Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Presits Sándorné: A Herendi Porcelánmúzeum

Farkasházy Fischer Mór sikereit a kitartó lelkesedéssel dolgozó kollektívának is köszönheti, akik nagy szaktudással és művészi ötletekkel segítették munkáját.

1876-ban a manufaktúrát fiainak adta át, ő 1880-ban Tatán halt meg. Az 1880-as évekre esik a Holicsi-stílus meghonosítása Herenden. A meghonosításban szerepe volt Radovics Jenőnek, az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának.

A Fischer-fiúk áttértek a tömegtermelésre, a művészi munkát feleslegesnek tartották, mire azonban rájöttek, hogy az általuk „bogarasnak” titulált apjuknak igaza volt, a csőd szélére juttatták a gyárat. A híressé vált Herendi Porcelánmanufaktúra egy részvénytársaság kezébe került.

Az 1876-1896-ig terjedő időszak a manufaktúra művészi életében a legterméketlenebb időszak volt. Fischer Mór öröksége sajnos két évtizedig nem talált folytatóra.

1896-ban az unoka, Farkasházy Fischer Jenő tulajdonába került a manufaktúra, éppen ekkor van leáldozóban a historizmus.

Farkasházy Fischer Jenő a francia kerámia világhírű, XVI. sz.-i mesterét, Palissyt tekinti példaképének, éppen ezért Herenden nagyrészt franciás stílusú porcelánokat gyárt. Ez a hatás érezhető a múzeumban kiállított kandallókészleten is. Farkasházy Fischer Jenő a kínaiak által alkalmazott folyatott és túltelített (jégecelt) mázak előállításán is fáradozott. Foglalkozott a lüsztertechnikával és a Pate sur Pate technika bevezetésével (massza a masszán).

Bohém ember volt, aki a gyár belső életével egyáltalán nem törődött, aminek romlása sajnos befolyásolta az eredményes munkát is.

így 1923-ban a gyár életében megkezdődött a II. RT. és 1949-ig tartott. A részvénytársaság teljes egészében átvette a manufaktúra vezetését, a névsor kibővült és a vezetés sokoldalúvá vált.

Néhány részvényes:- Petrovics Elek, az Országos Szépművészeti Múzeum főigazgatója,- dr. Layer Károly, az Országos Iparművészeti Múzeum főigazgatója,- dr. Hubay Jenő, az Országos Zeneművészeti Főiskola főigazgatója.

Korszerűsítették a manufaktúrát, nagy beruházást hajtottak végre és igényesen fejlődött a művészi élet. Újra a hagyományos termékeket reprodukálták, és megkezdődött a magyaros kisplasztikák gyártása is.

Például:- Teles Ede: Hüvelyk Matyi;- Kisfaludy Stróbl Zsigmondi Pengéjét néző huszár;- Vastagh György: Hortobágyi csikós;- Lux Elek: Matyó madonna;- Izsó Miklós: Táncoló paraszt;- Stróbl Alajos: Szentháromság téri Szent István lovasszobra.

Ide sorolhatók: Pankotai Farkas sportszobrai is.

1949-ben államosították a manufaktúrát. Nagy beruházásokat hajtottak végre, de a technológia a régi maradt, csak a nagy fizikai erőt igénylő munkafolyamatokat gépesítették. Az ’50-es években nemcsak Sztálin- és Rákosi-kisplasztikák készültek Herenden, hanem az arisztokrácia készletei természetesen kicsit leegyszerűsítve, de a magyar lakosság asztalára is kerülhetett. Természetesen már ekkor a termelés nagy része exportra készült. A ’60-as években Herend a meglévő régi minták mellé újabb mintákat tervezett. A manufaktúra iparművészeinek tevékenységét a hagyomány tisztelete és az

217