Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS június első napjaira tervezett szovjet—magyar közös űrrepülés technikai okok miatt elmarad; erre előreláthatóan 1980 első negyedévében kerül sor”.53 54 55 A késés valódi okairól — a szocialista világban szokásos titkolódzásnak megfelelően - még egy év múlva is alig mertek szót ejteni. A magyar nagykövetség érdeklődésére a szovjetek azt válaszolták, hogy a „magyar űrhajós repülését 1979-ben a bolgár űrhajós után tervezték végrehajtani. 1979 áprilisában a Szojuz—33 űrhajó repülése alkalmával azonban a hajtómű működésében rendellenességek léptek fel, ezért nem került sor a Szojuz—33 és a Szaljut—6 orbitális állomás összekapcsolására”.54 Ez a felfogás maradt itthon is hivatalos. A propagandamunka kezdetei A hazai propagandagépezet is a szovjet irányelvek szerint dolgozott, bár hozzá kell tennünk, hogy a magyar gyakorlat sokkal visszafogottabb volt, mint a legtöbb szocialista országé. Az 1977. decemberi moszkvai Interkozmosz értekezlet után a szovjet delegáció közleményt adott ki, hogy a tömegtájékoztatásban célszerű figyelembe venni a következőket: egyrészt koordinátorokat vagy koordinátori csoportokat kell kijelölni, „melyek feladata a közvélemény informálása, és szimbolikus jellegű tevékenység [értsd: űrrepülés] előkészületét szolgáló intézkedések megszervezése. [...] Minden közös űrrepülés alkalmával tájékoztató anyag készül a kozmikus berendezésekről, a bajkonuri repülőtérről, a repülésirányító központról, a Gagarin nevét viselő űrhajóskiképző központról, a repülés programjáról, valamint az űrhajósok életrajzáról és a tudományos-technikai kísérletekről.”55 Ennek érdekében el kellett juttatni a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsához a majdani felszállás 4-5 tudósítását egy-másfél oldalnyi terjedelemben, „amit az illető ország űrhajós kutatója elmondhat", vagyis az újságírói és tudományos tájékoztatás határait a minimumra szorították. Emellett az érintett országoknak ki kellett dolgozniuk saját repülésük emblémáját, illetve az űrhajókra kerülő applikációt 40 példányban, címerrel, nemzeti zászlóval. A jelképek pontos méretét is megadták: általános és kétoldalú embléma 100 mm, állami címer 80 mm, a nemzeti zászló pedig 85 x 125 mm. Miután ezek elkészültek, be kellett mutatni a szovjet Interkozmosz Tanácsnak. Meghatározták e jelvények anyagának összetételét, s azt is, hogy gépi varrással készüljenek. Ezen felül az űrhajósok által az űrbe juttatandó szimbolikus tárgyakat, ajándékokat is meg kellett beszélni az említett grémiummal. Az egyes országok képviselőinek is volt néhány javaslatuk - emlék- és pénzérmék, jelvények, felségjelek, más emléktárgyak -, amelyek kibocsátását szintén a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz Tanácsban kellett megvitatni. 53 MOL M-KS 288. f. 5. cs. 773. ő. e. (1979. május 29.) 54 MÓL M-KS 288. f. 22. cs. 1980/43. ő. e. (1980. május 26.) 55 MÓL XIX-J-1-j-Szocialista országok-0 03974/2-1978. 32
