Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
210 A »BÉCSI BÉKE« kell tekinteni és bizonyos elismeréssel kell adóznunk annak a 145—150 adományosnak és inscriptiósnak, a kik készpénzt hoztak, aranyat és ezüstöt, e biztosítékok fejében, a nemzeti ügy oltárára. Kicsiny és jelentéktelen családok és személyek szerény 200 forintos tételei mellett találkozunk asszonyok, sőt egyes várőrségek (például a szendrei várőrség) nagyobb, 6000 forintig rúgó, tételeivel; képviselve vannak kisebb-nagyobb összegekkel a legjobb nevű családok tagjai : Apponyi Pál, Barcsay János, Czobor Mihály, Dessewffy Ferencz és János, Eszterházv Dániel, Hagymássy Kristóf, Homonnay György, Nyáry Pál, Révay Márton, Rimay János és mások. Nagyon tekintélyes összegekkel szerepelnek Csáky István, Hommonnay Bálint, Illésházy István, Rédey Ferencz és Segnyey Miklós ; a városok közül Kassa és Nagyszombat és különösen a kis Liszka, mely 25.000 forintot kölcsönözött ; aztán Szabó György, a híres és gazdag kassai polgár, a ki maga 12.000 forinttal, mai érték szerint legalább 350.000 koronával segíté a nagy nemzeti mozgalom ügyét. A nemzeti becsület azt kívánta, hogy azok. a kik abban a rettenetesen zavaros és pénzszűk világban nem haboztak megtakarított talléraikat ily biztosíték fejében a nemzetnek fölajánlani, kárt ne szenvedjenek és hogy a nekik tett adományok és zálogbeírások érvényesek maradjanak, vagy teljes kárpótlásra nyújtsanak jogot a nemzeti mozgalom leesendesítése után is. Más tekintet alá eshettek az érdemek jutalmazása fejében tett adományok és inscriptiók ; itt különbségeket lehetett igazi érdemek és élelmesség közt tenni, s végre más mérték alá eshettek Rédey Ferencz adományai, noha Bocskav egyenes fölhatalmazásából történtek, miután ezeket inkább csak buzdító, bátorító, csekély kárpótlással beváltható Ígéreteknek lehet tartani.1) a) Ezekről érdekesen nyilatkozik Karosai Somogyi Mátyás, a király hűségére visszatért főkapitány, mikor 1605 nyarán ezt írja Mátyás főherczeg- hez : »0 fölsége az ő jámbor híveinek lenne gráciával, jószágosztással, kinek- kinek az érdeme szerént. Lám Rédey ezzel tartja az hajdúságot, hogy nem csak Magyarországban, de Németországban is jószágot dónált nekik (!).. (Ered. Kpü. F. 15433.) Továbbá mikor Szabó Lukács hajdukapitányt a király hűségére csábítja Somogyi : ». .. Kegyelmeteknek mind fizetése és tisztessége megleszen ; az megérdemlőit személyeket penig ő fölsége jószággal
