Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
túlnyomó többségében Pozsonyon keresztül érkezett az országba, a pozsonyi behozatal feltűnő túlsúlya a kivitellel szemben alátámasztja ezt a feltevést. A naplók adatainak az a hiányossága tehát, hogy a szempci és a nagyszombati, valamint a szakolcai, szenicei, sasvári és holicsi behozatal nem szerepel bennük, nem teszi kétségessé, hogy a szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalomnak nem csupán a volumenét, hanem struktúráját is hűen tükrözik 1542-ben, sőt az ország egész áruforgalmának a struktúrájára való következtetést is lehetővé tesznek. Nyugodtan állíthatjuk azért, hogy a szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalomban bizonyosan, az ország egész áruforgalmában pedig nagyon valószínűleg, a behozatalt a kivitel jelentős mértékben, a szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalomban kb. 7:3 vagy annál valamennyivel kisebb arányban meghaladta 1542-ben. Igen, mondják erre a hitetlenkedők, ha elfogadjuk is, hogy az 1542. évi harmincadnaplók hűen tükrözik az 1542. évi áruforgalmat, annak volumenét és struktúráját egyaránt, ebből messzebb menő következtetést nem vonhatunk le, mert 1542 rendkívüli év volt. A török 1541-ben foglaltáéi Budát, 1542-ben német—római birodalmi hadsereg jött az országba, hogy a főváros visszafoglalását megkísérelje. A háborús viszonyok bizonyára megzavarták a külkereskedelmet, a kereskedők nem tudtak vagy nem mertek szabadon be- és kijárni az ország határain keresztül. 59 Ez az érvelés logikusnak, elfogadhatónak tűnik, bár puszta feltevés, minden bizonyíték nélkül. Bizonyítani úgy lehetne, ha az 1542. évi áruforgalmat össze tudnánk hasonlítani más, 1542-höz közel eső évek áruforgalmával. Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt megtehetjük. A következőkben elvégzem ezt az összehasonlítást, és eredményéből levonom az adódó következtetést. Az előzőekben már elmondottam, hogy az általam feldolgozott 1542. évi harmincadnaplók kétféle eredetűek. Az egyik csoportba azoknak a harmincadhivataloknak a naplói tartoznak, amelyek az özvegy Mária királyné számára voltak lekötve, aki ebben az időben a teljes behozatali vámot, a kiviteli vámnak pedig a felét élvezte. A kiviteli vámnak másik fele, sőt az ország ún. alsóbb részeiből (ex partibus regni inferioribus), azaz a Székesfehérvár—Esztergom vonaltól keletre és délre eső, ekkor már a török által hódoltatott területről érkező és nyugat felé szállított áruk teljes harmincada pedig a királyi kincstárat, a pozsonyi magyar kamarát illette meg. Mária királyné harmincadosai mellett a magyar kamara ellenőre működött a maga embereivel. Ez az ellenőr, Posel Pál, a királyné harmincadosai által beszedett vámról naplót vezetett, s azt a magyar kamara elé terjesztette. Posel naplója 3 évből maradt korunkra: 1542-ből, ezt dolgoztam fel, továbbá 1544-ből és 1545-ből, ezekkel tudjuk az 1542. évit összehasonlítani. A Posel-féle naplókban a következő harmincadhelyek adatai szerepelnek: a Dunától északra Pozsony, Stomfa és Gajár, a Dunától délre 59 Szűcs Jenő: Das Städtewesen in Ungarn im 15—17. Jahrhundert. Studia Historica, 53. Bp. 1963. 131. 1542-ben — írja itt — Buda eleste után, az áruforgalom minden valószínűség szerint gyengébb volt a normálisnál. — Makkai László: Der ungarische Viehhandel 1550—1650. A 8. jegyzetben idézett Bog-féle kötetben. 496. Az 1542. évi vámnaplók adatai — írja — nem tekinthetők jellemzőknek a 16. századi magyarországi külkereskedelemre, „da das Jahr 1542 eine Zeit des grössten Umsturzes für ganz Ungarn und besonders für den Viehhandel gewesen ist". A Marburgban 1967-ben tartott tanácskozás jegyzőkönyvében olvasható: Kubinyi András: Das Jahr 1542 war wirklich in gewissem Masse anomal. Bog L: Das Jahr 1542 muss also ein Ausnahmejahr gewesen sein.
