Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
április 14-i határozat keletkezése idejében is. 86 Ezen határozat létrejötte valóságos csinnek nevezhető. B. Minden gondolkozás nélkül csatlakoztam a békepárthoz, melyet az időben Jókai Mór Esti Lapja képviselt, bár ezen párt köztudomásra a Madarász 8 cége alatt berendezett rendőrségi felügyelet alatt állott. Első teendőm volt jó barátaimat felkeresni, bár azok között többen political ellenvéleményüek voltak, ezek közül Nyáry Pált és Patay Józsefet, kik együtt egy közös lakást tartottak, s kikkel, eltekintve különböző politicai véleményüktől, még 1848 évet megelőző időben baráti viszony kötött egybe. Ezeknél láttam egy muszka (orosz) katonai csákót, fejfedőt, mely Erdélyben már akkor, 1849 március havában, Urban osztrák tábornok segítségére betört s 8 8 fogságba került orosz katonától vettek el, s mutatóul Debrecenbe küldöttek fel. Bár ezen orosz betörést később tévedésnek jelentették is, Patay József Nyáry Pállal együtt azon véleményben voltak, hogy ez az orosz invasionak kezdete, mi később teljes erővel bekövetkezik. Igy is történt. Beszélgetésünk tárgyát leginkább a január, február holnapokban s Görgey táborában előfordult események képezték, s igy Görgey Arthur magatartása is, különösen az, hogy mi szándéka volt Görgeynek a váci proclamatioval. Én Károlyi Miksa, akkor Vilmos huszár ezredben még főhadnagy, később ezredes Vácon találkozásunkkori elbeszélése után ismervén a megdöbbentő eseményt, mi már Pesten a VII. ezred feloszlatásával fenyegetett, és Vácott személyesen a Honvéd és régi ezredbeli tisztek között nyilvánuló izgatottságot, a váci proclamatio elkerülhetetlenségének szükségességét a következőkben mondottam el. Elkedvetlenítette, lehet mondani, lelkükben felháborodást okozott a tiszti karnál az országgyűlés békeküldöttségének Windischgraecz Herceghez menesztése, főleg hogy ennek eredményéről a vezénylet értesítve nem volt. A kormánynak a nélkül, hogy ezen Görgei hadtest szügségleteiről gondoskodott volna, érthetetlen rögtönzött távozása, lehet mondani, szökése. Perzel Mór táborából érkezett azon rém hir, hogy abban köztársasági (respublicai) mozgalmak mutatkoznak, mit ők esküjök ellenére, mi egyedül az V. Ferdinánd Magyar Király által szentesitett 1848 törvények védelmét foglalja magában, nem támogatnak, sőt esküjök értelmében kötelesek az ellen is állást foglalni. Mindezen körülményekre vonatkozólag Görgey A. s fővezér gondolkozása és szándékait sem ismervén, Görgeytől határozott nyilatkozatot kívántak, mit Görgey rögtön meg is adott, a tisztikar kívánságára írásba is foglaltatta, — mint az a proclamatioban pontonkint jelezve van — s ezt nevezik váci proclamationak. Tette pedig Görgey ezt, s kellett is tennie a lázongó hadsereg s ezt vezető tisztikar megnyugtatására, s különösen hogy ezzel a hadtestnek végleges feloszlását megakadályozza, mi ellenkező esetben, szerintem is, ily kétségbeejtő körülmények között megtörtént volna. Elmondottam, hogy a táborban időzésem alatt kerestem az alkalmat Görgeyveli találkozásra, s azon meggyőződésre jutottam, hogy őt sem személyes, sem önző anyagi érdekek nem vezetik, s a szó teljességében igen önzetlen hazafi, ambíciója kizárólag seregét győzelemről győzelemre vezetni. Kossuthnak páratlan szellemi tehetségét bámulta, beismerte, csak egy tulajdonával nem tudott megbarátkozni, mellyel a katonai, különösen a harcászati müveletekben is döntő befolyással akart rendelkezni, holott ezek a helyi viszonyok s percenkint a harchely szinén felmerülhető körülmények szerint intézhetők el, mire a fővezérnek szabad, de nem kötött kéz szükséges, — s egyedül ez volt oka annak, mely Kossuth s Görgey között a bizalmat tönkre tette, de nem a Dictatori vágy, mit Kossuth tévesen Görgeyben fedezett fel. Ugy Nyári Pál, mint Patay József helytelennek elismerték Kossuthnak a harcászati vezetésbe beavatkozását, csak azt hibáztatták Görgey kiáltványában, hogy a Honvédelmi Bizottmány, akkori kormány ellen oly erős kifejezéseket használt, de ez a tisztikar kívánsága volt. Lakásom a Bika szállóban volt, hol B. Wencheim Béla 90 is lakott. Egy délután a Bika szálló előtti járdán, ami az időben laposra gyalult, vastag fenyő szálfákból volt össze-
