Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZKTRS Magyari Béla százados. Az űrrepülés várható ideje 1979. június. Látható tehát, hogy a párok összeállításában és rangsorolásában a szovjetek maguk döntöttek. Arra azonban, hogy itthon valami nem tetszhetett, az MSZMP KB Titkársága 1979. február 12-ei határozata utal. Az ülésen elsősorban a majdani kitüntetések állami beterjesztésére hoztak határozatot, és arra, hogy a koordinációs bizottság „megfelelő időben tegyen javaslatot az űrhajósok fellövésénél Bajkonurban részt vevő delegáció összetételére". Emellett elhangzott a lényeg is, vagyis a koordinációs bizottság „tegyen javaslatot a szovjet fél által kért időpontban az űrhajós és dublőré személyéről". A dolog tehát nem lehetett teljesen zökkenő- mentes, mégha a személyek maradtak is ebben a sorrendben. Vélhetően a magyar fél kiválasztási szempontjai között szerepet játszhatott a külső megjelenés, ez azonban a másik félnél nem volt érdekes. A döntés inkább parancsnok-centrikus volt, és Kubászov volt a soron a szovjetek közül. A magyar illetékesek véleménye alapján a „jobbik” jelöltet ennek megfelelően sorolták be. Felmerülhet, hogy miért kellett a tervezett repülés előtt fél évvel eldönteni, hogy ki lesz az elsődleges jelölt, amit persze az utolsó pillanatig gondosan titkoltak a közvélemény előtt. Ebben nyilvánvalóan az a tapasztalati tény játszott szerepet, hogy a folyamatos versengés a két jelölt között tönkreteheti egymáshoz való viszonyukat, pszichikailag kikészítheti őket a start előtt. A bejelentéskor a másodiknak rangsorolt Magyari Béla nagyon nehezen élhette meg a döntést, viszont a kiképzés többi ideje alatt hozzászokott ehhez a helyzethez, habár ez nem lehetett könnyű. A szovjet személyzetnél mindez könnyebben feloldható volt, hiszen a későbbiekben, más összetételben sorra kerülhettek. Az Interkozmosz programban résztvevő szocialista országbeli űrhajósok azonban nem reménykedhettek egy későbbi repülésben, így az örök háttérbe szorulás maradt a sorsuk. (Az egyetlen kivétel az 1988-ban sorra kerülő bolgár űrhajós tartalék volt.) 1979 februárjában folytatódott a program. Előbb új alaplegénység — Vlagyimir Ljahov52 és Valerij Rjumin - ment fel az űrállomásra, majd 1979. április 10-én a bolgár űrhajós, Georgi Ivanov indult a Szojuz—33 űrhajóval az űrbe. A repülés azonban váratlanul kudarcba fulladt, a főhajtómű meghibásodása miatt nem sikerült az űrhajót összekapcsolni a Szaljut—6 űrállomással, és az űrhajósok feladatuk elvégzése nélkül voltak kénytelenek visszatérni a Földre. Az eset után bizonytalan időre elhalasztották a magyar űrrepülést. Farkas Bertalan és Valerij Kubászov eredetileg tervezett űrhajóját, a Szojuz—34-et automata üzemmódban küldték fél 1979. június 6-án, egy nappal a magyar űrrepülésre kijelölt június 5-ei dátum után, hogy az alaplegénység visszatérhessen. Farkas Bertalan és Magyari Béla pedig hazautazott Magyarországra. A repülés elhalasztásáról még a párt Politikai Bizottságát is csak nagyon szűkszavúan tájékoztatták. Korom Mihály KB titkár bejelentése alapján a Politikai Bizottság 1979. május 29-ei ülésén tudomásul vette „azt a hivatalos szovjet értesítést, mely szerint a 52 Ljahov, Vlagyimir Afanaszevics, a Szojuz-32 parancsnoka. 31
