Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER Í'ECÍSEMBESBEK. m Hiába mondogatta, liogv a csonka korponai gyűlés, mely nem is rendes, nem is általános, nádort törvényesen nem is választhat. Mind nem ért semmit. Az ülésnek vége szakadt s Korpona inpressionabilis rendei azzal az édes tudattal hajták álomra fejüket, hogy félszázad óta gyámoltalan hazájuknak a legszilárdabb gyámot szerezték meg Bocskay, (i nádor személyében! . . . Bezzeg annál nyugtalanabb volt a komolyan, reálisan gondolkodóknak éjjele, a kikhez Illésházyn kívül a vezető férfiak közül sokan odatartoztak, köztük legelső sorban épen az, a kinek a személyéhez és vezetéséhez való, odaadó s történetünkben csaknem példátlan ragaszkodás volt a kínos helyzet szülője — maga Bocskay. Mert a fejedelem egy pillanatig sem lehetett kétségben az iránt, hogy ezt a választást a király soha el nem ismeri, hogy egy ember kezébe, soha senkiébe, nem csupán az ellene föltámadt Bocskayéba, a kettős hatalmat nem teszi, inkább folytatja a harczot, a küzdelmet a végletekig, sőt a maga részére vonja a harczban a dunai két kerület összes magyarságát. A kiegyezés műve hát, mint a kártyavár, magától összedől. A fejedelem helyzetét irigylésre méltónak nem mondhatni. Mert másrészről az átalános lelkesedést sem volt észszerű, tehát nem volt szabad a szükséges fokon alulra lehűtenie. Mikor azért deczember 2-dikán a korponai templom boltivei alatt a rendek ismét együtt ültek, csak azt jelenté ki a fejedelem, hogy a nádori tiszt elvállalására még nem tudja elhatározni magát; előbb ki kell puhatolnia, hogyan érez iránta, hogyan gondolkodik e kérdésben a koronás király.

1) A kijelentés ügyes és tapintatos volt. A rendek kialudván a tegnapi lelkesedés mámorát, egyszeriben megérték a fejedelem aggodalmát s kitérő feleletét. S mintha már a korona tagadó válaszát is megkapták volna, nem ragaszkodtak tovább a választáshoz. Azonban lemondásuk fejében naiv lelkesedésük egyelőre nagy árat szabott. Am ne vállalja el a nádori tisztet Bocskay, de ekkor MagyarorNapló, deczember 2-kán. 25*