Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

mit akarnak velem. Veterani uram ő naga írja, hogy írnék Caraffa uramnak ő nagának Eperjesre és ha ö naga elbocsáttat, Veterani uram ő naga nem ellenzi. Én uram alázatoson kérem kegmedet, írjon mellettem ő nagának is mentül hamarébb, ha ugyan Veterani uram magától el nem ereszthet. mindazáltal, uram, tudom Caraffa ő naga nélkül is vagyon módja ő nagának elbocsáttatásomban, csak akarjon s kegmed instantiája tudom nem is lészen héjába. Az vidékről. uram, most jővén levelein, azok. uram, igen megbódultak, nagy része oda hatta mindenét, elfutott, mivel 150 lóval két hete lesz az jövő csütörtökön miolta rajtok élődnek, teljességgel elpusztul az a darab föld, nem állhatja soká, mert rútul bánnak véle, az borért verik — rontják az szegénységet. és mindenére 80 forintot erőszakkal akarnak extorqueálni, mi végre, én nem tudom, én megírtam, semmit ne adjanak, eléggé biztatom innen őket, az mint tudom, de haszontalan biztatás, ha uram onnan belől ő nagok s ő kegmek nem jovolják, én oda bé is már kétszer is írtam Ínségek felől, kivált Lápos lábra nem hiszem, hogy soha állhasson. mind ott vadnak. Isten áldása legyen uram kegmeden. írtam Nagybányán rabszálláson 24. mar. 1687. Kegyelmed szegény rab szolgája Kolosvári János m. p. Oldalt f\ S.: Valóban félnek uram attól is. az mint halljuk az egész armáda Biidfalva felé Lápos vidékén jő ki. mely ha ügy vagyon, annál inkább elpusztulnak. Kgmed uram ha érthette, tudósítson éjjel-nappal, mihez tartsák magokat s engemet is ide etc. l\ S.: Kegmed uram az élő Istenért mit vehet eszében indulások felől, merre és mikor lészen, had tudhassuk ahoz alkalmaztatni magunkat. Más kézzel: 1687. 24. Mart. Kolosvári János uramtól. (Eredetije az Erd. Múzeum-Egylet birtokában, Kemény-gyűjt. 32. köt.)