Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - 1633. aug. 21 — 31. Gyulafehérvári országgyűlés
összeköttetése volt. Complicálta a helyzetet, hogy Erdély bizonyos tekintetben suzeraine-i viszonyban állott a magyar királylyal s a szultánnal. De rendezett állam uralkodója nem tűrhet semmi külön actiót, semmi külön összeköttetést más udvarokkal vagy azok helytartóival. Hogy ezen felül Zólyomi még elszegődtette Rákóczy katonáit ez súlyosabbá tette helyzetét. Zólyominak azonban, még inkább a Bethlen háznak, melynek ő neje után tagja volt, sok személyes barátja vala. Aztán az ilyen perbefogás nem is volt népszerű Erdélyben, hol az egyéni és személyes szabadság korlátozását a rendek bizalmatlansággal nézték. Bármily nagy befolyása volt is egy erélyes fejedelem személyiségének, de minden ilyen esetben erős ellenzésre lehetett készen. Rákóczy jól tudta ezt, s még a gyűlés előtt azokat, kiktől leginkább tartott fontos megbízatásokkal küldte szét: Gróf Thurnnal folytatott alkudozásai épen ez időben olyan stadiumban voltak, hogy a háború lehetősége fenn forgott, s miután egy tatár követség épen a tavaszszal fordúlt meg nála, ő is küldött fényes követséget khánjokhoz. *) A gyűlésre Fogarasbúl felhozatta Zólyomit is. Ügyvédül Kénossy Ferencz adatott mellé, kit a fejedelem utasított, hogy védelmére kövessen el mindent. 2) Kénossy mindenek előtt azt kívánta, hogy a nemesi szabadság értelmében engedtessék meg Zólyominak szabadlábon védnie magát. Zólyomi pedig a rendeket kérte, hogy ezek fordúljanak kérelmökkel a fejedelemhez. A rendek meg is tették, •— kérelemben nem volt hiány, de kezességet senki, sem ipja, sem más nem volt hajlandó felvállalni, s a fejedelem nem szállítá le a pert, így hát Kemény 257.1. (de Musza helyett Murtezat ír) Szalárdy 90.1. egyezöleg írják a követküldéseknek e czélját. Kemény fel is sorol egy egész sereg követséget. De ezek közül Kovachoczyék már régóta fenn voltak Eperjesen s nem ekkor és nem ezért küldettek. Musza budai pasához a követség csak szeptemberben ment el. Maradt hát Salga (helyesen Galga) és Siri. 2) Szalárdy 91. »Egy rövid napon pünkösd utánra gyűlést hirdetett« a fejedelem, írja Szalárdy 90. De téved. Nem egy rövid, hanem tíz napig tai'tott a gyűlés s nem pünkösd után volt. A tavaszi gyűlés pünkösd előtt pár nappal ért véget — képtelenség hát, hogy a rendek ismét oly oly hamar összeültek volna.
