettől tőkeerős vállalkozók jelentkezését remélte. A tanácsnak ugyanis egyre nagyobb gondot jelentett a közönség igényeinek és a kisvállalkozók érdekeinek összeegyeztetése. A tanács amir kisvállalkozókkal állt szemben, akiknek megélhetésére is gondolnia kellett, csak a már bevált, megfelelően jövedelmezőnek bizonyult útvonalak egyikét jelölhette ki a jelentkezőnek. Az elsősorban az utazóközönség szükségletén alapuló közlekedéspolitikai koncepció érvényesítésére a tanácsnak így csak akkor nyílhatott módja, ha nagyvállalkozót talál, aki a jól jövedelmező vonalakból képes a kevésbé jövedelmezők fenntartására és kockázat vállalásával új vonal nyitására is. Ez az oka annak, mint arra már utaltunk, hogy a társaskocsizás kisvállalkozásban csekély jövedelmű. A pesti tanács felhívására hat ajánlat érkezett, melyek bemutatása társadalomtörténeti szempontból sem érdektelen. A jelentkezők között szerepelt a pesti bérkocsis ipartestület (a korábbi céh), a Pesti Közúti Vaspálya Társulat (az egyik lóvasúti részvénytársaság), a Jókai Mór és 13 érdektársa által alakítandó közkereseti társaság, továbbá a bankárokból, kereskedőkből és