Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Presits Sándorné: A Herendi Porcelánmúzeum

Fischer Mór az első időkben 54 munkással dolgozott és a kaolint már külföldről szállította.

Előszeretettel europaizálta a távolkeleti motívumokat, valamint a Meisseni és a Bécsi Manufaktúra különböző dekorjaival egészítette ki az étkészleteket a magyar arisztokrácia és a külföldi megrendelők részére.

Ezekből a kiegészítésekből alakult ki a mai napig is gyártásban lévő „Ming” minta, a Miksa, mexikói császár részére készített „Miramare” minta, a Ferenc József gödöllői kastélya részére készített „Gödöllő” és az angol Cubasch nevű gróf részére készített, miniatűr csigavonalakkal díszített „Cubasch” minta. Ide sorolhatók még az Eszterházy, Rotschild, Apponyi és a Batthyány minták is.

Az 1842-es első Magyar Iparmű Kiállításon Fischer Mór is részt vett termékeivel. Itt Kossuth Lajos elismerő szavakkal beszélt a Herendi Manufaktúráról.

1843-ban tűzvész pusztított a gyárban, Fischert ekkor borzasztó kár érte, ti. a Trieszti Biztosító Társaság öngyújtást állapított meg és nem fizetett. Az égést egy ismeretlen porcelánfestő tányéron örökítette meg. A tányér látható a Herendi Porcelánmúzeum kiállításán.

Fischer Mór részt vett az 1845-ös bécsi kiállításon, majd ezt követte az első 1851-es Londoni Világkiállítás.

A gyár fénykorát 1851—73-ig élte, melyet a Londoni Világkiállítás alapozott meg.

1. Nagydíjat nyert (diploma: Herendi Múzeum), itt rendelte meg Viktória, angol királynő a lepkés, távolkeleti virágokkal díszített mintájú étkészletet, amely a mai napig is a „VIKTÓRIA” elnevezést viseli és az egyik legkedveltebb herendi minta.

2. Kis kemencékben kevés árut égetett. A főúri igényeket elégítette ki, tudta, hogy a gyár nem ismételheti önmagát, hanem minden megrendelőnek új, egyéni készleteket, darabokat tervezett.

Tulajdonképpen exkluzív közönségnek, exkluzív terméket készített.

Herend 1853-ban már exportált az USA-ba, majd részt vett az 1855-ös Párizsi Világkiállításon. Tökéletes távolkeleti imitációiért diplomát kapott, melyet III. Napóleon írt alá. A sajtó ekkor így írt: ,A magyar ipari termékek között a párizsi kiállításon a herendi Fischer Mór kínai porcelánjai előkelő helyet foglalnak el.”

A múlt század ’60-as éveiben indítottak az angol iparművészek harcot a gyáripar olcsó tömegtermékei ellen.

Fischer Mór régimódi porcelánművészete ekkor is kielégítette a legkényesebb követelményeket, aktualitást kapott, időszerűvé vált a stílusa, hiszen a múlt század dereka a „historizmus” korszaka volt. A régi stílusok felelevenítése és eklektikus ötvözése jellemzi ennek az időnek az építészetét és iparművészetét is.

Ferenc József 1865-ben Fischer Mórnak nemesi rangot adott és felvehette a Far- kasházy nemesi előnevet. Viszonzásképpen Fischer egy 20 literes, dupla falú, áttört kulacsot ajándékozott a császárnak. (A kulacs a Herendi Múzeumban látható.)

1866-ban fordulat következett be, a főúri megrendelések elmaradoztak, Fischer nem akar más közönségnek gyártani. Fiai a tömegtermelésre akarták rákényszeríteni, ő azonban még ha „bogarasnak” is titulálták, nem változtatott a profilon.

Tulajdonképpen a társadalom és a művészet viszonya is tükröződik a Herendi Porcelángyár történetében.

Fischer Mór a változások ellenére részt vett az 1867-es Párizsi Világkiállításon, ahol megkapta a francia becsületrend tiszti lovagkeresztje kitüntetést.

1872-től Farkasházy Fischer Mór az 1864-ben megszűnt Bécsi Manufaktúra formáit és mintáit jogosan használhatta, melyek közül legkedveltebbek és ismertebbek a Petrezselyem és a Bécsi Rózsa minták.

216