Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-02 / 40. szám

XIV. évo ZBÍas|8i'8g®jj

a 1313. október 2. 40. ssám feíeficetísi ál : ftj; 4 fef>r. 04 f féi í*?a 2 kc». 04 f fíegjsáfa 1 kor. 04 f És;,®* aíáss 0 fillér. SeezraEesBs-ti Z_ Ls-Jos Hirdetések dijs. megegyezés szerlat. Nyilttér scra 1 kor Szerkesztőség kiadóv&tai: Wlasics-atcüa 8, LSKGTET, FBEENOZ BOHEÉLY Q-TÖBQR iap'n sy'donos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Október 6-án. Most 64 éve . . . Tizenhárommal szaporította a bakó a nemzet vértanúinak gazdag sorát. Hiába keletkezik uj szellemi áramlat, hiába közömbösíti a tűnő idö a messzi multat: az aradi Golgotha emléke előragyog s a tünő idők fátyolán még dicsőbb a vértanúság. És igy is marad időtlen időkig. Annak a tizenháromnak emléke a nemzeti szabadság fájának élő rügye és sohase kislelküsödjünk azon, hogy a vértanuk kultusza gyöngülne ebben a szecessziós kozmopolita világ— nézletek korában. Mert nem gyöngül. íme néhány jelensége : Kiss Ernőnek, Schweidel Józsefnek, Leiningen Károlynak, Damjanich Jánosnak szobrát a mult évben leplezték le, Csány Lászlóét a jövő évben. Nem haltak ők meg! — dalolja róluk a költő. És igaza van. Hazafiúi lélekkel csak egy óhajtásunk legyen, hogy válságos időben adjon a magyarok Istene ismét olyanokat, milyeneket a nemzet virradásán adott e kis maroknyi nemzetnek. Örök aktualitások. H ssei Az a nyári közlés, mely sok-sok millióban fejezte ki, mennyivel kevesebbet ettek Magyarországon az utolsó félév alatt mint az utolsó előtti félévben, ugy hatott rám, mint mikor sötét éjszakán az egész tájra ránehezkedő felhők közül előczikázik egy rémes tüzkigvó A 13. Kiss Ernő a leggavallérosabb katona, Elemér, Ittebe, Aradác, és Ernesztbáza ura. A vétke az volt, hogy hü marad! a magyar alkotmányra tett esküjéhez azután is, amikor már a bécsi kamarilla dolgozott. A barczban a vakmerőségig bátor katona volt, de mint vezért kerülte a szerencse. Teljes életében félt a tizeuhármas számtól s csodálatosképpen a végzet ugy rendelte, hogy tizenharmadmagával kellett vértanúhalált szenvednie. <") volt a 13 közölt az első. Kegyeiemhől föbelótték 49 éves korában. Lázár Vilmos a világosi fegyverletétel után még bizott az igaz ügy diadalában. Azt mondta: — Nincs még veszve Magyarország! Vagy 4500 emberével Erdélybe akart nyomulni, azt hitte, hogy a harczot még tovább lehet folytatni. De csapata egyre fogyott s mikor hirét vette, hogy Bem is elhagyta az országot, letette a fegyvert az osztrákoknak, amiért kegyelemből őtet is csak föbelövette Haynau. 1815 ben született Nagybecskereken. és egy pillanatra bevilágítja a világot, mely körülöttünk van. Hát igy vagyunk ? Mindig gondoltam: mesebeszéd az, h)gy „most a munkásembernek meg a kisgazdának van a legjobb dolga". Iaie, feltárult a valóság ; hiába drágult meg minden, amit a kisgazda termel, gabona, disznó, csirke, krumpli, kukoricza; hiába kap most a mezőgazdasági munkás majdnem kétszerannyi napszámot, mint tiz évvel ezelőtt, mégis csak annak korog a gyomra, aki dolgozik, az eszik legkevesebbet, az fázik legtöbbet, az rongyoskodja meg. ha iskolás gyermekének könyv, irka, czeruza, toll, tinta kell. Ha az urak adták volna rá a fejüket, hogy három-négy tá! nehéz, tejes, húsos, sajtos étel helyett csak két tál étellel elégedjenek meg ebédre, melyben a vezérmotivum a főzelék: nem beszélne a statisztika ötvenmilliós esésről. Itt a szegény emberekről van szó, a milliókról. (A müveit nyugaton, megjegyzem, igy élnek az urak Í3: leves, aztán főzelék „feltéttel": ez az egész ebéd. Nincs is ám odakint annyi gyomorbajos, mint