Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A harmincadcédulákat a hivatal pecsétjével erősítették meg, amelyet közösen őriztek. Hogy a kereskedőket a csempészésről leszoktassák, a rendszeresen fizetőknek mérsékelt kedvezményt adhattak. Az ismerteknek kötelezvény vagy más biztosíték ellenében a vámfizetésben hitelt is nyújthattak. A kamarának gondja volt rá, hogy az ellenőr ne csak a rideg fiskális érdeket nézze, hanem a kereskedelem fellendítését is szem előtt tartsa. Meghagyta, hogy a kereskedőket a harmincadosok visszaélései ellen részesítse védelemben. Hivatalából csak a kamara tudtával távozhatott, s be kellett jelentenie, hogy ki helyettesíti. A három fiókot évenkint legalább kétszerháromszor meg kellett látogatnia, hogy 3 Írnokának és 5 lovasának hűségéről és szorgalmáról a hely színén is meggyőződjék. A nagyszombati csoportnál Szempc önállósult, jövedelme még az anyahivatalét is felülmulta. 1537-ben Szentábrahámi Péter deák személyében külön ellenőr vezette 2 lovas segítségével. A többi három fiók (Sassin, Szakolca és Szenice) a nagyszombati főharmincaddal együtt 1537. június 21-én Francisci Tamás ellenőrzése alá került, aki 4 lovast fogadott, a három leányhelyen pedig egy-egy emberét (homo, servitor) alkalmazta, akikkel együtt minden három hónap elteltével megjelent Pozsonyban a kamara előtt s bemutatta a naplókat. Egyben előadták a felmerült nehézségeket, hogy orvoslásukról a tanács gondoskodhassak. 1 ) Egyedül az utasításokból a Buda körüli harmincadhivatalokról alig lehet valamit megtudni. Egy 1540 körül kelt utasítás Bornemisza Pált és társát (collega) bízta meg, hogy Budán, Pesten, Székesfehérvárott, Vácott és Kevi mezővárosban, valamint a szokott egyéb helyeken, szedje a harmincadot. Évi 200 forint fizetést utalt ki számára, ebből kellett volna a régi gyakorlatnak megfelelően 32 lovast tartania. 2 ) Buda eleste után Székesfehérvár és Óvár lettek a Dunántúl harmincadhelyei. Minthogy azonban a török terület felől és felé haladó kereskedők sokszor elkerülték ezt a két várost, a királynak járó vámot Győrött is lefizethették. 1543-ban mindhárom hivatal, továbbá a sági, báti, szécsényi, losonci és rimaszombati harmincadok Bornemisza Pál irányítása alatt állottak, akit ez év február 22.-én kelt utasítása harmincadelnöknek (praefectus tricesimarum) nevez. 3 ) Sajnos, ez az utasítás csak a vámszedés módjával foglalkozik, a hivatalok szervezetére felvilágosítást nem nyújt. Nem is a kamara, hanem a helytartótanács adta ki, a hivatali hatalmával visszaélő harmincadost az illető hely bírájának jelentése alapján a helytartó bíráskodása elé utalta, aki kártérítésre és 15 napi elzárásra ítélhette. Az elzálogosított harmincadokat a kincstár következetes politikája egymásután szerezte vissza. 1545-ben Pozsonyban és leányhivatalaiban már nemcsak a török kezén lévő terület felől hajtott állatok és hozott áruk után szedte a vámot a királyi harmincados, hanem a Székesfejérvár és Esztergom felé irányuló kereskedelemből származó haszon 80%-a is az uralkodót illette meg. A nyugatról érkező kereskedők azonban még mindig Mária királyné embereinél váltották ki a cédulákat. A nagyszombati csoportnál már csak az állat vám 20%-át élvezte Thurzó Elek özvegye. Ebben a csoportban Szempc után Szakolca is önállósult, Szenicén, Sassinban és *) Francisci utasításának egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Ben. res. 1. k.,18.1. a ) Utasításának keltezetlen fogalmazata vagy egykorú töredékes másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 15. 3 ) Egykorú másolata u. o.
