Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

tuum Torda et Maramaros comiti, arcium Huszt et Kővár districtusque ejusdem capitaneo, cincere Nobis dilecto. (Eredetije a M. Tud. Akadémia birtokában.) h) 1678. jul. 19. Apor jelentése az erdélyi kereskedők háborittatásairól Lengyelországban. Kglmes uram. Ngod parancsolatja szerint itt Medgyesen az görögök lovait megnézetvén (így!) majd semmire kellő lovakat láttam. Isten velem lévén, Hosszúmezőre bemegyek, s ha találok ott, veszek Ngod számára való paripát, Kgls uram semmi hírt innen írni nem tudok egyebet: Szászkézdre érkezett meg egy diák Vitembergából, egy hete hogy jiitt; az is az magyarok dolgáról többet nem beszél, mint a görögök, hanem beszéli, hogy a franczia ebben az esztendőben egy Jant nevű várost és más Iprna nevűt vött el a spanyortól, most pedig az imperiumban levő Erfurtot vitatja; kérdeztem: az császárnak feljebb való helyein ha vadnak kész hadai, de sohult nincs, azt mondja. Azonban szintén ezen órában érkezék a portáról egy Thamás nevű szebeni görög, ki is igen súlyos fogságokat beszéli az uraknak, úgy hogy senkinek feléjek nem szabad menni. Kgls uram azt is alázatoson jelentem Ngodnak. az kereskedő rendek panaszolkodnak, hogy Lengyelországban egy görög, Szalabannak híják, kinek egy Urszulu nevű moldovai bojárral lévin kereskedési ennek előtte, dolgok el nem igazodván, az fővezért is búsították egymás ellen, a melynél, úgy értem kgls uram, Ngodat is búsították, azelőtt kijővén a moldovai boér, az más Lengyelországból ki nem jiitt akkor is az igazításra, most kgls uram ismét elkezdette az húzást vonást az kereskedő rendeken, ki miatt nem mernek menni be, Ngodnak könyörgenek alázatoson, méltóztassék a lengyel királynak egy levelet íratni, Ngod birodalmából való kereskedő rendek felől parancsolna a király, ne háborgatnák őket, egyébaránt nagy akadálya lesz a harminczadnak, ha fel nem szabadulhat útjok, mert nem mernek járni, addig penig kgls uram által nem mernek menni Lengyelországban, míg az király levelét ki nem hozzák; annak az Urszákinak érkeztenek háromszéki marhájával Brassóban Eperjesről. Ngod kegyelmességéből addig el nem bocsátom,