Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Gutkeled nb. Dragun fia István 45 1245 — (Stephanus aule regie iudex, comes Nitriensis): miként ez Bogomer, ak kori trencséni ispán (comitis castri Trinchiniensis) okleveléből kiderült, Adám nyitrai (Nitriensis) püspök a színe elé idézte ezen vár jobbágyait, ti. Sdyna-t és Chazlone-t (Sdynam ... Chazlonem) és rokonaikat, hogy azt a 15 ezüstmárkát, ami az ő hivatali elődjének: a megboldogult Jakab püspöknek járt az eladott Isztebnik (Ztebnuk) föld áraként, adják oda neki. Azok azt felelték, hogy a mondott 15 márkát már odaadták Jakab püspöknek, amikor még élt, és hogy ezt le is írja [IV.] Béla ezen Isztebnik föld kapcsán kiadott privilégiuma. Amikor Bogomernek bemutatták Béla mondott privilégiumát, a mondott püspök ügyvédje megtekintve azt, hamisnak mondta a következők miatt: mivel az oklevél teljesen szokatlan (omnino insolitum), a megfizetésről szóló rész már az oklevél vége után (extra terminum) található egy csonka hozzátoldásként (additione mutili), másik kéz által és másfajta tintával írva. Ezen kívül, hogy e hibát palástolják, az oklevelet vízbe mártották, hogy a pergamen ráncossága és gyűrődése a felületes szemlélőt megtévessze. Mivel ezek után a mondott jobbágyok pervesztesek lettek, irgalomért esedeztek, és mind a mondott bíró, mind a püspök - mint az ő vár- és egyházmegyei elöljáróik (tanquam suis parrochianis) - megkönyörülvén elengedték nekik a bírságot, és csak a 15 márkát kellett megfizetniük a kitűzött napon. Azok elmulasztották a kitűzött napon a fizetést, így a tartozásuk összege a duplájára nőve 30 márka lett. Mivel nem tudtak a püspöknek fizetni, és nehogy többet kérjen tőlük, Bogomer ispán engedélyével inkább beiktatták a püspököt Isztebnik földbe örökös birtoklásra. Ezek után, amikor királyi kegyből Bogomért a trencséni ispánságból áthelyezték a [zalai]1 ispánságba, több nevezett jobbágy ellenszegült a püspöknek a mondott föld ügyében. Mivel a püspök ezt már nem tűrhette el, az országbíró színe elé citálta azokat, és késznek mutatkozott, hogy bemutassa ellenük Bogomer ispán mondott oklevelét. A várjobbágyok ezt látva nem mondtak ellent sem az oklevélnek sem a püspöknek, hanem ellenállást nem tanúsítva meghagyták a földet a tartozásuk fejében - azzal, hogy többet már ne követeljen tőlük - úgy, ahogyan azt a püspök korábban is megkapta, és kegyelemért esedeztek, nem akarván bírságot. A püspök tehát meghallgatva a kérésüket a tartozásuk fejében a rokonaik és a határosok engedélyével ellentmondás nélkül a püspökség használatába vette a földet örökös birtoklásra. A földbe az országbíró embere: nastici (de Nascha) Vencezlaus fia István vezette be a püspököt. Az országbíró emberének beszámolója szerint a föld határai a következők: Vág (Wag) folyó; egy (vulg.) narfa nevű fa; Wasych [folyó]; közút; fűzfa; tulgfa nevű fa; hegy lába; ue. hegy orma; a berch mentén egy Scydna nevű hely; a berch-en át egy byk mellett egy szintén Scydna nevű hely; ue. berch mentén két (vulg.) byk nevű erdő; egy (vulg) byfc-nek nevezett nagy bükkerdő; ezen erdőben egy út; ezen erdőből kijutva a hegy lábánál lévő út; egy (vulg.) tulgfa nevű tölgyfa; nádas; hely, amely a Vág folyótól indulva határos Zlatóc (Zlathouch) falu földjével; egy Isztebnik (Ztebnuk) nevű forrás eredete; egy közút, amely keresztezi az ue. forrásból eredő patakot, és egy sáros völgybe (in ... vallem lutosam) tart; Wasych [folyó] kanyarulata; Vág folyó, ahol körbeér - a mondott forrástól a Vág folyóig Zamárd (Zamard)
