Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. körülmények között Korpona rendeinek csakugyan komolyan kelle számolniok —, Csehország s az örökös tartományok rendei csak olyan katonát hajlandók tovább is a magyar végvárakban eltartani s fizetni, a kiben föltétlenül megbíznak. T. i. vallont ós németet. 1) Ezekkel az ellenérvekkel fölfegyverkezve jelent meg Forgács Korponán és ezek alapján tagadta meg Bocskay szóban forgó kívánságát. Hogy azonban az a seb, melyet e tagadó válasz üt a kedélyeken, ne legyen oly fájdalmasan sajgó, gondoskodott a kormány e 10-dik föltétel tárgyalásánál a sebtapaszról is. Annál a minden logikának szemébe kaczagó rendszertelenségnél fogva ugyanis, melyet e fejezet elején ostoroztam, ebben a 10-dik föltételben, egy lélekzet alatt a magyar várőrségek követelésével, egy egészen másnemű, roppant fontosságú, de fontosságából a csak mellékes megemlítés miatt mintegy kivetkőztetett s enervált kívánságot is támaszta Bocskay. Azt, liogy ezentúl »tanácsosai ő felségének a magyarországi dolgokban magyarok legyenek« s csak ezek meghallgatása után formálja meg (mint ma mondanók »legfelsőbb«) elhatározását. 2) Ezt mint »méltányos« dolgot megígérhette a főherczeg, mert az eddig is körülbelöl úgy volt. Soha magyar ügyekben (bizonyos alább előadandó dolgok kivételével) úgy nem határoztak se Bécsben, se Prágában, hogy a magyar királyi tanács véleményét előbb be nem kívánták volna. Országgyűlések alkalmával a magyar királyi tanács állandóan együtt ült; országgyűlések idején kívül pedig a. király időről-időre hivatá össze a tanácsosokat az ország legtávolabbi részeiből, sokszor előlegezvén, sokszor utólag fizetvén meg vagy inscriptiókkal és adományokkal kárpótolván a távolság, a közlekedési és közbiztonsági viszonyok miatt ]) Forgács Zs. 1605. augusztusi utasítása. 2) A legszorgosabb kutatás és legfigyelmesebb mérlegelés ellenére sem sikerült még a legkisebb alkalmi vagy ötletszerű kapcsot sem fölfedeznem a várőrségeket s a magyar tanácsot illető kívánság között. Szinte megáll az ember esze, hogyan lehetett e két kívánságot egy kalap alá hozni Bocskayéknak.