nálunk!) De talán ez a rettenetes esés csak muló inczidens? Talán csak a Balkánon duló háború miatt van az egész? Szó sincs róla. Az a felfordulás odalent, csak a krizis kitörésének oka, de nem a krízisnek. Éppen ugy van ez, mint amit az orvosok mondanak ujabban a tüdővészes emberről: nem egy meghüiés vagy egy pohár hideg viz a betegség oka, hanem az illetőnek a tüdővészre való hajlamossága, folytonos eredendő válságos egészségi állapota. A balkáni felfordulás csak a pénzügyeket rontotta meg, de nem kevesbítette meg a tavaly nyáron, ősszel termelt és felhamozott élelmiszereket. Ha a szegénység, a nyomorúság már eleve nem lett volna akut betegség itten, ez a kis üzleti pangás, ez a megkevesedett munkaalkalom nem eredményezte volna az élelemfogyasztásnak ilyen rettenetes hanyatlását. Egy meghűlésnek, egy pohár hideg víznek izzadt állapotban sem tüdővész a következménye egészséges embernél. Mikor három évvel ezelőtt ez a nagy drágaság beállott s mi tisztviselők egy szép napon azt vettük észre: szegény emberek vagyunk, s mindazok, akik nem akartunk semmiképen sem adósságot csinálni a füszeresnéj, mészárosnál, rájöttünk arra, hogy meg lehet élni heti háromszori husevéssel s nem halunk meg, ha ebédnél a harmadik fogás elmarad és nem természeti törvény a friss vacsora: akkor az vigasztalt bennünket némiképen, hogy most legalább a munkásember él jobban, mint eddig, hogy haladunk az igazi egyenlőség felé: az egyenlő kosztolás felé. De mivel az az ember vagyok, aki a bizonyosság helyett nem elégszik meg felDessewffy Arisztid nem messze a török határtól vette hirét a világosi katasztrófának. Menekülhetett volna, de nem tette, hanem megadta magát régi bajtársának, Liechstenstein altábornagynak, aki megígérte neki, hogy a számkivetésnél is enyhébb büntetést fog részére eszközölni. Ám azért ő volt a harmadik, akit főbelőttek. Liechenstein ezért heves szemrehányást tett Haynaunak, aki igy vágott vissza: — Hiszen én megtartottam a szavamat, a büntetést golyóra enyhítettem... Schweidel József Mészáros Lázár hadügyminiszternek volt egyik legbuzgóbb osztályfőnöke. Részt vett a napóleoni hadjáratokban is s igy volt alkalma Párist is látni. Sok évi távollét után ismét hazájába került, hol őrnagyként állott a magyar ügy szolgálatába. De már 1848 októberében tábornokká lett s mint ilyen nagy tevékenységet fejtett ki az újonnan alkitott magyar hadsereg szervezésében, A haditörvényszék kötél-halálra ítélte, de régi bajtársa Haynau lojalitásból csak föbelövette őt is — negyediknek. Nagy Sándor József mindig azt mondotta, nem bizik Görgeiben. A debreczeni csata után már nyíltan ki is jelentette, hogy árulója lesz a magyar ügynek. Annál nagyobb tisztelője volt Kossuthnak, kit nem egyszer figyelmeztetett is Görgei ténykedésére. Vitéz katona, lelkes katona volt. Negyvenötéves korában oltotta ki életét Haynau pribékje — bitófán. Aulich Lajos döntötte el az isaszegi csatát. Vitéz katona határozott jellemű férfi vott. Buda bevétele után ö vette kezébe a hadügyek vezetését. Mikor a magyar kormány leköszönt, ő Görgeihez csatlakozott, hogy utóbb osztozzék társai sorsában. Pozsonyban született 1792 ben, ő is részt vett a franczia háborúban, amiért aztán Haynau akasztófával jutalmazta. Török Ignácz Görgeinek és Klapkának is tanárja volt a hadmérnöki tudományokban. Gödöllőn született 1795 ben. Komáromot ö mentette meg a magyarok számára. Mikor a szabadság ügye hanyatlani kezdett, öt rendelték Szegedre, hogy az erődítési munkálatokat keresztül vigye. Teljes lélekkel látott hozzá a nagy feladat megoldásához. — Ezeket a sánczokat jól meg kell csinálni,