Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1379. november 19.–november 19. 213 visszafizetése után Myko birtoknak az erdélyi káptalan 1338. február 9-i pátens oklevele alapján kezükben tartott felerészét kötelesek visszaadni Gergely fia: Jóbnak, illetve törvényes képviselőjének. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 26378. — Tartalmi említés Temes János erdélyi alvajda 1380. május 8-i parancslevelében (549. sz.), Cornides Dániel kéziratos Diplomatariuma, OSzK, FolLat nr. 2220, tom. VII. pag. 532. Közlés: DocRomHist C, X V. 654–657 (román fordításban is, hasonmással). 496. 1379. november 19. (Thorde, XII. d. oct. Omn. sanct.) László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. Az erdélyrészi nemesek közössége és minden rendű-rangú személyek részére november 8-án (in oct. Omn. sanct.) Thorda-n kezdett közgyűlésén Ottó frater, a Colosmonosthra-i Szűz Mária-egyház apátja, Kyde-i Gergely fia: János elleni perében bemutatta Scepus-i Jakab comes országbírónak [1379. július 1.–augusztus 22. között] az erdélyi fehérvári (AlbTr) káptalanhoz intézett kérését (466. sz.) és a káptalan [1379. augusztus 22. után] arra tett jelentését (471. sz.), legvégül pedig [I.] Lajos király 1379. július 15-i pátens oklevelét (469. sz.). Minthogy Mariathelke/Maryatelke és Kayantho/Kayanthow határjárása során Ottó apát az erdélyi káptalan [1285. június 28-i] oklevele (CDTrans I. 412. sz.) alapján egyértelműen megnevezte a határjeleket, míg Gergely fia: János egyet sem tudott mutatni, így vitatott hovatartozású föld nem maradt, a király említett parancsa értelmében pedig az ítélethozatal ez ügyben tovább nem halasztható, az erdélyrészi hét vármegye szolgabíráival, esküdtjeivel és nemeseivel együtt úgy döntött, hogy az apát az általa megnevezett határjelek valamelyikére december 7-én (II. d. Nicolai conf.) a szomszédok, az alperes vagy ügyvédje és Cykmand-i Jakab fia: János vajdai ember, valamint a káptalan tanúbizonysága jelenlétében, egyedül csak saját személyében tegyen esküt. Ennek megtörténte után az apátot és monostorát, ellenkező esetben viszont Gergely fia: Jánost vezessék be Thyburcztheleke/Tyburchtelke birtokába, tekintet nélkül a másik fél tiltakozására, és erről nyolc napon belül tegyenek neki jelentést. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1379. december 13-i jelentésébe (507. sz.), DL 38708. — Tartalmi ái Szobi Bertalan erdélyi alvajda 1393. szeptember 26-i oklevelében, DL 28735. — Kivonata a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. 2. A leírás szerint az eredetit privilegiális alakban, vöröszöld selyemfonálon függő pecsét alatt állították ki. Közlés: DocRomHist C, XV. 662–675 (román fordításban is). Regeszta: CDHung IX/5. 366. — KmJkv I. 187. — DocRomHist C, XV. 649 (mindhárom november 8-i téves keltezéssel). 497. 1379. november 19. (Torde, XII. d. oct. Omn. sanct.) László erdélyi vajda és Zonok-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és minden rendű-rangú emberek számára Torda-n november 8-án (in oct. Omn. sanct.) kezdett közgyűlésén Péter főesperes az erdélyi káptalannak saját oklevelével megbízott ügyvédjeként, az alvajda perhalasztó oklevele alapján azt állította, hogy Iklod-i István, Péter és Miklós a múlt esztendőben április 27-én (IV. d. Georgii mart.) Pysky nevű birtokuknak [Iklod] felőli (a parte dicte ville) határjeleit hatalmasul elrontották, és ennek bizonyítására felmutatta a Klusmonostra-i konvent vallatólevelét. Minthogy azonban az alperesek mindezt tagadták, és a felperes sem mutatott fel egyéb okmányt, úgy rendelkezik, hogy az Iklod-i nemesek 1379. november 19.
