Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VIII. MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1540. és 1541-ben.

1540. és 1541-ben. 283 A közügyek mellett a nemesség nem feledkezhetett meg saját külön érdekeiről sem. Elénk panaszok emelkedtek némely főurak ellen, kik az alsó nemességet elnyomják és zsa­rolják. Midőn az iránt tanácskoztak, mikép szüntessék meg e bajokat, a nézetek elágaztak. Némelyek javasolták, hogy a nemesség lépjen egymás között szövetségre és ragadjon fegyvert zsarnokai ellen. Azonban a többség abban állapodott meg, hogy az orvoslást Ferdinándtól kell sürgetni. A gyűlés két küldöttet bocsátott Vemer Györgyhöz, Fer­dinánd sárosi kapitányához, kik felkérték, hogy járuljon határo­zataikhoz, és eszközölje ki a felső magyarországi királyi városok hozzájárulását.') VI. Yerner György deczember 18-ára Eperjesre hívta meg Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben városokat, Sáros- és Sze­pesmegye rendeit, hogy velők a teendők iránt tanácskozzék. Az egybegyűlt rendek kinyilatkoztatták, hogy, a mi az egyesülést illeti, melyre a sajószentpéteri gyűlés által felhí­vatnak, ők törvényesen megkoronázott királyukhoz hűségesen ragaszkodnak, annál inkább, mert az képes őket mind a kül­ellenségek támadásaival szemben megoltalmazni, mind a belső bajokat, melyek ekkoráig zaklatják, megszüntetni. Eszerint készséggel felajánlják közreműködésüket ő felsége s közös hazájuk javának előmozdítására. A menyiben a rendek szenvedett sérelmeik és bajaik megszüntetése tárgyában ő felségéhez folyamodni kívánnak, készek hozzájuk csatlakozni. Azonban mind ő felségének jogaira nézve sérelmesnek, mind a közbéke fentartása szem­pontjából veszélyesnek tartanák, ama bajok megszüntetése végett akár külön szövetséget kötni, akár azok ellen, kik őket elnyomják, fegyvert ragadni. 0 felsége, méltányos kívána­taikat kétség nélkül meg fogja hallgatni, és nem mulasztandja ') Verner György Sárosból deczember 14-én a bányavárosok­hoz és deczember 20-án Ferdinándhoz intézett levele. Amaz a sel­meczi városi, ez a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. III. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom