Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

114 A POZSONYI ORSZÁGGYT'lés. tése lehetetlen voltán törnek meg. Teljes kimerítő képet ez alig képzelhető állapotokról azonban csak akkor tud magának a kutató alkotni, ha a császári udvarnál megbízott velenczei követ heti jelentéseit olvassa ez időkből. A szükség a XVII. század legelső évében oly magas fokra hágott, az állam hitele, miután majd minden birtok, a mi elzálogítható volt, elzálogosíttaték, annyira lesülyedt, hogy a bel- és külföldi tőkepénzesek, kereskedők semmi módon nem voltak rábírhatók előleg vagy kölcsön nyújtására. 1) Nem csoda, ha ily körülmények közt Greizkofler oly javaslattal lépett elő, melyről, mivel a magyarországi viszonyokat ismeré, tudta, hogy legalább is vakmerő. A fogyasztási adó egy nemét akarta behozni a városokba, — az accisát harmadfélszáz évvel 1848 előtt! Tudva van, mondá, hogy az italok után minden országban fizetnek adót, csak Magyarországon nem, noha a borkereskedők és bormérők óriási összegeket nyernek a kimért italokon, s a népnek, ha tetszik, ha nem, fizetnie kell a bor megszabott árát, mint ezt Geizkoíler maga tapasztalta Kassán, midőn látta, hogy a tanács apródonként néhány dénárral következetesen emelte a bor árát s bele kellett ebbe mindenkinek nyugodnia. Ajánlotta hát, hogy az országgyűlési előterjesztésekben minden akó bor után fél forintot kérjen a király az ország rendeitől. Szegénységökkel e kívánság ellen nem védekezhetnének a rendek, mert hiszen ez új adó a jó Geizkoíler szerint csak az átutazó idegent, meg a nyerészkedő borkereskedőt és borkimérőt sújtaná, s épen ezért kellene ezt az adót egyelőre csak a városokba, de minden s nemcsak kir. városba, behozni. E törvény által a magyarok ragaszkodásukat és fiúi szeretetöket mutatnák ki jó királyuk, kegyes védelmező]ök iránt, mintegy kijelentvén, hogy ily módon kívánnak hozzájárulni a kir. udvartartás költségeihez, a mit hogy addig nem tettek, úgy se válik valami nagy dicsőségökre. Azonban, mintha érezte volna Geizkoíler, hogy ez az ') Lásd különösen a velenczei követjelentéseket (Dispacci di Germania, a bécsi állami levéltárban) 1602 végéről s 1603 első feléből. Illésházy István bűtlenségi pőréről irt művemben megkísért,ém ez állapotokat vázolni s bennök találtam a fiscális pörök rugóját.