Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 10. Gajáry István: A pesti Hupf-Mayerhoffer család – A társadalmi átrétegződés egy tipikus esete a 18-19. században
181 S ezek még csak a házingatlanok voltak, hiszen a spekulációnak legalább ilyen arányban képezték alapját a szőlők. A csepeli és budaőrsi szőlők telekkönyvi követésére mennyiségük és szétszórtságuk miatt nem vállalkoztam, hiszen a reformkorig minden családban volt legalább egy, esetleg több részből álló nagyobb szőlő, több helyen 1-2 présházzal együtt. Több helyen találni még szántót is, Mayerhoffer János hagyatékában pedig külön kiemelik, hogy házaihoz tartozik egy-egy kültelki rét is. Az ingatlanok összértékét számítva megállapítható, hogy — a szegénynek számító Uhl család kivételével — értékük mindenhol önmagában is jelentős összeg, az ő esetükön kívül csak Rgina asszony háza s szőleje marad tízezer forint alatt. Ezek az értékek — minden spekuláció és mobilizálás ellenére is — a vagyon 75-80 %-át teszik ki, ami fölé csak pont az említett két esetben emelkedik, s harmadikként csatlakozik hozzájuk Mayerhoffer Anna hagyatéka, ahol viszont, a lakóház értéke magában foglalja az eladott ingóságok árát is: tisztán ingatlanértékb en ez lecsökkenhet akár 75 %-ra is. /6/ A 75 % alá mindössze két esetben csökkent az ingatlanok vagyonaránya. A fiatalon elhunyt Hupf József halála után éppúgy özvegye forgatta tőkéjét, mint Wagner Ignác halálát követően, bár a két eset között lényegi eltérés is van: Hupf József hagyatékában - tíz évvel halála után! - nem kevesebb, mint tíz, 6-700 Ft közötti értékű 2-3 éves tőkekihelyezések nyugtáit találjuk, míg Hupf Eleonóra egyetlen tételben, Rosina lányának kölcsönözte a pénzét. Ha már a pénzkölcsönzést tekintjük végig, fel kell hívnom a figyelmet e folyamat reciprokára, a felvett összegekre is. Amint a családfáról is leolvasható, számos esetben marad vissza férje után az asszony, aki — más jövedelemforrás hiányában — kamatozó kölcsönt ad, és vesz fel. Utóbbinak aránya ugyanúgy változó, mint a kiadott összegeké. Wagner özvegye a már említett egyetlen kölcsöntől eltekintve nem mozgatja vagyonát. Ezzel szemben Hupf Tamás özvegye és nászasszonya jelentős összegű pénzt mozgat meg, akárcsak Hupf Erzsébet, vagy ennek — szintén Erzsébet nevű — lánya. S bár e tőkék jelentős része kifizetetlen számlákból áll össze, túlsúlyt mégis a kamatozó, kölcsön jelent, többnyire 1000 Ft alatti összegekből összeállva, bár előfordul hatezer értékű kölcsön is. Mindezek között azonban legérdekesebbnek tűnik az a jelenség, hogy a kamatozó kölcsönök családon belül jönnek létre, főként a nagyobb összegek esetében. (Arányuk 60 %-ra tehető.) + + + Mint láttuk, az ingatlantulajdonok esetében még kimutatható volt a nemzedékek közötti változás, ami — természetesen —• nem (kizárólag) a foglalkozási struktúra megváltozásából eredt: időközben fokozatosan visszafejlődött a városi mezőgazdaság is és az értékrendek is erősen megváltoztak. Ilyen párhuzamosságot már nem találni a pénzforgalomban, de nyilván találhattam volna pl. az ingóságokat sorra véve. Ezeket azonban a társadalmi körülmények és meghatározó külsőségek mellett a gazdasági-technikai fejlettségen túl az ízlés, a divat is oly mértékben befolyásolta, hogy ettől eltekintettem. További részletezésnek azért sincs sok értelme, mivel egyetlen esettanulmányból általános történelmi tanulságokat levonni nem szabad. A fent vázolt családról az eddigiekben főként a művészettörténeti irodalomból tudtunk. Ez az irodalom azonban — a jelek szerint — megelégedett azzal, hogy a három Mayerhoffer munkásságát ismertesse, elemezze, főként stíluskritikai alapokon. Bár egyesek építészeti jelentőségüket erősen vitatták és vitatják ma is, hiszen perdöntő bizonyítékkal alig tulajdoníthatunk nekik ma
