Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

módosulni, hogy a munkámban feldolgozásra kerülő 15, illetve 19 vámnaplóban Magyarország mind nyugati irányú, mind pedig egész 1542 körüli külkereskedelmi áruforgalmának jelentékeny hányada tükröződik, hogy e szerencsés véletlen folytán fennmaradt források adatai alapján Magyarország 1542 körüli külkereskedelmének egészére vonatkozó következtetéseket is vonhatunk le, megállapításokat is tehetünk. AZ 1542. ÉVI HARMINCADNAPLÓK „KIVÉTELESSÉGE" Amikor az 1542. évi harmincadnaplók adatai alapján a magyarországi külkereskedelem szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalmára vonatkozó néhány megállapítást 1958-ban közzétettem, eredményeimet a témakörrel foglalkozó hazai és külföldi történészek egyaránt hitetlenkedve fogadták. Különösen az lepte meg őket, hogy az általános hiedelemmel ellentétben 1542-ben a szűkebb értelemben vett nyugati külkereskedelem áruforgalmának a mérlege nem passzív, hanem aktív volt, behozatal és kivitel nem 2:1, hanem 3 :7 arányban viszonylott egymáshoz. A hitetlenkedők kitartottak az addigi közhiedelem mellett, és az 1542. évi harmincadnaplók adatait alkalmatlannak minősítették arra, hogy belőlük Magyarország egész vagy egész nyugati, avagy akárcsak szűkebb értelemben vett nyugati külkereskedelmi áruforgalmára vonatkozó messzebb menő, általánosabb érvényű következtetéseket lehessen levonni. Hitetlenségüket az 1542. évi harmincadnaplók adataiból levonható megállapításokkal szemben két indokkal támaszthatták alá. Az egyik a naplók adatainak hiányossága, a másik az 1542. év kivételessége. Az adatok hiányossága adott tény, az év kivételessége puszta feltevés. A naplók adatai hiányossága, illetve teljessége kérdésével az előzőekben foglalkoztam. Az egyik hiányosság az, hogy a naplók csak a szűkebb értelemben vett nyugati irányú áruforgalmat tükrözik. Ez a forgalom azonban — amint kifejtettem — az ország egész áruforgalmának kereken az 56%-át jelentette. Ebből a forgalomból, úgy vélem, nem alaptalanul következtethetünk az ország egész áruforgalmára, legalábbis annak volumenére. A naplók adatainak másik hiányossága az, hogy a naplók egy része, a Thurzó Eleknek elzálogosított 6 harmincadhelynek, a nagyszombati csoportnak a naplói csak a kivitelt tükrözik, a behozatalt azonban nem. E 6 harmincadhely közül Szempc és Nagyszombat volt a legjelentősebb, a további 4 — Szakolca, Szenice, Sasvár és Holics — Nagyszombatnak a leányhivatalai voltak. Korábban Szempc is Nagyszombat fiókjai közé tartozott, egyre növekvő forgalma alapján önállósult. Mind Szempc, mind pedig Nagyszombat, mint a határtól távolabb fekvő harmincadhelyek, elsősorban a kivitel, mégpedig az állatkivitel vámhelyei voltak, a soproni csoporthoz tartozó Óvárhoz hasonlóan, ahol behozatali vámot nem is szedtek. Nem látszik lehetetlennek, hogy Szempcen és Nagyszombaton is ez volt a helyzet, erre vonatkozó kétségtelen bizonyító erejű adatokkal azonban nem rendelkezünk. Nagyszombat 4 fiókja (Szakolca, Szenice, Sasvár és Holics) közelebb feküdt a határhoz, kiviteli forgalmuk ennek megfelelően igen kicsiny volt. Nem tartom valószínűnek, hogy behozatali forgalmuk a kivitelinél jóval nagyobb lett volna. A szűkebb értelemben vett nyugat felől jövő behozatal a Dunától északra eső területekre feltehetőleg