Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

§-a szerint ugyanis „Mafgyarország államnyelve a magyar", az 1868 :XXX. tc. 56. §-a értelmében pedig „Horvát-azlavonországok egész területén, mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát", sőt az 57. § szerint ezen a területen „a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapíttatik meg". (Ugyanilyen hivatalos nyelv volt Fiúméban az olasz.) Amíg tehát Magyarországon az államnyelv kizárólag a magyar, a társországokban pedig kizárólag a horvát volt, addig Kárpátalján ,,a magyar nyelvvel egyenjogú hivatalos" nyelv a rutén volna, vagyis a 6200/1939. sz. rendelet kifejezésével élve két hivatalos nyelv volna, a magyar és a rutén. Bölöny József erre vonatkozóan megállapítja, hogy a törvényhozó akkor is elérte volna célját, ha csak annyit mond ki, hogy ,

}

a rutén az államnyelvvel egyenlőjogú nyelv". Szerinte a törvényjavaslat kifejezéseiből könnyen keletkezhetik az a látszat, mintha a törvény nem a rutén nyelvnek máris meglevő egyenjogúságát, hanem annak kizárólagosságát óhajtaná biztosítani.

6 A vajdaság területére vonatkozó és arra kiterjedő minden törvényt, rendeletet és hatósági hirdetményt fordításban rutén nyelven is ki kell adni. A vajdaság területén működő valamennyi népiskolában, középfokú és szakiskolában, valamint középiskolában mind a magyar, mind a rutén nyelv tanítását biztosítani kell. A vajdaság területén mindennemű hatósághoz, hivatalhoz, iskolához és más intézethez lehetőleg olyan személyeket kell alkalmazni, kik úgy a magyar, mint a rutén nyelvben jártasak. Akik e kellék hiányában alkalmaztatnak, a törvény életbelépésétől számított két éven belül kötelesek nyelvismeretüket kiegészíteni. E kötelesség teljesítésé^ nek ellenőrzését és elmulasztásának következményeit külön törvény fogja megállapítani. Az 5. § kimondja, hogy azokat, akiknek sem a magyar, sem a rutén nem anyanyelvük, a vajdaság területén is megilletik mindazok a jogok, amelyeket a nemzetiséghez tartozók javára a törvények és egyéb jogszabályok megállapítanaK. Az indokolás ehhez hozzáfűzi, hogy feleslegesnek tartotta megismételni az 1868: XLIV. tc. bevezetését az egységes magyar nemzetről, mivel az úgyis alkotmányunknak egyik alapelve. Ebből az is következik, hogy az állam minden polgárát a vajdaság területén is ugyanazok a jogok ületik meg, mint az ország többi területén, hacsak a javaslat kivételt nem tesz. Ilyen kivétel foglaltatik például a javaslat 1.4. §-ában, mely szerint vajdának csak olyan személyt lehet jelölni, aki a vajdaság területén lakik vagy onnan származik. Végül a javaslat 11. §-ának f) pontja kimondja, hogy a fentebb idézett 4. és 5. §§ korlátai között a vajdasági gyűlés által alkotott statútum állapítja meg a közigazgatás nyelvhasználatának részletes szabályait. A Kárpátaljai Vajdaság és annak önkormányzatáról szóló törvényjavaslat nem került tárgyalásra s ma is az országgyűléshez 8 Bölöny József: A magyar közjog időszerű kérdései. I. k., Budapest, 1941, 356. 1.