1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

hányadát teszik a kereső népességnek, mint magában Budapesten, a vármegye többi részén ellenben ez az iparcsoport elenyésző kis számmal szerepel. Megjegyzendő, hogy a többi iparcsoportnál is hasonló, ha nem is ennyire éles ellentét van Pest vármegye fővároskörnyéki és egyéb területe között. A gép- és hajógyártásnak a fővárosban és környékén való konczentrácziója rendkívül nagy. Ez iparcsoport keresőinek nem kevesebb mint 42'8%-a esik Nagy-Budapestre, ha pedig csak az anyaországot vesszük, 44*9 %-a. A kő-, föld és agyagipar különösen a kis népességű Esztergom vármegyében emelkedik jelentőségre, a hol a keresőknek 6"86 %-a tartozik ide. (Országos átlag : 0*75, vármegyék : 0'69, tj. városok : 1-19). Jóval hátrább állanak Pécs város (3'76), Nógrád (3'18) és Gömör vármegyék (2'68). Elég magas arányt mutat az alföldi Csongrád vármegye is (2'14), a mit a téglagyártással foglalkozók nagy száma (1168, ebből Kiskundorozsmára esik 1013) okoz. A fa- és csontipar az erdőben gazdag Háromszék (6-57), Csík (6-13), Turócz (5'18) és Zólyom (4-26) vármegyékben ad legtöbb embernek kenyeret. (Országos átlag : 1*45, vármegyék : 1-32, tj. városok : 2'2c). Hogy a két székely vármegyében az erdők rohamos kitermelésével kapcsolatban milyen nagy mértékben fejlődött ez az ipar az. utolsó tiz év alatt, mutatja az, hogy 1900-ban a faiparral foglalkozók Háromszékben 2*07, Csíkban még csak 1*55 %-át tették a keresőknek. A városok közül ebben az iparcsoportban Varazdin (4*97 ; szintén igen erős fejlődés 1900 óta, amikor 1*55 volt), Szatmárnémeti (4'3o) és Arad (4'28) tűnnek ki. Az erős maximumok természetszerűleg ennél az iparcsoportnál is a vidékre esnek. A fonó- és szövőiparnál két törvényhatóság, egy megyei és egy városi emelkedik ki feltűnően : Liptó vármegye 6*59 és Pozsony város 5*72 %-kal. (Országos átlag : 0'58, vármegyék : 0'47, tj. városok : 1'29). A szélsőségek ebben az iparcsoportban a legnagyob bak ; Lika-Krbava, Kis-Küküllő, Kolozs és SzolnokDoboka vármegyékben pl. a keresőknek csak 0'01— 0'02 %-a foglalkozik fonó- és szövőiparral. Sokkal egyenletesebb a ruházati ipar eloszlása, a mely általában a városokban mutat magas arányszámokat (országos átlag : 3'98, vármegyék : 3'06, tj. városok : 10'03), a vármegyékben azonban a szélsőségek csak 6*34 (Brassó, a hasonnevű város hatása folytán) és 0'74 (Lika-Krbava) között mozognak, a magyarországi vármegyék közül azonban Árván kivül csak néhány erdélyi megyében marad az arányszám a 2% alatt. A városok közt Nagyvárad (13*83), Marosvásárhely (12-90), Baja (12'33) és Szatmárnémeti (12*081 vezet. Ismét nagyobb hullámzást látunk az élelmezési és élvezeti ipar arányszámainál (országos átlag : l-88, vármegyék: 1*45, tj. városok: 4'65), a mennyiben Selmeczbányán 12'88 %-a a kereső népességnek tartozik ide (dohánygyár), mely szám mögött még a többi városok is eléggé elmaradnak : Kassa 9'32, Fiume 8*27, Temesvár 8'12 %-kal. Mind a négy város127* • aan a dohánygyár munkásai rúgtatják fel az ebbe az iparcsoportba tartozók arányszámát. Erősen van képviselve (7"50) még Győrött is ez az iparcsoport a lakosságban az ottani kétszersült- és ezukorkagyárak révén, míg Pozsonyban (6'7i) a dohánygyáron kivül a még nagyobb csokoládégyár juttatja ezt az iparcsoportot jelentékeny poziczióba. A vármegyék közül a kis Brassó van legeiül 3'46 %-kal, ezukor-, sör- és szeszgyárai révén, majd Szepes (3*25) és Pozsony vármegyék (3*19) következnek, előbbi dohánygyárai, utóbbi ezukorgyárai segítségével. Az építőiparnál Baja város tűnik ki fnagas arányszámával, 6*97 %-kal (országos arány : 1'85, vármegyék: 1*55, tj. városok: 3'82). Itt azonban egyes vármegyék is magas arányszámokkal szerepelnek, így Sopron 6'17, Liptó 5'38 %-kal. Előbbi vármegyének német része Bécs, az utóbbi vármegye pedig tudvalevőleg Budapest építkezéseihez szolgáltatja a munkásanyagot. Feltűnő, hogy Csongrád vármegyében most csak 1*53 % az építőiparral foglalkozók aránya a keresők közt, holott 1900-ban még 4'84 % volt. Ennek, mint már egy előbbi fejezetben is jeleztük, az az oka, hogy 1900-ban igen sok munkanélküli kubikos munkás íratott össze, a kik 1910-ben már valósz

;nűleg mezőgazdasági munkások voltak, azonkívül Csongrád vármegyében 1900-ban nagyobb szabású hídépítés is volt folyamatban, mely 200-nál több munkást foglalkoztatott. Hasonlókép — bár kisebb mérvű — visszaesés mutatkozik az építőiparnál a szomszédos Békés vármegyében, szintén a kubikc sok eltűnése és a vízszabályozási munkálatok megszűnése folytán. A vendéglős és szállodás stb. ipar a városokban több mint háromszoros mértékben van képviselve, mint a vármegyékben (országos átlag : 1*25, vármegyék : 0'97, tj. városok: 3*12). Fiume mutatja itt a legmagasabb arányszámot (5'14) nagy idegenforgalma révén, utána az anyaország és a társországok fővárosai következnek egyaránt 3'93 %-kal. A vármegyék közt három egymás mellett fekvő felvidéki megye vezet : Szepes (l-9i), Sáros (1"88) és Liptó (1'86). A többi fel nem sorolt iparcsoportokra legnagyobb arányszámok esnek Pozsony városban (6*34) és Liptó vármegyében (5'27). Négynél magasabb még az arányszám Győrött, Budapesten és Zágrábban. Pozsonyban kefe-, gáz- és dinamitgyár és kőolajfinomító, Liptó vármegyében bőr- és papirgyárak, Győrött bőrdíszműárú-, viaszos vászon-, olaj- és gyufagyár, végül Zágrábban papir-, gáz- és iróngyár, valamint a nagyszámú nyomda vállalat rúgtatja fel az arányszámokat. Budapesten pedig majdnem valamennyi előforduló iparág erős képvisaltetése emeli ennek a csoportnak számait is.

1) ') Érdekes lenne még a tulajdonképeni kereskedelem megoszlását is figyelemmel kisérni kereskedelmi csoportok szerint törvényhatóságonkint, ezt azonban terünk m&r nem engedi. Az adatok iránt érdeklődőket a népszámlálási mű III. kötetére (Stat. Közi. 52. köt.) utaljuk, melynek 4. sz. táblája (a 642. lapon) az idevonatkozó adatokat részletesen közli az 1900. éviekkel kereskedelmi ágankint összehasonlítva.