1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

126* aranyosmegyei községben találjuk, a hol a keresőknek csupán 2-o %-a tartozik az iparforgalomhoz. E község különben nem is tekinthető nagyobb néptömörülésnek, annak daczára, hogy 6519 lakosa van, mert a népesség közel 19.000 hold havasi területen szétszórtan él. 10%-nál kevesebb még az iparforgalmi népesség a következő nagyobb községekben : Alsóapsa Békésszentandrás, Doboz, Egyek, Guta, Gyergyóbékás, Gyergyóremete, Gyetva, Herczegfalva, Karlova, Keczel, Kumán, Kunágota, Macyarbodza, Nagybánhegyes, öbesenyő, Petre, Sövényháza, Szegvár, Székudvar, Szentetornya, Üjozora, Zagyvarékas. E községeknek legnagyobb része az Alföldön fekszik, de látunk köztük hegyvidéken, erdőirtásokon fekvő községeket is, mint Alsóaps Gyergyóbékás, Gyetva. Ha hozzátes?szük még, hogy 10—20% között van az iparforgalmi népesség aránya, további 130 népes községben, az előbbiekkel együtt tehát a 304 ötezer lakosnál népesebb község közül nem kevesebb mint 154 községben az ipar-forgalommal foglalkozók aránya a 20 %-ot sem éri el, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a községele nyers lélekszáma nem szolgálhat a városiasság mértékéül, sőt — mint láftuk — vannak közigazgatási értelemben vett népes városaink, melyek népességük összetételénél fogva inkább csak nagy falvaknak tekinthetők. Kétségtelen azonban, hogy ezzel szemben egész sora van a népes községeknek, a melyek községi szervezettel b rnak ugyan, de népességük foglalkozási megoszlása és külső arczulatuk tekintetében a városok közé számíthatók. Horvát-Szlavonországokban az egyes városok foglalkozási összetételében nincsenek olyan nagy szélsőségek, mint Magyarországon. Különösen a törvényhatósági jogú városokban nagyon hasonlo a foglalkozási megoszlás, mind a négy városban ugyanis az iparforgalmi népesség aránya a 40—50 % között mozog. Az egyéb jellegű városok közt egyrészt Bakar (68'7 %) és Senj (65'8 %) tengerparti városok, másrészt Petrovaradin (22'7) és Karlovci (22-8) szerémségi városok képviselik a szélsőségeket. Petrovaradin alacsony arányszámát azonban a rendkívül nagyszámú katonaság (1567) okozza, ennek figyelmen kivül hagyásával az iparforgalmi népesség aránya 40'6 %-ra emelkedik. A mi már most az 5000 léleknél népesebb horvátszlavonországi községeket illeti, — mint már fentebb említettük, — csak azoknak a politikai községeknek adatait közölhetjük, a melyekben 5000-nél népesebb helységek vannak. Ezek részint a 64. sz. táblán, részint a 124*. lapon közölt táblán vannak kimutatva. A legiparosabb ezek között a Fiume külvárosáultekinthető Susak, 62*9 % iparforgalmi népességgel. Mögötte már Vinkovci (48'6) és Vukovar (46'0) is eléggé elmaradnak. A legkevésbbé iparos népességűek viszont Gjurgjevac 9'0, Virje 10'0, Ogulin 12'2 % iparforgalmi foglalkozású keresővel. A szélsőségek e szerint Horvát-Sziavonországok területén sem a városok, sem a népesebb községekben nem olyan nagyok a foglalkozási megoszlás tekintetében, mint Magyarországon. Az iparforgalmi népesség általános elterjedtségének vizsgálata mellett még különös érdekkel bírhat annak az ismerete, hogy az iparnak egyes főcsoportjai vidékenkint milyen mértékben vannak képviselve. Erre módot nyújtott már a népszámlálási mű II. kötete, melynek 7. sz. táblája (az 52*. lapon) törvényhatóságonkint közölte a 14 ipari főcsoporthoz tartozó keresők számát, még pedig 1900-ról és 1910-ről, és a tiz évi fejlődést jelző arányszámokat is adta. Ezt a táblázatot egészítjük ki a jelen kötetben (1. a 63. sz. táblát a 214. lapon) azokkal az adatokkal, a melyek azt mutatják, hogy az egyes ipari főcsoportokhoz tartozó keresők az illető törvényhatóság összes keresőinek hány százalékát teszik, tehát az egyes ipari főcsoportok az összes kereső népességben milyen súlyt képviselnek.

1) A következőkben röviden rámutatunk arra, hogy az egyes ipari főcsoportokra milyen törvényhatóságokban esik az arányszámok maximuma. Minthogy a legtöbb iparcsoportnál természetszerűleg egyes városokra esnek a maximumok, mindenütt megemlítjük a vármegyéket is, a melyek az illető iparcsoportban aránylag legtöbb keresőt foglalkoztatnak, ha az arányszámok erősen a városoké alatt maradnak is. A vas- és fémipar a kereső népességnek nem kevesebb mint 9'47 %-át foglalkoztatja (országos átlag : 1-77, vármegyék : 1-59, tj.-városok : 2'96). Miskolczon és Zólyom vármegyében, Borsod vármegyében az arányszám 8'48, Szepesben 5-56, Nógrádban 4'84. A többi törvényhatóságban, még a városokban is, az arányszám mélyen ezek alatt marad ; Budapesten is csak 3'90. Látnivaló tehát, hogy a vas- és fémipar természete szerint is inkább vidéki, mint városi ipar. A gép- és hajógyártás már határozottan városi ipar (országos átlag : 1*26, vármegyék : 0*79, tj.városok : 4*32). Legtöbb keresőt foglalkoztat aránylag Győrött (7*73 %), Budapesten (6'5ő), Fiúméban (6'48) és Aradon (6'47), a vármegyék közül pedig a kis Turóczban (5-18) és Pestben (4'30), ez utóbbiban kétségtelenül a főváros hatása folytán. A budapestkörnyéki járásokban és Újpesten ugyanis a következő volt a ebből a , „ „. gép-és hajó- , keresők gyártással '» foglalkozók száma Biai járás 21.039 549 2« Gödöllői » 24.868 1.707 6"» Kispesti » 38.422 4.760 12u Monori » 26.350 1.383 5"s Pomázi » 19.362 407 2"i Váczi » 22.001 2.345 IO'T Újpest rtv 25.576 4.692 18'3 Összesen^ tnJÜ 15.843 8-» Pestmegye többi területe 231.143 1.715 0'7 Pest vármegye 408.761 17.558 4s A fővárossal szomszédos területen e szerint a gép- és hajógyártással foglalkozók még nagyobb 0 Helyszűke miatt a szóbanforgó táblán csak a 9 legnépesebb ipari főcsoport arányszámai vannak közölve, a többi öt (1. bőr, szőr stb., 2. papiros, 3. vegyészeti, 4. sokszorosító, 5. egyéb ipar) össze van foglalva.