Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. adományok ellen ]) s ezért ujíták meg itt Korponán is óvásukat, 2) mely az 1608. kor. előtti 6. t.-czikkben a rendek hangoztatta elv érvényesítésére és az 1542: 33. t.-czikk szigorú megújítására vezetett. Az a kérdés azonban, vájjon adományozhat-e a király a községeknek háramlás alá eső birtokot, csak egyik oldala volt a dolognak. A másik oldalon az a vitás kérdés merült föl, épen a három kis parasztváros ügyében, vájjon van-e a királynak joga ilyen jobbágyközségeket kir. hatalmából szab. kir. városokká tennie? s mint ilyeneket az országgyűlésre is meghívnia? a mint Modort, Bazint, Sz.-Györgyöt már egy darab idő óta az országgyűlésekre tényleg meghivatá. A király és a kamarák azt állíták, hogy igen. A mint a király parasztból nemest, nemesből főrendit creálhat, ép úgy fölemelhet bármely községet a szab. kir. városok díszes rendjébe. Ez az ő felségjoga. 8) De a rendek épen ezt nem akarták elismerni már Korpona előtt sem; sőt a mi több, 1600-ban kikergették Modor megjelent, alázatos követeit az országgyűlésből, 1601-ben ellene újra s pedig oly hevesen tiltakoztak, hogy a szintén meghívott Bazin és Sz.-G-yörgy követei meg se mertek jelenni. 4) Most Korponán megint megvitatták ezt a kérdést, mely azután, mellesleg legyen mondva, az 1608. kor. előtti 6. t.-czikk által elvben a rendek kívánsága szerint oly megoldást nyert, hogy jövőre csak a magyar tanács hozzájárulásával legyen joga a királynak a paraszt községek ilyetén fölmagasztalása; míg az 1608. kor. utáni 1. t.-czikk a többször említett három városka különös ügyét az ország törvényeinek kilátásba helyezett reformácziója idejére halasztá el. A panaszok negyedik csoportja végre a magyar kir. cancellária tekintélyének teljes megsemmisülését s hatás>) M. Orszgy. Emi. IX. 342—45; X. 11. 2) Ehhez az óváshoz persze sehogysem illett a szerencsi gyűlés ama rendelkezése, mely megengedi, hogy a kir. városok nemes emberektől fekvő birtokot vásárolhassanak. L. jelen kötet 134. lapszám. 3) Illésh. Istv. hűti. pöre. — De 1. még a nem sokkal föntebb id. »Eesponsiones ad art. camerales« czímii iratot is. 4) M. Orszgy. Emi, IX. 345. és 482.
